Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Magyar nevek a Föld térképén. II. rész. Településnevek

rajta kukoricát, rizst, kávét, gyapotot, cukornádat stb. termeltek. Árpádfalván — felvirágzása idején — több mint 200 magyar és szlovák család élt, s mintegy 400 családtalan magyar bérmunkást foglalkoztattak. A magyarok 15 év múltán kezdtek elköltözni, a település feltöltődött idegenekkel, megváltozott a neve is. Forrás: A brazíliai magyar települések. A Délamerikai Magyar Hírlap Nagy Naptára, 1950. p. 189—202, Sáo Paulo. Boldogasszonyfalva Santo Anastacio vasútállomástól 46 km-re az őserdő közepén alapította nyolc magyar család 1923-ban. A következő két évben még 36 magyar és 12 szlovák család kezdett itt új életet. A kis telep 1935-ig virágzott, azután fokozatosan elvesztette magyar jellegét. Jelenleg Colonia Santo Antonio a neve. Forrás: Árpádfalvánál i. m. Mátyáskirályfalva Rövid életű magyar telep Engenheiro Maia vidékén, Sáo Paulótól délnyugatra kb. 400 km-re, melyet Nánay Ferenc alezredes szervezett. 1925—26ban ötven magyar család telepedett ide, de a földtulajdonossal való viszály miatt többségük hamarosan tovább állt. Forrás: Árpádfalvánál i. m. Szentistvánkirályfalva 1924-ben alapította Czézárovics Balázs szaléziánus atya ötven, főleg Arad vidékéről kivándorolt magyar családdal. Az összeadott pénzből 29 alqueire (725 hektár) földet vásároltak, magyar iskolát, templomot építettek. A magyar családok egy része továbbvándorolt, helyükre német, olasz és más nemzetiségű telepesek jöttek. A falunak ma már brazil neve van. Forrás: Árpádfalvánál i. m. Megjegyzés: A felsorolt helységeken kívül még tucatnyi magyar lakosságú telep alakult Brazíliában, de azok a brazil helyneveket vették át. b) Argentína Mauricio Mayer Kis község La Pampa tartományban, Santa Rosa városától 60 km-re északkeletre. Neve a váci születésű Mayer Móric emlékét őrzi. Hazánkfia a Klapka György által szervezett légió tagja volt, és a königgrätzi csata (1886) után került Argentínába. A paraguayi háborúban hősiességéért őrnagyi rangot kapott, majd a katonai pályától megválva fényes üzleti karriert futott be. Az argentin kormány hálából egy pampái települést nevezett el róla, ahol azonban mindössze két magyar család élt. Forrás: Miklós Elemér—Vér Andor: Magyarok Délamerikában — Buenos Aires, 1942. 3. Magyar településnevek a Kárpátoktól keletre a) Bukovinai székely falvak Az öt bukovinai székely település története oly szorosan egybefonódott, hogy az ismétlődések elkerülése érdekében bevezetőül összefoglalóan ismertetjük. A falvak lakóinak elődei eredetileg a Székelyföldön éltek. Mária Terézia 1762-ben a székely határőrvidéket közvetlenül a bécsi kormányzat igazgatása alá helyezte, és osztrák tiszteket állított az erőszakosan toborzott székely csapatok élére. A székelyek 1764-ben Madéfalván tiltakozó gyűlésre sereglettek össze, melyet a császári csapatok vérfürdővé változtattak. Az esemény „madéfalvi veszedelem" (,,Siculicidium") néven került be a történelembe. A megfélemlített székelyek ezrei menekültek át Moldvába, ahol a már évszázadok óta ott élő csángó magyarok fogadták be őket, vagy új falvakat alapítottak. A Kárpátok északkeleti lábánál fekvő Bukovinát a törökök 1774-ben átadták az Osztrák Császárságnak. A gyéren lakott területre németeket, valamint Moldvából az odamenekült székelyeket telepítették le. így alakult meg 1776—1785 között az öt bukovinai magyar falu, összesen 2687 áttelepülővel. Lélekszámuk 1842-ben 5276-ra emelkedett, 1880-ban pedig már 9887 székelyt számoltak össze. Az első világháború után Bukovina Romániához került, s a kivándorlás ellenére a hivatalos statisztika 1930-ban 10 555 bukovinai magyarról szólt. 1941-ben a magyar és a román kormány között történt megállapodás szerint az akkor kb. 13 400 főt számláló bukovinai magyar székelységet áttelepítették Magyarországra. Először Dél-Bácskában kaptak lakhelyet, majd 1944 októberében kormányzati döntésre onnan is menekülniök kellett a Dunántúlra. Az 1960-as években több százan Érden jutottak végleges letelepedéshez, ahol létszámuk jelenleg 1300 körül mozog. Röviden ismertetjük az öt bukovinai székely települést. Andrásfalva (ma románul : Maneuti) A legészakibb fekvésű falu, a Szucsáva (Suceava) folyó déli partján létesült 1785-ben. Elnevezése gróf Hadik András tábornok emlékét őrzi, aki az 1780-as években Bukovina főkormányzója volt és ő irányította a telepítési akciókat. A település nyílegyenes utcáit rajzasztalon vonalzóval tervezték meg. Az idetelepülök ingyen házhelyet és szántóföldet kaptak, továbbá öt évig adómentességet élveztek. A román statisztika szerint 1930-ban 2280 magyar, 93 román, 110 német, 64 zsidó és 10 egyéb, összesen 2557 ember élt a faluban. Fogadjisten (Jacobesti) Az első két település egyike a Szucsáva mellékén. Az 1776—77. években létesült Splényi Gábor báró, a Bukovinába bevonult csapatok magyar parancsnoka és a tartomány első kormányzója kezdemé-