Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Budai Parmenius István, az első magyar tudós utazó Amerikában (1583)
ill. a latin „parma" pajzsot jelent, ez a feltételezés azonban nem nyert kellő bizonyítást. Az viszont valószínű, hogy szülei jómódú, művelt emberek voltak, akik igyekeztek fiukat is a legjobb nevelésben és oktatásban részesíteni. A református vallást követhették, mivel az ifjút nyugat-európai protestáns egyetemekre indították útra a kor szokásainak megfelelően. Parmenius István az írta, hogy kétéves vándorlás után érkezett meg Angliába, amiből következik, hogy 1579 tavaszán vagy nyarán hagyhatta el Budát. Ács Tivadar (1962) átböngészte a nyugat-európai protestáns egyetemeken az idő tájt bejegyzett külföldi diákok névsorát, de csak a heidelbergi egyetem 1579. évi névjegyzékében akadt egy Stephanus Budaeus nevet viselő személyre, akiről feltételezhető, hogy azonos Budai Parmenius Istvánnal. Valószínű, hogy több más egyetemen is megfordult, mielőtt áthajózott a Csatornán. Arról sincs feljegyzés, hogy pontosan mikor érkezett Angliába. Csupán következtetés, hogy 1581 nyarán vagy kora őszén jutott el Oxfordba 4 . Itteni látogatását tanulmányútja végpontjának tekintette, mert 1582 tavaszán vissza akart fordulni hazájába. Az események azonban eltérítették eredeti szándékától. Budai Parmenius István nem egészen váratlanul, ismeretlenül toppanhatott be Oxfordba. Acs Tivadar (1962) feltételezi, hogy már a kontinensen levelező kapcsolatban állt Richard Hakluyt-ta], az oxfordi egyetem fiatal geográfusával 5 . Hakluyt főleg honfitársai földrajzi felfedező utazásaival foglalkozott, de 7)E &t<av IGQJ'T 10 AT E ILLVSTRIS ET MAGNA NIM I Equitis AuratiHumfrcdi Gilbcrti,addeducendam in novum orbem coloniara fufceptâ , carmea STET H A ATI T A <RM E* 7\" r . LoNDlHf, ApudThomam Turfutium. ^.158». Parmenius : De Navigatione . . . c. poémajának címlapja Dr. Laurence Humfrey, Parmenius oxfordi barátja, a Magdalen College elnöke kutatta a portugál és spanyol hajósok expedícióit is; vizsgálódásának eredményeit nagy forrásértékű könyvekben adta közre (ld. irodalomjegyzék). Quinn és Cheshire ( 1972) viszont azt állítják, hogy Parmenius Oxfordban előbb Dr. Laurence Humfreyt*, a Magdalen College elnökét kereste fel, és ő irányította egy levél kíséretében Hakluythoz, aki magához fogadta szobatársként. Hazánkfia bizonyára nagy érdeklődéssel hallgatta Hakluyt elbeszéléseit a híres angol felfedező utazókról, és ezektől fellelkesülve vállalkozott rá, hogy segít neki a könyvtárban a forrásanyagok feldolgozásában. Az angol kutatók cáfolják Acs Tivadar ( 1962) azon állítását, hogy Parmenius elnyerte az egyetem főkönyvtárosi tisztét. Az viszont valószínű, hogy könyvtári búvárkodásai és Hakluyttal folytatott eszmecseréi során szerezhetett tudomást Sir Humphrey Gilbert 1 1578. évi amerikai expedíciójáról, amely balul végződött: a viharba került hajók szétszóródtak és nem sikerült eljutniok céljukhoz. Egy alkalommal, amikor Hakluyt Londonba utazott, elvitte magával magyar munkatársát és bemutatta őt Gilbertnek. Parmenius megtudta, hogy a lovag nem adta fel a reményt: újabb nagy expedíciót szervez Amerikába,^ és megkísérli az Ázsia felé vezető, feltételezett „Északnyugati átjáró" felkutatását. Parmeniusra oly nagy hatással volt a bátor férfiú, hogy Oxfordba visszatérve latin nyelven dicsőítő
