Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)
ÉRTEKEZÉSEK - Bemard Le Calloc'h: Milyen külseje volt Körösi Csorna Sándornak?
Ismeretlen művész olajfestménye Körösi Csornáról, mely a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának olvasótermében látható. Túlságosan nagy Csorna homloka, feltűnően világos az arcbőre és kopaszodó a feje: a leírások éppen az ellenkezőjét mondják. lehet tiszta fogalmat képzelni arckifejezéseiről. Igaz, Csornát több európai utazó jól ismerte. Meglátogatták a himalájai kunyhójában vagy később a kalkuttai szobájában, de nem törődtek azzal, hogy vendéglátójukról személyleírást adjanak. 1827-ben Johnson százados csak annyit mond róla, hogy „nem közlékeny" . James G. Gerard 1829. január 21-i igen hosszú jelentésében egy szóval sem beszél magyar barátjának külsejéről. Nem is említi például, hogy Csorna akkoriban szakállt viselt. Viszont elég részletesen leírja Szangye Phuntszog láma viselkedését és külsejét, de nem szól a tanítványáról. Mintha magától értetődne, hogy jelentésének címzettje, William Fraser delhi helytartó, személyesen ismeri Csornát 1 . Théodore Pavie, aki az Ázsiai Társaság könyvtárában gyakran látta kalkuttai időzése alatt, „hallgatagnak" mondja, „elmerülve képzeletszülte gondolataiban", de nem tesz célzást külsejére 5 . William Moorcroft, Charles P. Kennedy, W. Aylmer Lloyd sem irányítják figyelmüket Csorna külsejére, legfeljebb viselkedését jegyzik fel, mint például Kennedy, aki Csornát „excentrikusnak" írta le 1829. szeptember 3-án kelt, Wilsonhoz intézett levelében 1'. Archibald Campbell 1842. április 15én Bushby kormánytitkárnak küldött jelentésében egy pár szóval leírja magyar vendégének külsejét, amikor a szegény vándor halálos ágyán feküdt. Ami Salomon Maian tiszteletest illeti, Duka Tivadarral való levelezésében arra tette a hangsúlyt, hogy magyar barátja „nagyon viharverten" nézett ki, amikor utoljára látta 7 . A sok európai között, akik Csornát ismerték és írtak róla, az egyetlen, aki külsejét részletesen Az érdi Földrajzi Múzeum kiállításán látható Csorna-arckép, mely Frigyesi Géza festőművész alkotása. Túlságosan éles az orra, nagyon kidülled a pofacsontja. ábrázolja: Victor Jacquemont. Útinaplójában aprólékosan leírja arcát, ruházatát, modorát, s hogy külső megjelenése milyen benyomást váltott ki a francia természettudósban. Körösi Csorna arcával kapcsolatosan, a következőket jegyezte meg s : — „meglehetősen csúnya", — „magas, ráncos a homloka", — „nagyvágású szeme a halánték felé húzódik", — „arccsontjai egyáltalán nem kiállók", — „nagy és rosszul kialakult az orra", —• „nagy a szája és nem szép alakú", — „hosszú, őszülő szakálla van". Ha most a Schoefft-féle arcképre pillantunk, azonnal belátjuk, hogy a francia leírása szembetűnően megegyezik a magyar festő rajzával, a szakálltól eltekintve, melyet leborotvált, amikor Kalkuttában volt. Ezenkívül nem szabad elfelejtenünk, hogy csak negyven éves volt Csorna, amikor Jacquemont ellátogatott hozzá, de már több mint ötvenöt éves lett, mire Schoefft-tel megismerkedett. Ami a ruházatát illeti, az összehasonlítás nehezebb, mert két különböző helyzettel van dolgunk. Jacquemont a hegyekben találkozott vele, ahol Csorna remeteként élt, távol mindenkitől, nem törődve az esetleges megszólással. Nem csoda, ha „furcsának" találja a kinawari kalapját, a kék pongyoláját, fehér térdnadrágját, bőrtalppal ellátott harisnyáját. Abban az isten háta mögötti faluban nem is kellett félnie a világ szájától. Télen tibeti módra földig érő birkabundában járt, „tatár juhászképpen", mondja Jacquemont. Kalkuttában nem engedhette meg magának, hogy hóbortos viseletet hordjon. Malantól tudjuk, hogy az európai