Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)
ÉRTEKEZÉSEK - Ifj. Bartha Lajos: Nagy Károly, egy reformkori tudós az Újvilágban
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 8. szám, 1990. p. 27—32., Érd NAGY KAROLY, EGY REFORMKORI TUDÓS AZ ÚJVILÁGBAN Iff. Bartha Lajos ÖSSZEFOGLALÁS Nagy Károly* (Rév-Komárom, 1797 — Párizs, 1868) matematikus, csillagász, közgazdász és politikus a földrajztudománnyal is foglalkozott. 1832133-ban beutazta az Amerikai Egyesült Államokat, és erről megjelent irásai, valamint személyes közlései hozzájárultak a Magyarországon kialakuló Amerika-kép reálisabbá tételéhez. A nagy francia fokméréssel kapcsolatban a méterrendszer egyik elterjesztője volt. Számos cikkben értekezett a hazai gazdaság-földrajz kérdéseiről. Nevéhez fűződik az első, magyar feliratú föld- és éggömb kiadása ( 1840), ezeket a magyar iskolákban ingyen osztották szét. A múlt század harmincas éveitől a társadalmi és kulturális haladásért küzdő, reformokat sürgető fiatal magyar értelmiség figyelme egyre inkább a „tengeren túlra", az addig alig ismert Egyesült Államokra irányult. A hazai sajtóban egyre több írás, sőt hosszabb cikksorozat látott napvilágot Amerikáról — többnyire angol, francia vagy német források nyomán —, a földrajzi leírásokban, kézikönyvekben is mind több oldalt szenteltek az alig néhány évtizede megalakult Amerikai Egyesült Államoknak. Közvetlen tapasztalatokat azonban kezdetben nagyon kevesen szerezhettek. Ennek oka nem csak az amerikai utazás nagyon számot tevő költsége volt. A Habsburg politika (főként pedig a titkosrendőrség) nem nézte jószemmel, hogy a fiatal, de gyorsan fejlődő „Egyesült Státusok"-at tekintsék példaképnek. Éppen ezért az 1830-as években még szenzáció számba ment a magyar utazók egy-egy eredeti leírása. E téren a legnagyobb hatást vitathatatlanul az erdélyi Bölöni Farkas Sándor (1795— 1842) jó kritikai érzékkel megírt könyve gyakorolta. Mellette ma már szinte teljesen elhalványult egy másik korai Amerika-utazó: Nagy Károly emléke, bár kortársaira nem kisebb hatást gyakorolhatott. Nagy Károly, a reformkor tudós-politikusa Nagy Károlynak (Rév-Komárom, 1797. december 6. — Párizs, 1868. március 2.), a magyarországi reformkor egyik színes, érdekes egyéniségének neve, munkássága eléggé ismert a hazai művelődéstörténet számára. A matematikus, csillagász, közgazdász, kultúrpolitikus és publicista érdemeiről a lexikonok tömör szócikkein kívül több, terjedelmesebb értekezés is szól (1, la, 2, 3, 4). Ám máig is adósok vagyunk utazói és földrajztudományi munkásságának méltatásával, valamint az ezekkel alighanem eléggé szorosan összefüggő politikai nézeteinek értékelésével. Nagy Károlyra, mint az utópista-szocialista tanok terjesztőjére eddig csupán Pándi Pál hívta fel a figyelmet (5). Nagy Károly a magyar szabadságharcot megelőző évtizedek egyik nagy hatású egyénisége, Kossuth, Széchenyi, Vörösmarty kortársa volt. Apja a tehetős komáromi gyógyszerész fiát is patikusnak szánta. így már fiatalon eléggé széleskörű természettudományos ismereteket szerezhetett, gyógyszerész gyakornokként pedig megismerhette az ország négy, egymástól eléggé eltérő, de egyaránt gyorsan polgárosodó nagyvárosát: Komáromot, Pozsonyt, Pestet és Kolozsvárt. A bécsi Műegyetem (Polytechnikum) hallgatójaként, 1819-től érdeklődése egyre inkább a matematika és a csillagászat, valamint az ehhez kapcsolódó felsőgeodézia felé fordult. E téren érte el legjelentősebb eredményeit is (6, 7). Ugyanakkor közgazdasági ismeretei révén, néhány nagybirtokos-arisztokrata, így többek közt a haladó gondolkodású * Nagy Károly családneve elé már első életírója a „szopori" nemesi előnevet illesztette, és ezt a további életrajzok is átvették. A komáromi „szotyori" (és nem szopori!) családnak azonban egyetlen olyan tagjára sem sikerült rábukkannom, aki a természettudós Nagy Károllyal azonosítható lenne; ő maga soha sem használt előnevet. Ezért bizonyosnak látszik, hogy polgárcsalád gyermeke volt.
