Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Gondáné Salánki Márta: A földrajz oktatása a Debreceni Református Kollégiumban 1777—1806 között

hogy már Maróthi megfogalmazta, lényegében a varéniusi elveket követve: „Ennek a tudománynak három fajtája van: 1. matematikai, amely főleg az asztronómia és hajózás szolgálatában áll, 2. fizikai, melyet, bár főleg a fizikusokra tartozik, legalább mellékesen nekünk is értenünk kell, 3. politikai és történelmi, mely főképpen a történelemmel kapcsolatban gyümölcsöző". Ez utóbbit három részre: ókori, középkori és új geográfiára osztotta. (Tóth B. 1974). A matematikai és fizikai földrajz oktatása tulajdonképpen Maróthival indult, bár Komáromi Csipkés Györgynek és Szilágyi Tönkö Mártonnak (2. melléklei) már saját, csillagászatot is tartalmazó filozófiai tankönyve volt és ismeretesek az általa használt tankönyvek is (Tóth B. 1974). Maróthi György a debreceni négy tanszék közül a IV. tanára volt (ékesszólás, történelem és matematika). Ennek ellenére tanított csillagászatot, kísérleteket mutatott be a fizikai előadóban (esetleg fizikai földrajz?) és előadott polgári vagy leíró földrajzot is. Ebben az ún. „Theatrum physicum"-ban komoly felszerelés volt, feljegyzések szerint csillagászati megfigyelésekre és aerodinamikai kísérletek elvégzésére is lehetőséget nyújtott. Hogy a fizikai vagy természeti földrajzból mennyit oktatott Maróthi, azt nem lehet pontosan tudni. Ebben az időszakban ugyanis tervezték egy újabb tanszék felállítását is, és erre felvették Piskárosi Szilágyi Sámuelt (tanár: 1. ábra. Sárvári Pál professzor jelentése az elvégzett tananyagról. (Iskolatörténeti vegyes iratok, TtREL I l.p. 5.) JL ' /^-^V^*» $á+y4'cavx j£*u^aJí<rt <• f l^Cd _ \/p-£t 'eéfi*****, i4^ih^/+

/ j^á^W**-*^ t *y £ te 1742—1759), jóllehet a tanszék ténylegesen csak 1798-ban alakulhatott meg. Szilágyi Sámuel Maróthi barátja volt, ő tervezte a Theatrum physicumot, és valószínűleg oktatta a fizikát is. Maróthi halála után 1749-ig, Hatvani István megérkezéséig ellátta a saját, hivatalosan megkapott tanszéke és a IV. tanszék feladatát is. A négy tanszék ebben az időben: I. tanszék (dogmatikai) II. tanszék (exegetikai, vagyis írásmagyarázati) III. tanszék (filozófiai: bölcsészeti, klasszika-filológiai és történelmi), eleinte itt oktatták a fizikát is IV. tanszék (második filozófiai: bölcsészet, irodalom, mértan, számtan, fizika egyes részei, majd természettan). Mint látjuk a tanszékek feladata a tudományok differenciálódásával egyre változott. „A professzorok ritkán maradtak végig azon a tanszéken, amelyekre kinevezték őket.. . Az ifjabb professzorok a kisebb auditóriumban taníthatták a diákokat a mélyebb és szélesebb tudományok befogadására, előkészítő jelleggel. Az előmenetel módja volt a másik tanszékre való helyezés.. . Polihisztorok voltak, embereszményük értelmében lenézték a specializálódást, univerzális képzettségük alapján nem is jelentett nekik gondot a tanszékcsere." (Szabó B. 1982). A századvég természeti földrajz tanításának alapjait Maróthi és — a fizika oktatásával — Piskárosi Szilágyi Sámuel rakták le. A fizika ekkor magában foglalta a növény- és állattant, a kémiát és geológiát, a fizikai földrajz elemeit is. A Föld felszínéről, az élővilágról alkotott kép még sok tekintetben homályos. A növények és állatok, az ember szervezetének ismerete, az ásvány- és kőzettan megmagyarázhatatlan jelenségei a természetbölcselet („Metaphysica" és „Jus Naturae") tárgyak keretein belül szerepelnek. Hatvani István még Metaphysicát és Jus Naturae-t oktatott, igaz mellette Physicat és Politicat is, amint arról a korabeli órarendek tanúskodnak. Amikor az V. tanszék 1798-ban megalakul, akkor a IV. tanszéken új tárgyként megjelenik a „História Naturalis" című tantárgy, s az V. tanszék veszi át a Metafizikát és Jus Naturae-t. A „História Naturalis" című tantárgy valószínűleg a bizonyíthatóbb természettudományos ismereteket közvetítette (később természetrajznak felelhetett meg), a kevésbé bizonyítható fejtegetések pedig az új filozófiai tanszék anyagába mentek át

2

. Az 1777-től 1806-ig terjedő időszak természeti földrajz oktatásának gyökerei tehát a század közepén munkálkodó professzorok Európával való lépéstartásának igényében keresendők. Ezt a munkát folytatja Hatvani István csaknem 40 éven át, Európa-szerte híres színvonalon, majd Sárvári Pál hasonlóan igényes munkával. Ha az oktatásban résztvevő tanulók természeti földrajzi környezetről alkotott képének elemeit vizsgáljuk, az a matematikával vagy fizikával együtt tanított asztrológia, fizika és „História Naturalis",