Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Dank Viktor: Bandát Horst (1895—1982)

ISMERTETÉS KELETKUTATÁS A Körösi Csorna Társaság folyóirata Az 1973., 1975. és 1976177. évi számok szerkesztői: Kara György és Térjék József az 1986 és 1987. évi kiadásokat Kakukk Zsuzsa szerkesztette Egy szám ára: 65 Ft A magyar orientalisztika gyermekkorától napjainkig terjedő időszakában nem titkoltan, a kutatások a magyar nép és nyelve eredete és története köré, illetve a magyar nép és nyelv keleti kapcsolatai köré fonódtak. Ily módon a belső-ázsiai filológia (a tibetisztika, mongolisztika, turkológia) kutatásának egyik alapvető célja, hogy bővítse azokra a történeti népmozgalmakra vonatkozó ismereteinket, amelyek valamilyen formában összefüggésben állhatnak a magyar nép vándorlásával. így természetesen vizsgálja a magyar keletkutatásban úttörő szerepet vállaló utazók eredményeit is — s itt kapcsolódik érdeklődési köre a Magyar Földrajzi Múzeum tevékenységi köréhez. Ezért talán nem érdektelen, ha röviden áttekintjük a Körösi Csorna Társaság magyar nyelvű orientalisztikai folyóiratának, a Keletkutatásnak néhány korábbi számát. Az 1973. évi nyitó számban a magyar orientalisztika „nagy öregje" tollából, Ligeti Lajostól olvashatunk átfogó tanulmányt keletkutatásunk helyzetéről, céljairól. Tardy Lajos — akit az olvasók a „Régi magyar követjárások keleten" c. monográfia szerzőjeként ismerhetnek — a folyóiratban Verancsics Antal volt titkárának, Stöckl Anzelm konstantinápolyi ügyvivőnek munkásságát elemzi különösképp részletezve egy 1570. évi jelentését, melyben a Perzsia és Törökország közt őrlődő Grúzia helyzetét elemzi. (A XVT. századi Grúzia belső problémái Verancsics Antal titkárának jelentésében. 15. p.) A Keletkutatás 1975. évi számában szintén az ő tollából jelent meg „A naiv őshazakutatás múltjából" c. írás, melyben a felvilágosodás és a reformkor közti időszakban Oroszországban megfordult, s az ott élő rokonnépek és az őshaza iránt érdeklődő magyar utazók (Orlay János, Jaksics Gergely, Balugyánszky Mihály, Bárányi László) pályafutását ismerteti. Megtudjuk azt is, hogy Orlay János kaukázusi útjáról itineráriumot is készített — ez azonban vagy elveszett, vagy eleddig ismeretlen helyen lappang a szerző szerint. Bárányi László pedig Szibériában „magyarul beszélő népekkel" megismerkedve sok rokon szót is összegyűjtött — a korabeli feljegyzés szerint. Utazása azonban Tardy Lajos szerint mindmáig feltáratlan és további kutatást igényel a Szovjetunió levéltáraiban. Róna Tas András a Keletkutatás 1986 őszi számában „Belső Ázsia magyar felfedezői. A kezdetektől az első világháborúig" címmel írt tanulmányt, ahol áttekinti a kapcsolatteremtés kora középkori kezdeteit is, ilymódon érzékeltetve azokat a lehetőségeket, ahonnan még esetleg várhatunk valamit levéltári kutatások eredményeképpen. így utal a dominikánus és ferences hittérítő barátok között — a források szerint — levő magyarokra, egy XVI. századi magyar jezsuita utazóra, aki a Volga vidékén élő rokonai közt járt. A Kínából Tibeten keresztül 1661—62-ben hazatérő jezsuita Johann Grueber útleírását sem találtuk meg mind a mai napig, bár Róna Tas A. szerint érdemes lenne átkutatni a sárospataki kollégium irattárát is. A cikkíró szerint Bálint Gábor nyelvész különböző helyszíni gyűjtéseit is ki kellene adni, s további keresést igényelne a mezőgazdász Ónody Bertalan könyve, amely turkesztáni útjáról szól, és állítólag 1889-ben jelent meg. (A továbbiakban a szerző kitér Körösi Csorna S., Vámbéry Ármin, Leitner Vilmos, Berzenczey László, Zichy Ágost, Ujfalvy Károly munkásságára, a Széchenyi-expedíció jelentőségére, Prinz Gyula, Schwaiger Imre, Stein Aurél tudományos eredményeire.) Megemlíti, hogy Almássy György gazdag kazak, kirgiz, turkesztáni néprajzi anyaga zömében csak magyarul hozzáférhető, s alig ismerik a nemzetközi tudományban. Figyelemre méltó Bethlenfalvy Géza cikke, amelyben újonnan felfedezett Csorna-dokumentumokról számol be a Keletkutatás 1986 tavaszi számában „Csorna dokumentumok indiai levéltárakban" címmel. A szerző 1984-ben három hónapos tanulmányútja során Kalkuttában, az Ázsiai Társaság levéltárában és Delhiben, az Indiai Nemzeti Archívumban dolgozott. Örömmel tapasztalta, hogy szinte minden irat, amit Duka Tivadar felhasznált, ma is megvan, s ezeken felül 60 eddig publikálatlan Csorna-dokumentumot talált, köztük 12 eddig ismeretlen Csorna levéllel. Ezek többnyire 1838—41 közöttiek, hivatalos levelek, melyek kiadásán a szerző dolgozik. Bethlenfalvy Géza az új adatok ismeretében néhány vonatkozásban pontosítja az életrajzot cikkében. Végül a kutató közzéteszi az egyik újonnan előkerült levelet, melyet Csorna Kennedyhez címzett, s amelyben több olyan mű is szerepel, amely nem került kiadásra, s a mai napig még valahol rejtőzik. A témák iránt bővebben érdeklődők számára rendelkezésre állanak a folyóiratok a Körösi Csorna Társaság titkárságán, Budapesten az Izabella utcai egyetemi épület III. emeletén. Hévízi Józsa