Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Páka Teréz: Amerikai—magyar kölcsönhatás a zöldkövesedés (propilitesedés) folyamatának megismerésében
AMERIKAI-MAGYAR KÖLCSÖNHATÁS A ZÖLDKŐVESEDÉS (PROPILITESEDÉS) FOLYAMATÁNAK MEGISMERÉSÉBEN Dr. Póka Teréz ÖSSZEFOGLALÁS Szabó József az 1860-as évektől foglalkozott a „trachytok'''' rendszerezésével, amelynek eredményeit először 1870-ben tette közzé. Ebben a művében már közölte azt a felismerését, hogy a zöldkövek (propilitek) nem önálló kőzettípusok, hanem a „trachytok"-nak másodlagosan átalakult változatai. Szabó József amerikai utazása során 1882-ben találkozott G. F. Beckerrel és megtudta, hogy a kiváló amerikai geológus a zöldkövesedéssel kapcsolatban ugyanolyan következtetésre jutott, mint ő. G. F. Becker 1882-ben kiadott monográfiájában leírta az európai kutatóknak a propilittel kapcsolatos felismeréseit, azonban Szabó Józsefet csak a negyedik helyen említette. Ez a téves sorrend valószínűleg abból ered, hogy Szabó amerikai utazásakor nem az 1870-ben kiadott cikkét, hanem 1879-ben megjelentetett munkáját adta át Beckernek. Az amerikai kutató monográfiájában külön fejezetet szentelt a Szabó által 1876-ban kidolgozott földpát-meghatározó módszernek is, amit a magyar tudóstól tanult meg. A jelen kötetben HALA József ismerteti SZABÓ József (1822—1894) amerikai utazását (1882). Az alábbiakban ennek az utazásnak a zöldkövesedéssel (propilitesedéssel) kapcsolatos tudományos tanulságát mutatom be, amely jó példája a személyes találkozások és a közvetlen tapasztalatszerzés fontosságának a természettudományokban, különösen a földtudományok területén. A kérdés előzményeiről szeretnék röviden beszámolni az alábbiakban. A Kárpáti-ívben a neogén magmás tevékenység igen jelentős teret foglal el, amely mind genetikailag, mind a hozzá kapcsolódó igen gazdag arany- és színesfém ércesedés miatt nagy gazdasági jelentőséggel is bír. SZABÓ József több hegység geológiáját és vulkánosságát tanulmányozta. Ez volt az egyik oka annak, hogy figyelme az akkor ,,trachytok"-nak nevezett vulkánitok rendszerezése felé fordult, és azok kiemelkedő elméleti színvonalat mutató rendszerét is megalkotta. Első rendszerezése a kvarc- és földpát-tartalom alapján történt, később azonban a színes szilikátokat is bevonta a rendszerezés alapjába. Kőzetrendszerében az ún. orto-vulkanitok (üde kőzetek) mellett az elváltozott típusokat is besorolta, feltárva azok valódi genetikáját. így a zöldköveket is, mint a különböző ,,trachytok" (később dácitok, andezitek) másodlagosan átalakult változatát írta le (SZABÓ J. 1870, 1873J. Ez nagy jelentőségű felismerés volt, mert pl. a kor egyik legkiválóbb kőzettan tudósa, F. von RICHTHOFEN is önálló kőzettípusoknak tartotta a zöldköveket. RICHTHOFEN magyarországi kutatásai során a neogén vulkánitok közötti különbségeket a földtörténeti kor függvényének tartotta az alábbiak szerint: a legidősebb a zöldkő-trachyt, majd a szürke trachyt következik, amelynél fiatalabb a riolit (RICHTHOFEN elnevezése a Tokaji-hegységi előfordulások tanulmányozása alapján), végül pedig a legfiatalabb bazaltok következnek (F von RICHTHOFEN 1860). A zöldkövek megítélésében tökéletesen megegyezett a német iskola képviselőinek véleményével, amit B. v. COTTA alakított ki. Egyébként RICHTHOFEN az Amerikai Egyesült Államokban is tanulmányozta a zöldkövesedést és ott teljesen hasonló genetikai véleményt formált, amikor bevezette a propilit elnevezést (F. v. RICHTHOFEN 1868). F. ZIRKEL (a kor egyik legismertebb kőzetrendszerezője) is RICHTHOFEN nézetét fogadta el 1876-os kőzetrendszerében. SZABÓ József az 1860-as évek elejétől foglalkozott a „trachytok" rendszerezésével, amiről több munkája is megjelent magyar nyelven. Nemzetközi színtérre 1873-ban a bécsi világkiállításon lépett először, amikor előadta és publikációban is bemutatta kőzetrendszerét (SZABÓ József, 1873),