Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
ÉRTEKEZÉSEK - Bernard Le Calloc'h: François Sulpice Beudant, Magyarország geológiai feltárásának francia úttörője
kutatómunkának, mely ezután életének fő érdeklődési témájává vált. Tehát nincs azon mit csodálkozni, hogy 1818-ban, amikor az osztrák kancellária kérésére a francia kormány geológiai kiküldetést indított Magyarország földtani és földrajzi feltárása végett, ezt a feladatot habozás nélkül mind a király, mind az akadémia, az egyetem és a természettudományi intézet egyhangúlag Beudant-ra bízta. Kétségtelenül ő volt a legalkalmasabb szakember e roppant nehéz feladat teljesítésére. Kilenc hónapig úton A kiküldetés kilenc hónapig tartott. Az egész Magyar Királyságot kellett átkutatnia a mineralógia és a geológia szemszögéből, természetesen Erdéllyel együtt, ámbár Erdély abban az időben még különálló fejedelemséget alkotott. „Történelmileg anynyira össze van nőve Magyarországgal, írja bevezetőszavában, hogy majdnem lehetetlen lett volna az egyikről beszélni anélkül, hogy a másikról is részletesen ne írjak." Beudant nagyon komolyan vette feladatát, teljes fizikai és szellemi erejével iparkodott annak eleget tenni. Több ezer mérföldet tett meg néha kocsival, néha lóháton, néha gyalog is, mindig mérőeszközeivel felszerelve, hogy az országot bejárhassa északról délre és nyugatról keletre. Alapos földtani kutatásokat végzett sokszor olyan helyeken, ahol eddig ilyen még nem történt; mérte a kőzetek szilárdságát, vizsgálta a szerkezetüket, elemezte az összetételüket. Sok fúrást végzett a rétegek mélységének megmérésére, különös tekintettel a kiaknázható érctelepek becslésére. Semmit sem hagyott észrevétlenül. Nem habozott kétszer ugyanazt az utat megtenni, hogy számításait ellenőrizze. Felmászott a hegyek tetejére, leereszkedett a völgyekbe, mélyen behatolt az erdőkbe, a mocsarak sem riasztották vissza. Bejárta az egész Balaton-vidéket, végighajózta a Tiszát, bebarangolta az Alföldet, közben állandóan jegyzetelt. Este gyertyafénynél térképeket rajzolt és metszeteket készített feljegyzései alapján a tanulmányozott vidékről. Előtte az ország kőzeteit és ásványait alig kutatták, és ha bányát nyitottak, azok kezdetlegesen működtek kevés hozadékkal. Neki még az az előnye is volt, hogy értett mind a felsőbb, mind az alkalmazott matematikához. A földtani valóságot nemcsak látta a saját szemével, hanem mérlegelni tudta számításaival és méréseivel is. Az egyszerű tapasztalati módszer helyett a tudományos számítás hibátlan szigorúságát alkalmazta először a geológiában, tehát értékelései nem megközelítő becslések voltak, hanem pontos határozatok. Ne felejtsük el, hogy utazásának első célja épp az volt, hogy megállapítsa a magyar föld geológiai felépítését, s leírja a felhasználható ásványkincseit. Valóban úgy érezte, hogy felfedező úton van ebben a „királyságban, mely eddig olyan kevéssé ismert, és mely pedig nagyon méltó ahhoz, hogy ismerjék." Bár földtani munkája nagyon elfoglalta, igyekezett megismerkedni Magyarország népével, szokásaival, VOYAGE MINERALOGIQUE ET GEOLOGIQUE, EN HONGRIE , PENDANT L'ANNÉE 1318; PAR F.-S. BEUDANT , RELATION HISTORIQUE. T03IE PREMIER. PARIS, C1IK/ VERDIÉRE, LIBRAIRE, QVM DES AUCUSTINS V jj. 1822. Beudant könyvének címlapja hagyományaival is. Más szóval — a kíváncsiságtól buzdítva — néprajzi kutatást is végzett, annyira lelkesedett az országért, ahová váratlanul betoppant. Minden iránt érdeklődött, és ha valakivel találkozott az útján, aki tudott franciául, elhalmozta kérdésekkel. Egy páratlan mű A könyv, amelyet Párizsba való visszatérése után a magyarországi kutatásairól írt, 1822-ben jelent meg „Voyage minéralogique et géologique en Hongrie" címmel. Ez négy vastag kötetnyi mű, mely összesen majdnem 1900 oldalt foglal magában. A két első kötetben elmondja utazását, leírja az országot minden szempontból. Beszél a különböző népekről, nyelvükről, vallásukról, viseletükről, erkölcsükről; hivatkozik a szokásokra, az igazgatásra, a tudományokra és a művészetekre, a kézművességre és a kereskedelemre, a mezőgazdaságra és nem utolsó sorban a bányaiparra. E két első könyv ékesen szóló és megcáfolhatatlan tanúságot tesz kitűnő megfigyelőképességéről. Bizonyítja, hogy ez a mineralógus tudós egyben néprajztudós is lehet.
