Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)
ÉRTEKEZÉSEK - Török Zsolt: Almásy László szerepe a Kelet-Szahara kutatásában
Almásy a sivatag vonzásában (1926—1930) Almásy László kutatótevékenysége rendhagyó módon, nem földrajzi, hanem elsősorban technikai érdeklődésén keresztül kapcsolódott a Kelet-Szahara sivatagi területeihez. Életútjának első felében az új közlekedési eszközök, a gépkocsi és a repülőgép iránti lelkesedés, az ezekkel szerzett tapasztalatok előlegezik a későbbieket (TÖRÖK ZS. 1989). Ezeken kívül a sajátos társadalmi helyzet, melyet a nemesi származás melletti vagyontalanság jellemez, indítják el az arisztokrata körökben forgó, kitűnő autóversenyző és pilóta, Almásy „Teddy" felfedezői pályáját. Élső autós utazása egy Steyr gépkocsival Esterházy Antal herceg társaságában még csupán ötletszerűen megvalósított kalandos túra, melynek célja a vadászat (ALMÁSY L. 1928). Ám a motorizáció kezdetleges körülményei között ez a teljesítmény rekordnak számított, s Almásy ekkor találkozott először a titokzatos Afrikával és a legyőzhetetlennek hitt sivataggal. A következő években megbízásból még több motorizált szafarit vezetett — például Széchenyi Zsigmond számára (SZÉCHENYI ZS. 1935) — és a Steyr gyár képviselőjeként sok kisebb, nem tudományos célú utat tett, melyek hossza azonban a gyűjtött tapasztalatok mennyiségével arányosan növekedett (ALMÁSY L. 1930). Almásyt kezdetben a rendkívüli sportteljesítmények lehetősége, technikai kérdések izgatták. A nehéz sivatagi terepben azonban hamarosan legyőzendő akadálynál jóval többet látott, amint egyre jobban megismerte. 1929-ben két kísérleti Steyr kocsival áthatolt Kelet-Afrikán, Szudánon és Egyiptomon. Az út sivatagi szakaszát az akkor már szinte elfeledett ősi karavánúton, a Darb el-Arbainon tette meg. Ez az élmény és a karavánvezetők meséiben feltáruló „Ezeregyéjszaka" rabul ejtette. Ekkor hallott először az elveszett oázisról, Zarzuráról 2 , és ettől kezdve szenvedélyesen foglalkoztatta a legenda (ALMÁSY L. 1935). 1818-ban az angol /. G. Wilkinson volt az első európai, aki Dakhla oázisban hallott a három völgyből álló rejtélyes oázisról, melyet fekete emberek laktak. A későbbi kutatók is rendszeresen tudósítottak hasonló legendákról (ROHLFS 1875), sőt a név már a középkori alkimista könyvben, a Kitab al-Kanuzban is feltűnt (JOHNSON 1930). A század elején a romantikus motívumok, elsősorban a Zarzura-probléma igen fontos ösztönző szerepet játszottak a terület kutatásában. Az angol Royal Geographical Society tekintélyes lapjában gyakran feltűntek a vele kapcsolatos közlemények, és a század harmincas éveiben az elveszett oázis a földrajzi kutatás egyik legnépszerűbb témájává vált. Ez kedvezett a Líbiai-sivatag felderítésének, hiszen a sikertelen kereső expedíciók (pl. LANCEY FORTH 1930, WING ATE 1934), a kibontakozó viták (BALL 1928, HARDING KING 1930) valódi tudományos eredményeket hoztak. Amikor Almásy bekapcsolódott az izgalmas keresésbe, már valószínűvé vált, hogy miután az expedíciók a szóbajövő más területeket átkutatták, a Almásy László a II. világháború idején legendás völgyek, esőoázisok valahol Dakhla és Kufra oázisok között, a Gilt" Kebir körzetében lehetnek. Ezt a véleményt korábban Harding King képviselte, aki miután hagyományos vállalkozásai meghiúsultak, könyvében a gépkocsi és a repülőgép együttes használatát javasolta (HARDING KING 1925). Almásy végül az ő nyomdokait követte, amely azonban nem von le semmit érdemeiből, hiszen tudományos alaposságú kutatómunkáját kétségtelenül önállóan végezte, és személyesen is gyűjtött fontos információkat. így jutott arra a következtetésre, hogy az oázisok az említett irányban, Abu Ballasz vízlerakata és Kufra között félúton lehettek. Kutatómunkája során alaposan megismerkedett a sivatag problémáival, és megszerezte azt az elméleti felkészültséget, mely hosszútávú expedíciói vezetése során életfontosságú volt (ALMÁSY 1936). Mint tapasztalt autóvezető és pilóta, rendelkezett azokkal a gyakorlati ismeretekkel is, melyek az új expedíciós technika egyik legkiválóbb képviselőjévé avatták. Felfedező expedíciók Zarzura nyomában (1931—1933) Pénz és támogatás híján csak 1931-ben sikerült megszerveznie expedícióját, repülőgépe azonban úton Egyiptom felé lezuhant. 1932-ben egy fiatal angol arisztokrata, Sir Robert Clayton felajánlotta támogatását, és saját — Almásy lezuhant gépével azonos típusú (Gipsy Moth I) — repülőgépét is az expedíció rendelkezésére bocsátotta. A vállalkozás további tagjai a Gilfet előző évben felkereső Patrick Clayton mérnök és Penderel repülő őrnagy, az angol légierő tisztje voltak. Az expedíciót kevéssé tudták előkészíteni, a csaknem végzetes eltévedések, a nézeteltérések és viták
