Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

ÉRTEKEZÉSEK - Török Zsolt: Almásy László szerepe a Kelet-Szahara kutatásában

Az expedíció gépkocsijai a Líbiai-sivatagban sem kedveztek a sikeres lebonyolításnak. Elérték a Gilf Kebir nyugati peremét, de hasztalanul keresték az oázisvölgyek bejáratát, míg végül elfogyott a víz. Almásy kivételes képességeit bizonyítja, hogy az ismeretlen terepen keresztül eljutott Kufrába, hogy utánpótlást hozzon. Tény ugyan, hogy a brit résztvevők Líbia és így Kufra olasz megszállása után (1931) nem számíthattak kedvező fogadtatásra, azonban P. A. Clayton állításával ellentétben (CLAYTON 1933) Almásynak sem volt engedélye, hogy olasz területre lépjen, mivel semmilyen irat nem volt nála! (ALMÁSYL. 1935) Almásy távozását követéén Sir Clayton és Pendeiel a kedvezőtlen időben felszállva, a repülőgépről növényzettel borított völgyet pillantott meg. A gépkocsival végzett felderítés azonban később sem hozott eredményt. Az utolsó felderítő repülésen Almásy és Penderel meghatározták a látott völgy helyzetét és a levegőből tőle keletre egy másik vádit derítettek fel. A repülőgép, a derék „Rupert", tehát döntő fontosságúvá vált a vállalkozás megítélése szempontjából, ami megnyilvánult abban is, hogy az eredményeket a Clayton—Almásy expedíciónak (CLAYTON 1930) vagy Sir Claytonnak tulajdonították (F.J.R.R. 1933). A források összevetése alapján azonban világos, hogy Almásy anyagi okokból társult a többiekkel, de az eredmények tekintetében az ő szerepe volt a meghatározó, ezért az Almásy— Clayton expedíció megnevezés felel meg a történelmi igazságnak. A visszatérését követően elhunyt a kormánymegbízást felajánló Kemal El-Din, majd Sir Clayton, így a következő expedícióra csak 1933-ban kerülhetett sor. Almásy Penderellcl társult, aki az előző évben még két felderítő repülést végzett a Gilf felett, s megállapította, hogy a fennsík két részből áll. Az Almásy-expedíciók közül itthon is ez a legismertebb, hiszen a résztvevők között dr. Kádár László fiatal geográfusként a magyar földrajztudományt képviselte, akinek személyes visszaemlékezése magyarul is olvasható (KÁDÁR L. 1973) és akinek természetföldrajzi vizsgálatai nemzetközi érdeklődést keltettek (KÁDÁR L. 1934, 1937), máig tartó jelentős hatást gyakoroltak a hazai kutatásokra is. Annak ellenére, hogy indulás előtt kapták a hírt, hogy Patrick Claytonnak sikerült észak felől megtalálnia az ismeretlen völgyet, majd a Kufrában csatlakozó Lady Claytonnal — Sir Clayton özvegyével — együtt felkeresnie a másik vádit is, az expedíciót a kitűnő hangulat jellemezte, melyet jól tolmácsol a résztvevő Richard Bermann osztrák író álnéven írt könyve (HOELLR1EGEL 1936). Kufrában egy bennszülöttől azt az információt kapták, hogy valóban három völgy létezik: a Vadi Abd el-Melik, Vadi Etámra és Vadi Talh. Almásynak ez utóbbit, a talh-akáciákról elnevezett völgyet sikerült gyalogosan megtalálnia. Az expedíció jelentős kutató és térképező munkát végzett a Gilf Kebir körül, és az ezt kettéosztó, Almásy által El-Akabának elnevezett hasadékban. Az Uveinat-hegy ség Ain Dua forrása feletti barlangokban Almásy lehetett az első európai, aki csodálatos történelem előtti sziklafestményeket talált, melyek bőségben és szépségben egyaránt felülmúlták az ismert lelőhelyeket (KEMAL EL-DIN— BREU1L 1928). A világraszóló eredmények alapján joggal nevezhetjük Almásy legsikeresebb vállalkozásának az 1933-as expedíciót. Földrajzi és régészeti részletkutatások A nagy felfedezések időszaka ezzel bezárult, és ez magyarázza, hogy — bár Almásy jelentékeny részt vállalt egyiptomi szolgálatban a Gilf Kebir (1934), a déli szudáni területek és a Nagy Homoktenger (1935) térképezésében — érdeklődése inkább a régészeti-történeti kérdések felé fordult. Ennek elle-