Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Kálmán Gyula: Balázs Ferenc, a húszas évek erdélyi világjárója

Balázs Ferenc 1924—28. évi világ körüli útjának útvonala i -! O. Meglátogatta Japán egyedüli népfőiskoláját, melyben sok hasznos tudnivalóval ismerkedhettek meg a tanulók. Kagawa, a prófétaként tisztelt népnevelő társaságában ellátogatott Shikoku szigetére, melynek fővárosában az erdélyi földműves nép gondjairól beszélt a hallgatóságnak. A Japánban töltött feledhetetlen hetek után Koreába indult, ahová 1928. január 18-án érkezett meg. „Érdekes — írja —, hogy a koreaiak mennyire fölhasználnak minden alkalmat, hogy az országuk elnyomatását a külföldiek tudomására hozzák." Aztán ő maga győződött meg arról, hogy a japán gyarmatosítás miatt milyen nagy nyomorúságban szenved ez a szép ország. Szöulban, a fővárosban a Keresztény Ifjak Egyesületében tartott előadást a békeharcról. Ezután a kormányzósági épületben alkalma nyílt két japán államtitkárral beszélni: „Őszintén megmondtam nekik, hogy én a kérdésnek csak a koreai oldalát ismerem, s hogy az meglehetősen sötét. A koreaiak, akikkel a világ bármely részén találkoztam, csak panaszkodni tudtak az elnyomás ellen. Az erdélyi magyarok kisebbségi sorsára hivatkoztam, s a jogokra, amelyek minden kisebbséget megilletnek." Nem kis bátorság kellett ehhez a vallomáshoz, hogy a japán gyarmatosítók szemébe vágja az igazságot! Koreából Kínába vitt útja. A polgárháborútól szenvedő hatalmas ország, az emberi kultúra egyik bölcsője aggódással és csodálattal vegyes érzéseket keltett Balázs Ferencben. Pekingben megtekintette a volt császári múzeumot: „Ezt a páratlan gyűjteményt leírni és jellemezni meg sem próbálom. A sok ezer esztendős kínai műveltség valóságára azokon a délutánokon eszméltem." A kínai főváros vásáráról megállapította, hogy „bátran beillenék Az ember tragédiájában a londoni vásár helyébe". A Yenching Egyetem hallgatói előtt is beszédet mondott a nyugati ifjúság békevágyáról, ám nem sok eredménnyel tört lándzsát a békesség és együttműködés mellett, minthogy éppen akkoriban — a polgárháború tombolása idején! — Kína egy része „még mindig az északi rablószövetség hatalmában volt", és az emberek „minden reménységüket a fegyveres sikerbe vetették". Kínai falvakat is alkalma volt szemügyre venni: „A házakat téglából vagy vályogból építik... Fallal van minden ház körülvéve..., mivel Kínában a szülők, fiak és unokák mind közös tető alatt élnek, külön kis épületszárnyakban, a közös családfő tekintélye alatt." Sanghajban és Hongkongban is megfordult. Az utóbbiról megállapította, hogy a „megszokottnál nagyobb bizalommal olvad itt össze az angol a kínaival" az építészetben és az életmódban. Szingapúrt és Burmát érintve érkezett meg Indiába. Calcuttában találkozott Rabindranath Tagoréval, a neves költővel és népnevelővel: „Indiaiasan berendezett szobában fogadott a családi házban. . . Hosszú, ráncokban leomló kék palást födte a testét. Az arca enyhe unalmat árult el, mint minden nagy emberé, amikor valakivel szóba áll, aki minden áron beszélni kíván vele... A szeme fölcsillant, amikor megemlítettem, hogy Oxfordban töltöttem két évet. Még barátságosabbra indult, amikor meghallotta, hogy magyar vagyok. -— Kelet-Európa jobban érdekel, mint a Nyugat, jegyezte meg, mert a népművészeteket ott még nem ölte meg a gyári egyformaság. S a magyarokat kiváltképpen szeretem. Egyszerűek, természetesek, emberiek. Egész Európában közöttük éreztem magamat a leginkább otthon". (Balatonfüreden gyógykezelték •— K. Gy.). Balázs Ferenc elismerően szólt Tagore „Békesség hajléka" nevű falufejlesztő telepéről, mely Indiaszerte arról volt híres, hogy a keleti és nyugati műveltség összhangjára törekedett, s messze földön megbecsült iskola működött itt. Elzarándokolt székely honfitársa, Körösi Csorna Sándor darjeelingi sírjához: „Az idő kihullott az életemből, amíg ott ültem előtte a gyepen, födetlen fővel. Még a Nap is kegyelmes volt a nagy honfitársat idegenben idéző székely iránt: sugarainak erejét rokonszenvével megszelídítette. Ő az eredetet kutatta, én a jövőt építem. De a nagyot akarásban,