Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kádár Zoltán: Teleki Sámuel expedíciójának állattani eredményei
3. kép. Különféle antiloptrófeák. Balra fent : nőstény és hím elenn-antilop szarva, mellette jobbra a kudu-aniilop szarva, lent balra vízibak-szarvak, jobbra antilopszarvak (Höhnel könyvéből) hivatkozik HÖHNELre, aki „határozottan tagadja, hogy az általa látott hím elefánt, mely a nőstény jelenlétében mint vetélytárs küzdött, a küzdelem hevében agyarait használta volna. Az orrmányukkal iparkodtak egymást megfogni, esetleg megütni, vállaikat nagy erővel feszítették egymásnak, akár két bajnok a birkózóversenyen". HÖHNEL az afrikai elefánt koponyájával is foglalkozik könyvében, s annak képét is közli két nézetben. Viszonylag kevés szó esik a naplóban és a könyvben egyaránt a nagyragadozók, oroszlán (Panthera leo L.) és a leopárd vagy párduc (Panthera pardus L.) vadászatáról. A kettő közül viszonylag az utóbbit ismerték jobban az expedíció tagjai. Említés történik még a foltos hiénáról is (Crocutta crocutta ERXL. ). Sajnálatos, hogy TELEKI, illetőleg HÖHNEL ornithológiai adatait sem a hazai, sem a külföldi tudomány nem értékesítette. 21 A naplóban találhatunk adatot arra, hogy TELEKI a lelőtt példányt kitömte. Miután azt írja, hogy „egy fekete colibrit láttam 3600 M magasságban" majd így folytatja 21/10/87 dátummal: „Délbe lőttem egy Colibrit. Nyaka melle fényes zöld, mellén pár vörös toll, a kakas farkában 2, 6—8 czoll hosszú fekete toll, csőre 1" hosszú fekete, fiát Mahmut megkapta és sátram mellé letette, ekkor a pár csipegve sátram körül repkedett, a kakast meglőttem és kitömésre előkészítettem." Nagyon lehetséges, hogy a HÖHNEL által említett történet ugyanerre a madárra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban HÖHNHL azt írja, hogy L. L. LIBURNAU, a bécsi udvari természetrajzi múzeum zoológiai osztályának őre szerint ebben a példányban a Nectarina Deckeni-t ismerte fel; a faj mai neve: Eurocephalus rueppeli deckeni. A naplóban más madarakról is szó esik. így Mombo táján járva Teleki említi a piros gyurgyalagot (Merops nubicus). A Momboból 1500—2000 m magas hegyek mellett vezető úton a „kuare"-t ,,egy gyöngytyúk és fogoly között levő madár" — írja róla — „akkora mint egy fogoly", ez bizonyára a keselyűfejű gyöngytyúk (Acryllium vulturinum HARDJ. A 22/7/87-i naplóban ez olvasható: „Az útban lőttem egy szürke papagályfaj madarat, hosszú, szürke fehér és fekete csíkos fark, teste szürke és hát tollai feketén beszegve, melle szürke, és egy 2" magas bóbitája van, csőre erős kurta, nem erősen hajlott"; a leírás alapján ez a kígyászkeselyű (Sagittarius serpentarius MILLJ. HÖHNEL könyvében számos madárfajt említ, a keselyűk és a pávadaru (Balearica regulorum gibbericeps REICHJ képét is közli (4. kép) 2-' 1 , a ritkább fajokra vonatkozó leírásai azonban eléggé pontatlanok. Egy érdekes ökológiai adatot is olvashatunk nála a melegvérű gerincesek elterjedésével kapcsolatosan: „4000 méter magasságban találtuk az állatvilág utolsó nagyobb példányait:
