Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Csíky Gábor: Berzenczey László amerikai utazása
Berzenczey László üdvözölte őket, melyre a csoport nevében Berzenczey angolul válaszolt. A jó kiállású férfiú a vendéglátók körében általános tetszést aratott. Meghívták többször előadás tartására, és a sajtó is sokat foglalkozott vele. Négy héttel utánuk megérkezett maga Kossuth is, akinek amerikai tartózkodása alatt Berzenczey volt a bizalmi embere. O szervezte meg Kossuth testőrségét, melynek parancsnoka lett. Elkísérte Kossuthot körútjára, Philadelphiába, Baltimore-ba, Bostonba és Washingtonba. Az Egyesült Államok népe nagy rokonszenvvel ünnepelte a magyar szabadságharc ügyét és vezetőit, de ebből reális segítség nem született. Utazás Közép-Amerikában Ezek után a kalandos hajlamú és nyugtalan Berzenczey eredeti elhatározásához híven döntött: ha már Amerikában van, akkor nyugat felé folytatja útját a Csendes-óceán, ill. Ázsia irányába. Elvált társaitól, akik közül többen az Egyesült Államokban telepedtek le, mások viszont hazatértek, és 1852 február havában New Yorkból a Georgia nevű hajón indult útnak. Első állomása Havanna volt, ahol egy dollár lefizetése ellenében az utasok kiszállhattak a város megtekintésére. Berzenczey naplójában elmondja, hogy miután itt megtudták magyar emigráns voltát, a megelőző évi kubai szabadságharcban a színes forradalmárok oldalán, Narciso López tábornok seregében harcolva elesett magyarok ezredese, Prágay János emlékérc páratlan megtiszteltetésben részesítették. A spanyol vámtiszt tábornok úrnak szólítva köszöntötte őt és nem fogadta el tőle az egydolláros kikötői kilépődíjat. Mindössze 24 órát töltöttek Havannában, ahol meglehetősen idegenellenes hangulatot tapasztalt. Fel volt háborodva, mikor Cristobal Colon (Kolumbusz) szobrát meglátta. A műalkotást egyenesen botrányosnak tartotta: „Több, mint gyalázat, hogy ilyen Don Quijote-pofával ábrázolják ezt az igazán nagy embert" — írja naplójában. Másnap reggel indultak Havannából. A Mexikói-öbölben az időjárás kedvezően alakult. A hajón azonban felütötte fejét a sárgaláz és több áldozatot követelt az utasok közül. Az Atlanti-óceánról Kaliforniába jutni tengeri úton akkor csak a Horn-fok megkerülésével lehetett. A szárazföldi út a mexikói Veracruz kikötőjéből Mexikó nyugati partja érintésével vezetett. Ennél kedvezőbb megoldás lett volna Berzenczey számára a tehuantepeci földszoroson való átkelés, ahová Mexikó a nagy csatornát tervezte, bár éppen akkor erősebb érvelések hangzottak el a nicaraguai átvágás megvalósítása mellett. A Kaliforniába tóduló aranyásók útvonala viszont a karib-tengeri szigetek érintésével a Panamai-földszoroson át húzódott. Ezen a bevált útvonalon haladt a Georgia is, miután Yucatán-szoroson át a Karib-tengeren hajózva a Moszkitó-öböl felé tartott, majd attól keletre a Chuggaris (Chagres) folyó torkolatánál levő Magurisban kikötött. A torkolat mellett még látszottak Pizzaro erődítményeinek romjai. Ez a hely valóságos melegágya volt a kolerának, a pestisnek és a sárgaláznak. Emiatt Berzenczey előtt érthetetlennek tűnt ezen kikötő jelentős forgalma, ugyanis létezett Panamának ennél egy sokkal egészségesebb és jobb kikötője, Portobelo. Berzenczey és társai innen folytatták útjukat, melynek célja volt a Panamai-földszoroson át elérni a Csendes-óceán partján levő Panama-várost. Ez a kereken 70 km hosszú útvonal a földszoros legkeskenyebb részén húzódik, ahol később a csatorna elkészült. Az utazás jangada nevű tutajszerű vízijárművel történt egy darabon a Chuggaris folyón, majd a szoros közepe táján elhelyezkedő Gatún-tón át egészen Crucesig. Innen öszvérháton, nehéz terepen, úttalan utakon haladtak. „Itt voltam a legény" — írta Berzenczey naplójában, aki kiváló lovas volt. Ezt az útszakaszt kellett a csatorna építésekor átvágni. Miután megérkeztek Panama-városba, Berzenczey is megkapta a sárgalázat. Szerencséjére a társaság egyik tagjának orvos barátja, néhány nap alatt kikezelte. Öt nap múlva megérkezett a Golden Gate nevű hajó, melyen elindultak észak felé, San Franciscoba. Á hajó egy napra megállt a mexikói Acapulcoban. Végre 1852 április elején megérkeztek San Franciscoba. Eljutottak tehát az arany városába, ahova akkor mindenki a gyors meggazdagodás vágyától hajtva igyekezett. Berzenczey mindössze öt napot töltött San Franciscóban régi barátjánál és földijénél, Wass Sámuel grófnál. Maradhatott volna,
