Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Elhunyt Takács József érdi térképész (Martinovich S.)

zott Simlába, Vrana pedig az ajánlólevél segítségével egy párszi autójavítónál kapott munkát. Baktay tanácsára arcképével ellátott képeslapot nyomatott, melyen tudatta az illetékesekkel: világ körüli úton jár és kéri az érdekeltek megértő támogatását. Először Körösi Csorna Sándor sírjához zarándokolt el, majd beutazta Indiát és Ceylont. Azután átment Szingapúrba, majd Batáviába. Itt megismerkedett Zboray Ernővel, aki a gumiültetvényen fegyveres őrként alkalmazta. Nem sokáig maradt ott, egy alkalmi hajóval visszatért Európába, Szentesen meglátogatta özvegy édesanyját, de a szive újra visszahúzta Indiába. Még ott találta Baktayt, aki — amikor Bombayban járt— nála lakott. Baktay végleges távozásakor (1929) Vrana Lajos versbe öntötte bánatát: „Egyedül maradtam, elment a barátom, Kietlen a város, fáj a tengert látnom" stb. Vrana Lajos életében fordulópontot jelentett megismerkedése egy indiai jógival, aki beavatta őt a hindu bölcselet titkaiba. Ettől kezdve „megvilágosodott", és a jóga előírásai szerint élt. Ez nem zárta ki, hogy valóra ne váltsa eredeti célkitűzését: a világ megismerését. Körbejárta a földet — temérdek kalanddal. Elmondása szerint tizenegyszer volt a halál küszöbén, de valami mindig „visszarántotta" az életbe. Huzamosabb időt csak Ausztráliában töltött, itt némi nyugdíjra szert téve nyugodalmas hely után vágyott, ahol élete utolsó éveit leélhetné. Sorra járta az óceánok szigeteit, végül Tenerifén (Kanáriszigetek) horgonyzott le. Itt találkoztam vele 1984-ben. Magányosan, szigorú aszkéta módon élt. Végezte a jóga légzésgyakorlatokat és elmélyülést, reggel és este hat-hat percig a fején állt. „Úgy érzem — mondta — sikerült megtisztulnom. Nem kell többé újjászületnem, a nirvánába jutok." Vágya 1986 nyarán beteljesedett. Nyolcvanéves korában itt hagyta a szenvedések világát. Századunk Baktay Ervin ceruzarajza Vrana Lajosról egyik legérdekesebb magyar világutazója távozott körünkből. Kalandos életének, utazásainak közreadása írói tollra kívánkozik. Balázs Dénes ELHUNYT TAKÁCS JÓZSEF ÉRDI TÉRKÉPÉSZ (1901-1986) A magyar térképészet jelentős személyisége távozott el tőlünk örökre: dr. Takács József, a kartográfusok szeretett Jóska bácsija. Hosszú, példamutató életében a sok igazságtalan bántás, megaláztatás és meg nem értés ellenére egy dolog volt számára csak fontos, hogy emberileg felülemelkedve a gátló tényezőkön hűséggel és alázattal szolgálja választott hivatása és tudománya: a kartográfia ügyét. Tanulmányait a budapesti Műszaki Egyetemen kezdte, ahol a geodéziai ismereteket sajátította el, majd a Tudományegyetemen is megszerezte a diplomát földrajzból, földtanból^ és csillagászatból. Itt fogadták doktorrá. Az Állami Térképészeti Intézetnél előbb térképszerkesztő és tervező, majd főszerkesztő lett. Itteni munkájának kiemelkedő eredménye a Kisatlasz elkészítése volt, amely mind a mai napig a magyar kartográfia egyik jelentős kiadványának számít. Tudományos tevékenységét a földrajzi névírás területén fejtette ki. 1927 táján — Magyarországon elsőként — munkatársaival megalakította a Földrajzinév-bizottságot, amely a hazánkban megjelenő térképek névanyagának helyesírását egységesítette, szabályozta. A felszabadulás után előbb a Geodéziai és Kartográfiai Intézet megalakításában vett részt, majd az 1954 decemberében létrejött Kartográfiai Vállalat egyik alapítója volt. Itt előbb főmérnökként,