Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Mibe került Telekinek az expedíció? (Balázs D.)

MIBE KERÜLT TELEKINEK AZ EXPEDÍCIÓ? Végezetül bizonyára sokakat érdekel a címben feltett kérdés. Köztudott, hogy Teleki az egész expedíció költségeit — beleértve Höhnel kiadásait is — saját maga fedezte. De mennyi lehetett az? Egyes korabeli hazai források szerint Teleki 130 000 aranykoronát költött az expedícióra. Ez akkoriban megfelelt egy több ezer holdas birtok árának — kúriával együtt. A pénz „átváltásával" akkor tájt nem volt gond, mivel az Osztrák— Magyar Monarchia által kibocsátott korona — a mai szóhasználattal élve — jó „konvertibilis valutának" számított. kezőleg az összes kiadások mintegy 40 kilónyi aranykincs értékével egyenlőek." Honnan vette Teleki ezt a tömérdek pénzt? Nos, Teleki nagyon gazdag ember volt. Szüleitől Erdélyben számos földbirtokot örökölt, több kúriát és városi házat mondhatott magáénak. Erdélyi kutatásai szerint „Teleki Samu az expedíció felszereléséhez szükséges készpénzt egy Szászsebes környéki vadaskert eladásából, valamint egy történelmi értékű, Teleki Mihály kancellártól származtatott gyémántékszer értékesítéséből fedezte." Erdélyi Lajos a már többször idézett kitűnő könyvében az adeni olasz konzul, Cecchi úr jelentését ismerteti, mely szerint az expedíció költségei kb. 250 000 frankot tettek ki. Szükségesnek vélte hangsúlyozni kormánya felé, hogy ezt a hatalmas terhet a gróf maga vállalta, ami példátlan gesztus a modern Afrika-expedíciók történetében. Más esetekben az expedíciókat a háttérben valamelyik érdekelt állam támogatta anyagilag — titkos gyarmatosítási törekvések jegyében. A Telekiexpedíció esetében ilyenről szó sem lehetett. Erdélyi átszámolta, hogy a Cecchi által említett 250 000 frank mennyi aranynak felel meg. „Akkoriban 900 gramm színarany ára 3100 korona volt, követTeleki Sámuel számára tehát az expedícó költségei — ha azokat összvagyonához mérjük — nem okoztak anyagi megrázkódtatást, elviselhetetlen terhet. Az anyagi áldozatvállalásnál sokkal inkább becsülendő és elismerést kiváltó az a tény, hogy ez a jómódú férfiú vállalta azt a rendkívüli fizikai és szellemi megpróbáltatást, amellyel a kitűzött cél elérése érdekében még az életét is kockára tette. Osztjuk Erdélyi Lajos véleményét, miszerint Teleki Sámuel, „amikor Afrikában gyalogolt, hasonló kutatószenvedély, ugyanaz az önfeláldozó elszántság fűtötte, mint Körösi Csorna Sándort". Balázs D.