Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. H. Deák Margit: Jablonszky Jenő tudományos tevékenysége az óhazában és a nagyvilágban
JABLONSZKY JENŐ TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGE AZ ÓHAZÁBAN ÉS A NAGYVILÁGBAN Levelek Magyarországra Dr. H. Deák Margit ÖSSZEFOGLALÁS Jablonszky Jenő, a Magyar Királyi Földtani Intézet fiatal munkatársa, a magyar botanika ígéretes tehetsége 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után elhagyta Magyarországot. Kezdetben Lengyelországban dolgozott, majd 1926-ban az amerikai Socony- Vacuum Oil Co.-nál helyezkedett el. A világ különböző részein tevékenykedett mint olajkutató, majd 1957-től a New York Botanikus Kertben botanikai kutatásokkal foglalkozott. Évtizedeken át tartó barátság fűzte a magyar geológia kiemelkedő személyiségéhez, Vadász Elemérhez.Hoszszan tartó, rendszeres levelezésben álltak egymással, és Jablonszky Jenő e levelekben küldött adatokkal, valamint könyvküldeményekkel segítette Vadász Elemér tudományos és oktatói munkáját. A szerző a fennmaradt levelek és a vonatkozó szakirodalom alapján vázolja fel Jablonszky Jenő tudományos munkásságát, bemutatva a két kiváló tudós baráti-szakmai kapcsolatát is. JABLONSZKY Jenő 1892. április 5-én született Miskolcon. Családja az Árva vármegyei Jablonkáról származik. Apja főreáliskolai tanár volt, s valószínűleg az ő hatására is, fia gyermekkorától különös előszeretettel foglalkozott a természettudományokkal. A középiskolát elvégezve a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemre iratkozott be 1909. szeptember 7-én. Ugyanott doktorált 1914. május 23-án botanikából, cosmographiából és geopaleontológiából, cum laude. Ez évtől a Magyar Királyi Földtani Intézetben dolgozott fitopaleontológusként, mint önkéntes munkatárs. Ekkor már szoros barátság fűzte a nála hét évvel idősebb VAD ASZ Elemérhez, akivel az ország különböző helyein, főleg a Mecsekben, terepi munkákban vett részt. Ugyanebben az évben jelent meg a Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyvében A tarnóci mediterrán korú flóra című munkája, amelyben elsőként határozta meg és írta le az akkor már közel hatvan éve ismert ,,gyurtyánkő" és „lábnyomos homokkő" lelőhelyén felkutatott ősnövénymaradványokat. A meghatározott mintegy harminc faj között öt újat írt le. A riolittufa korára vonatkozó megállapításai hetven év után is helytállóak. 1915ben először írt az Euphorbiaceae-fc\ékrő\. A nagy háború kiragadta tudományos munkaköréből. 1915-ben a Kárpátokban sebesülten orosz fogságba esett. A Caricin melletti hadifogolytáborba kerülve sem tétlenkedett, ott is földtani tárgyú könyveket tanulmányozott. Ezeket KRÉMERY Mária küldte neki, akivel még 1910-ben ismerkedett meg Budapesten, az egyetemen. A hadifogságból 1918-ban tért haza, és már a Magyarhoni Földtani Társulat 1918. december 4-i szakülésén beszámolt a magyarországi karbon korú algákon végzett vizsgálatairól. A Bükk hegységből származó anyagot VADÁSZ 1918-ban gyűjtötte. Összehasonlításként feldolgozta KOCH Ferdo takalicai (Velebit-hegység) és az iff. LÓCZY Lajos által ugyanabban az évben Valjevoban (Szerbia) gyűjtött karbon mészköveit is. 1919. március 21-én Magyarországon megalakult a Tanácsköztársaság, és már április 1-én kijelölte a Közoktatási Népbiztosság a három tudományos társulat direktóriumát. A Magyarhoni Földtani Társulat direktóriumának JABLONSZKY Jenő és VADÁSZ Elemér is tagjai lettek. Ettől kezdve sorsuk halálukig összefonódott. A Tanácsköztársaság bukása után a fiatal házas JABLONSZKY (1919. április 5-én kötött életre szóló házasságot KRÉMERY Máriával) a Morva-síkságon átlépte a haza határát, hogy megkezdje közel negyvenöt évi Odüsszeiáját. Először Krakkó felé vette útját. Lengyel elvbarátai segítségével a varsói földtani intézetben helyezkedett el, majd a Galícia Oil Co. geológusa
