Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Magyar utazók Ausztráliában
zott Ausztráliába és Ballarat vidékén mosta az aranyat. Közben bekapcsolódott a Victoriában kibontakozó gazdasági és kulturális életbe. Mivel Tokaj vidékéről származott, ismerte a szőlő- és bortermelés módját, s úgy találta, hogy Victoria gyarmat természeti adottságai hasonlóak a hazaihoz. Szorgalmazta a szőlő meghonosítását, a borkészítésről könyvet is írt. Részt vett a Victoriai Szőlő- és Gyümölcstermelő Társaság megalakításában, annak egyik igazgatója lett. Hasonló szerepet játszott, mint Kaliforniában egy másik magyar, Haraszthy Ágoston. Vékey működését azonban nem kísérte olyan szerencse. A társaság nem kapott kellő támogatást a gyarmati kormánytól, ezért két évvel később feloszlott, földjeit eladták. Vékey szerepet vállalt a gyarmat akkor megalakult első kulturális egyesületében, a Philosophical Societyben is, melynek titkárává választották. Vékey Zsigmond Vékey (angolosan: Wekey) 1854 szeptemberében részletes tervet dolgozott ki egy Ausztrália belsejébe induló expedícióról, melynek fő célja az ott található ásványi kincsek és egyéb természeti erőforrások felkutatása lett volna. A széles társadalmi támogatás ellenére a gyarmat kormányzója megtagadta a vállalkozás pénzügyi támogatását, így az expedíció meghiúsult. r Amikor az 1860-as évek elején híre érkezett, hogy Új-Zélandon is aranyat találtak, Vékey is átkelt a Tasman-tengeren. Ő az első magyar, akinek új-zélandi tartózkodásáról biztos adataink vannak, mivel ott az Otago Times c. újság levelező munkatársa lett. 1864-ben tért vissza Ausztráliába és új-zélandi tapasztalatait könyvecskében foglalta össze. Az örök kezdeményező Vékey újabb vállalkozásba kezdett. Victoriában bányászati társaságot alapított, melynek ő lett a vezetője. Az igazgatósági tagok közt nézeteltérések támadtak, és a viszály bűnvádi eljárásig fajult. Vékey ellenfelei olyan röplapot mutattak be a bíróságon, melynek szövege támadja a gyarmati rendet, és azt állították, hogy a lázító iratot Vékey írta. Bár a vádat nem tudták bizonyítani, a bíróság Vékeyt börtönnel sújtotta. Kiszabadulván a csalódott ember búcsút vett Ausztráliától és családjával együtt visszatért Magyarországra. Itthon beszámolót tartott Ausztráliáról a Magyar Földrajzi Társaság 1883. okt. 18-i ülésén, utazásáról pedig könyvet írt. Mednyánszky és Vékey az Ausztráliába sodródott emigránsok legismertebb személyiségei, rajtuk kívül még sok jeles magyar megfordult e távoli földrészen. Egyeseket a sikertelenség és a honvágy hamarosan visszafordulásra késztetett, ilyenek voltak Prihoda János (1805—?), Rochlitz Béla (1824—1894), Kempf József (1820—?). Csak kevés magyarnak sikerült talpon maradnia és beilleszkedni az idegen környezetbe (pl. Farkas Márton, 1810—1893). A századforduló táján A victoriai aranyláz kezdetén Ausztrália területének még több mint fele ismeretlen volt az európai bevándorlók előtt. Az új aranylelőhelyek felfedezésének reménye a vakmerő „proszpektorok" ezreit indította útba a kontinens belső vidékeire. írásos adatok hiányában nem tudhatjuk pontosan, csak feltételezzük, hogy a felderítők között magyarok is lehettek. A nagy felfedező utazások (Burke— Wilis 1860—61, Stuart 1860—62, Forrest 1869, Warburton 1873, Giles 1876) nyomán az 1880-as évek elejére nagy vonásokban ismertté vált Ausztrália sivatagos belseje. A nagy transzkontinentális expedíciós útvonalak között akadtak azonban még sokáig ismeretlen területek. Egy ilyen „fehér térképfolt" feltárásán fáradozott egyik hazánkfia, Götzel István. Götzel Istvánról (angolosan: Stephen Goetzel) csak annyit tudunk, hogy Magyarországon született 1856-ban. Bécsben tanult, majd elvégezte a Selmecbányái bányászati akadémiát. Egy ideig a Felvidék bányáinál dolgozott, 1888-ban Ausztráliába utazott. Először Queenslandbe ment, utána bejárta Tasmania szigetét, 1892-ben pedig Nyugat-Ausztráliába hajózott. Kunz Egon szerint teveháton eljutott a Murchison-folyó menti aranylelőhelyekre (lásd térképünkön). Később a nyugat-ausztráliai kormány szolgálatába lépett, és geológiai expedíciók vezetését bízták rá. Első kutatóútja Espérance kikötővárosból indult ki és Bayley's Reward vidékére vezetett, itt fedezte fel Norseman és a Red Kangaroo Hill vidékének aranytartalmú kőzeteit. Második expedícióján a Bayley's Reward és Menzies közötti területet kutatta át. 1895-ben kilépett az állami szolgálatból és civil bányamérnökként tevékenykedett. Expedícióinak tapasztalatait NyugatAusztrália aranyvidékeiről vaskos tanulmányban tette közzé. Jóval többet tudunk Gubányi Károly (1867—1935) ausztráliai utazásáról és ottani tevékenységéről, mivel jó tollú író lévén idehaza számos írása jelent meg. Mint mérnök, öt éven át a mandzsúriai vasút egyik szakaszának építését vezette, majd megtakarított pénzén 1906-ban Ausztráliában farmot vásárolt.
