Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Füssi Nagy Géza: Etnikai folyamatok Kelet-Afrikában a XIX. században
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 5. szám, 1988. p. 31—36., Érd ETNIKAI FOLYAMATOK KELET-AFRIKÁBAN A XIX. SZÁZADBAN Dr. Füssi Nagy Géza ÖSSZEFOGLALÁS A szerző ismerteti azokat a külső hatásokat, amelyek Kelet-Afrika túlnyomórészt bantu nyelveket beszélő népcsoportjait az utolsó ezer évben érték. Első volt a X. századtól kezdve az iszlám vallású arab kereskedők betelepülése, akik sajátos kultúrájukat ötvözték a bantu őslakosságéval. így jött létre a partvidéken a szuahéli társadalom és kultúra, mely mind a ma napig érezteti hatását. A második behatás volt a klasszikus gyarmatosítás kezdetén, a XVI—XVII. században a portugál hódítás. Ez nem hagyott mély nyomokat, és a portugál hatalom lehanyatlásával ismét a szuahéli vezetőréteg jutott hatalomra. A harmadik gyarmatosítási fázis éppen a Teleki-expedíció idejére esett, ebben már Nagy-Britannia és Németország játszotta a vezető szerepet, és egymás között osztották fel Kelet-Afrika középső részét. 1. Előtörténet. („Eredeti" helyzet a totális gyarmatosítás előtt.) Kelet-Afrika térségét — ismert történelme során háromszor érte különböző intenzitású külső gyarmatosítási hullám. Az első kettőnek a lecsapódási területe a partvidék keskeny sávja és az azt övező szigetvilág volt. Elsőként Oman, Muscat és a mai Yemen felől időszámításunk első ezredfordulója körül érkeztek arab felfedezők és kereskedők az Indiai-óceán partvidékének Szomáliától a mai mozambiki Beira—Szofala városáig terjedő szakaszára. Érkezésüket megelőzően és beáramlásukkal párhuzamosan jelentős lélekszámú és heterogén összetételű (túlnyomórészt különböző bantu nyelveket beszélő) tömegek érkeztek az említett területekre. Térhódításuk Kelet-Afrikában ezzel kiteljesedett. Az előttük ott élt koiszan vadásznépek élettere minimálisra zsugorodott, részben kénytelenek voltak elvándorolni, sokuk pedig teljesen felmorzsolódott az egyre mostohább természeti körülmények és a szinte állandó külső zaklatás hatására. Kisebb, az asszimilálódás különböző fokain álló elszigetelt, vagy bantu nyelvű, illetve nílusi (esetenként kusita) szomszédaikkal szoros gazdasági-kulturális kapcsolatban élő csoportjaik maradtak fönn csupán 1 . Maga a partvidék az egész afrikai kontinensen mindaddig párját ritkító fejlődésnek indult. Nagy számban jöttek létre a főleg kereskedelemmel foglalkozó lakosságot tömörítő városállamok. Az arab és a helyi bantu nyelvek és kultúrák egymásrahatásából megszületett a külső elemek befogadására és magába olvasztására bámulatosan alkalmas szuahéli kultúra. Mindössze néhány emberöltő leforgása alatt annyira integrálódott és megizmosodott, hogy a későbbiek során évszázadokig (bizonyos értelemben mind a mai napig) döntő szerepet játszik az egész régió életének alakulásában. Vonzására jelentős néptömegek áramlottak a szárazföld belsejéből a városokba és azok környékére. Az önálló városállamocskák élén rendszerint egyegy mfalme (király) vagy sultani (szultán) állt. Dinasztiáik rendszerint arab (esetenként perzsa) jövevények és a helyi bantu törzsi vezetőréteg házasodás útján végbemenő keveredésének, összeolvadásának eredményeképpen jöttek létre. Annál is könnyebben mehetett végbe ez a folyamat, mivel a tenger felől érkező — bár jelentős számú — csoport mégis elenyésző kisebbséget alkotott a befogadó néptömegekkel szemben. A keveredést külön elősegítette az, hogy e csoportok szinte kizárólag férfiakból álltak, akik fölismerve a kiváló konjunkturális lehetőségeket, örömmel telepedtek le végleg ,,új hazájukban". A két kultúra keveredése ebben az időszakban, ha nem is konfliktusoktól mentesen, mindenesetre nagyobb véráldozatok nélkül zajlott. Eredményeképpen egész sor pozitív változás befolyásolta a térség további fejlődését. Megjelent egy óriási társadalomformáló és szervező erővel rendelkező ideológia, az iszlám; annak hagyományosan patriarchális szemléletmódja gyökeres változásokat idézett elő az egész érintett népesség rokonsági, le-
