Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Kálmán Gyula: Balázs Ferenc, a húszas évek erdélyi világjárója

a szent odaadásban, a törhetetlen kitartásban a kezdet és a vég találkozik. . ." Meglátogatta a modern India legnagyobb és legtiszteltebb óriását, Mahatma Gandhit: „Fogatlan, csúnya öregemberként mutatkozott be legelőször. . . Háborítatlanabbul válthattunk szót később a dolgozószobájában, amikor ő a charkát, a kis fonókereket zümmögtette, én pedig keresztbe font lábakkal a földön ültem előtte. — Ez India— mutatott a munkájára... A gyorsan pergő orsó jelképezte India fölszabadításának az ígéretét az angol uralom alól." Indiából már hazafelé vitt Balázs Ferenc útja. Bagdad és Damaszkusz után elment Libanonba, onnét pedig Palesztinába. Autóval utazott Betlehembe, ahol a legendás jászol feltételezett helyére pompás templomot emeltek, ám — szavai szerint — „Ma már nem lehet az egyszer volt tisztaságot, az egyszer volt, Istennek kedves békességet föltalálni. A Szentföldön sem. Ott talán a legkevésbé." Vissza Erdélybe Egyiptomon, Görögországon és Jugoszlávián át érkezett meg 1928. augusztus ötödikén Magyarországra. Pár napot a Miskolcra áttelepült szüleinél időzött, majd visszament szülőföldjére, Erdélybe, hogy a külföldi tapasztalatait fölhasználva népe fölemelkedésére szentelje életét. Előbb a székelykeresztúri unitárius kollégiumban nevelőként dolgozott (ott írta meg úti élményeit, amely „Bejárom a kerek világot" címmel 1929-ben jelent meg), majd 1930-tól a Tordához közel fekvő Mészkő unitárius lelkésze lett. Négy esztendőt kapott a sorstól (az utolsó három évben többnyire szanatóriumban volt), hogy faluját gazdasági és kulturális téren fölemelje az elmaradottságból. Heroikus munkát végzett: népfőiskolát alapított, megszervezte a tejszövetkezetet, a nőszövetséget, a dalárdát, a hitelszövetkezetet; bővítette az iskolát, gondoskodott mezőgazdasági gépek beszerzéséről, restauráltatta a régi templomot stb. A tüdőbaj azonban elhatalmasodott szervezetében, és 1937. május 22-én Tordán elhunyt.

1 Szeretett falujában, Mészkőn két nap múlva hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a világot megjárt lelkészt és népnevelőt, a kiváló költőt és írót. A barátok és írótársak nevében Tamási Áron vett végső búcsút tőle: „Akiket valaha temettünk, Te azok közül a legtisztábban mutattad meg, hogy ezen a földön miképpen kell élnünk és meghalnunk. Alulról jöttél, mint a tiszta forrás vagy az éltető növény. Nem voltál délszaki virága Erdélynek, mert nem díszítetted ezt a földet, hanem gazdagítottad. Zord éghajlat és elűző folytonos keleti szélben Te itt megkapaszkodtál, mint a hegyi fa a messzelátó sziklán. A gyökereid győzhetetlenül erősek voltak, s ismerték a földnek rejtőző titkait, amint e föld is ismert Téged és kegyetlenül szeretett.. ." Balázs Ferenc korán kettétörött pályájának korszakalkotó eredményei előtt halálának 50. évfordu1 A Magyar Életrajzi Lexikon I. kötetének 87. oldalán olvasható rövid biográfiában — tévesen! — Mészkő szerepel Balázs Ferenc halálának helyeként. lóján tisztelettel adózunk. De méltó az utókor emlékezetére a világjáró Balázs Ferenc is, aki sok távoli országban szerzett becsületet a magyar névnek, és mindenütt a béke, a népek barátsága nemes ügyének érdekében hintette szét gondolatait. Lassacskán az utókor is törlesztett valamit a nagy adósságból: 1975-ben a bukaresti Kriterion Könyvkiadó ismét megjelentette remek útirajzát (Bejárom a kerek világot), s 1983-ban monográfiát szentelt neki. Kálmán Gyula Csorna Lenin út 13. III. em. 13. H-9300 IRODALOM BALÁZS FERENC (1929) : Bejárom a kerek világot - Kolozsvár BALÁZS FERENC (1934) : Zöld árvíz - Kolozsvár BALÁZS FERENC (1934) : Az erdélyi Helikon íróinak antológiája — Szerk. Kovács L. BALÁZS FERENC (1936) : Rög alatt Tarda BALÁZS FERENC (1975) Bejárom a kerek világot - Kriterion Könyvkiadó, Bukarest FILEP TAMÁS (1984) : Alulról jött, mint a tiszta forrás - Könyvvilág, 6. szám KOVÁCS LÁSZLÓ (1973): Balázs Ferenc, a világutazó - In: Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Szerk. Havasné Bede Piroska és Somogyi Sándor. Tankönyvkiadó, p. 328 — 331. MIKÓ IMRE-KICSI ANTAL-HORVÁTH SZ. ISTVÁN (1983): Balázs Ferenc. Monográfia. — Kriterion Könyvkiadó, Bukarest RUFFYPÉTER (1979): Balázs Ferenc - In: Világaim. Szépirodalmi Könyvkiadó TAMÁSI ÁRON (1982) : Búcsú a mészkői sírnál - In: Jégtörő gondolatok, II. kötet. Szépirodalmi Könyvkiadó FERENC BALÁZS, A TRANSYLVANIAN GLOBETROTTER IN THE 1920'S Ferenc Balázs (1901—1937), Hungarian unitarian clergyman, was a writer, poet, social reformist, public educator, peace fighter and globetrotter in one person. As a scholarship holder from 1923 to 1928 he studied at Unitarian theological academies in England and the United States. When he had time he travelled widely in the two countries and took a bicycle trip to the Netherlands. In October, 1927, possessing modest financial support, he left for Transylvania via Eastern countries (Japan, Korea, China, India, Palestine and Egypt). In these remote countries he was always the advocate of world peace and cooperation between nations. Ferenc Balázs travelled to the Eastern countries as a man-in-the-street and his experiences, observations and conclusions are important contributions to a deeper knowledge on the political, moral and social face and living styles of remote countries. In India he visited Mahatma Gandhi as well as the tomb of Alexander Csorna de Kőrös, the worldrenowned Transylvanian fellow countryman, in Darjeeling. He arrived in Hungary on August 5, 1928, to his parents, moved to Hungary in the meantime and in some weeks time he left for his home, Transylvania. Until his early death he worked as a unitarian clergyman in the Transylvanian village Mészkő. Translated by Dénes Lóczy