Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kecskeméti Tibor: Hantken Miksa munkásságának amerikai vonatkozásai

Hantken Miksa vány-kőzettani intézetének létrehozása, számos egyetemi tankönyv és kézikönyv megírása. SZABÓ József nagy tudományos tekintélye és széleskörű nyelvismerete révén jelentős szerepet játszott a nemzetközi geológiai szervezetekben (világkongresszus, térképbizottság stb.). Számos külföldi tanulmányútja során 1882-ben Észak-Amerikába is eljutott. Észak-amerikai útjáról hozta HANTKEN számára a HEILPRIN-től kapott nuramuliteszes mintákat is. HANTKEN Miksa Magyarország legkiválóbb paleontológusainak egyike volt. 1821-ben született Jablunkán. Bécsi és Selmecbányái felsőbb tanulmányok után 1846-ban szerzett bányamérnöki oklevelet. 1852-től dunántúli szénbányákban vállalt állást, a leghosszabb ideig Dorogon dolgozott. Az 1860-as évek elején kezdte el a dunántúli paleogén rétegek Foraminifera-faunájának tanulmányozását. Kutatásai a rétegtanilag kiemelkedő értékű Nummulitesekre, valamint kis-Foraminiferákra összpontosultak. Segítségükkel kidolgozta Magyarország paleogén képződményeinek rétegtani tagolását, amely alapjaiban mindmáig helyes. Három nagy monográfiában tette közzé Nummulites és kis-Foraminifera kutatásainak eredményeit. Dolgozataiban számos, a tudományra nézve új fajt írt le. Ő fedezte fel a Nummulitesek dimorfizmusát. Tudományos munkássága elismeréseként 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta. 1869-ben a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatójának, majd 1882-ben a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem, Európában másodiknak felállított önálló Őslénytani Tanszéke professzorának nevezték ki. Levelezés és vizsgálati anyag cseréje révén kapcsolatban állt kora valamennyi számottevő Nummulites-kutatójával. E szerteágazó kapcsolatai révén jutottak el jellegzetes zöld kazettába foglalt Nummulites-preparátumai Európa számos múzeumába és gyűjteményébe (Bécs, Párizs, Lausanne, Padova, London, Zürich, Krakkó). Nyolcvannál több, különböző állatcsoportba tartozó fajt és három nemzetséget neveztek el a szakirodalomban tiszteletére. 1893-ban halt meg Budapesten. A SZABÓ-tól kapott kőzetmintában HANTKEN a N. willcoxi mellett egy másik Nummulitest is el tudott különíteni. Ezzel, az időközben HEILPRIN által leírt N. floridensis-szel együtt (HEILPRIN, A. 1884) a Floridából előkerült Nummulites fajok száma háromra emelkedett. A SZABÓ által hozott példányokat HANTKEN részletes vizsgálat alapján a tudományra nézve új fajnak írta le, s a mintát ajándékozó HEILPRINről nevezte el (HANTKEN M. 1886). Sajnos a típuspéldányt nem sikerült HANTKEN gyűjteményében megtalálni, így csak az ábrázolt eauatoriális metszet alapján tudunk véleményt alkotni a faj taxonómiai helyzetéről. Az 1,2— 1,5 mm átmérőjű Nummulites viszonylag szoros spiráljával, nagy kamraszámával és erősen ívelt és görbült szeptumaival a TV. bouilleihez áll a legközelebb. A felső-eocénre jellemző evolúciós bélyegeket viselő N. hei/prini Florida nyugati partjainak egy olyan mészkövéből került elő, amelyben az egyéb Foraminiferák is felső-eocén jellegűek. A mészkő környezetében azonban olyan pliocénkori édesvízi molluszkafajok is előfordulnak, amelyek arra utalnak, hogy a nummuliteszes mészkő nem eredeti helyzetében van. A fenti Nummulites fajokat tartalmazó mészkövet a későbbi kutatók Florida több más helyén is megtalálták autochton helyzetben, sőt az Amerikai Heilprin Angelo