Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
ÉRTEKEZÉSEK - Bernard Le Callocli (Párizs): Benyovszky Móric dossziéja a Francia Nemzeti Levéltárban
é?eOnr)u . avert? ''"c/T" trtro. Uu-tesutäct iK /í^/^At/íg-^ (ju'i£a</otsvideH*uL^t^-o4{ja ft / • jA** f^^leiéD&ter-jis 't/ t/êret*~tr £t^£-- Jcu/otr teéutW jLf cÁ*x'ft/tur CväuutJ&Tut, 9Aáxzrf***t£*t*^^ Ao. /ft»r*w ye^L Su» ^ ^z^^yoatrfetdlrc^m/e^uuu-et^Cn*—--t?cvo^e*y,ÍDthj^ AZ J °y^^ ^ ^SAa/s^w Ju^ltnL , cpû, tc^^A; fik, ^^cm^^y^t c/cAayu^mettts^-fAoAstut*A^cs£6L, cStû*> ^WT«^«^iUtw */Y~cri>? crrtnej^ CiaryveA-Ysra /,•, CtJUj/ 3t Û**tv *y y 6. ábra. De Souillac kormányzó Párizsba küldött jelentésének első oldala, melyben tájékoztatást ad a Benyovszky ellen indított expedícióról. (A közölt dokumentumokat a Francia Nemzeti Levéltár jóváhagyásával Bemard Le Calloc'h bocsátotta rendelkezésünkre.) Erre a tengerészeti és gyarmatügyi minisztérium levéltárának főnöke azt az utasítást kapta, hogy erről a már régen elfelejtett ügyről egy pontos és teljes jelentést adjon minél előbb. A jelentés 1810. december 10-én Versailles-ban elkészült, és a levéltár főnöke írta alá. Négy nagy formátumú lapból álló iratról van szó, mely sűrű, néha alig olvasható kézírású szöveg. Ez annyira lesújtó Benyovszkyra nézve, hogy valóságos vádindítványról lehet beszélni. Természetesen nem szándékozom e dokumentum összes részletéről vitába bocsátkozni, hiszen főleg Benyovszky élettörténetével foglalkozik, és ezt jól ismerjük. Érdemes viszont néhány részét gondosabban szemügyre venni. Tudjuk, hogy a gyarmatügyi miniszter 1776. február 10-i döntése alapján, Indiába menet közben, Madagaszkáron megállt a minisztérium két magas rangú tisztviselője, Bellecombe és Chevreau, hogy a Benyovszky által alapított településeket megvizsgálják, és nagyhangú állításait ellenőrizzék. 1776. szeptember 17-én megérkeztek Foulpointe-ba, és már 19-én az Antongil-öbölben voltak. A felügyelet eredménye katasztrofális lett. Egy szó nem volt igaz abból, amit Benyovszky három év óta jelentéseiben közölt francia megbízóinak. Haderejének a fele nem létezett. A „pompás" telepek nyomorult szalmakunyhókból álltak. Az „Egészség mezeje" valóságos emberölő intézmény volt. Mindenütt csak roncsok, ledőlt építkezések, rongyos emberek, elhagyott földek. Kiderült, hogy a francia kormány ámítás áldozata lett. Bellecombe és Chevreau egyszerűen a gyarmat azonnali megszüntetését ajánlották. Benyovszky látván, hogy többé nem tudja eltitkolni rettenetes kudarcát, elvitorlázott Bourbon szigetére, és az ottani kormányzónak kijelentette, hogy hajlandó mindjárt visszavonulni, ha neki egy 180 000 fontra rúgó állítólagos hitelt kifizetnek. Ezzel kapcsolatban talán érdemes itt említenem, hogy ezredesi fizetésén kívül kétmillió font hitelt költött már el számla és elszámolás nélkül, mióta Madagaszkáron volt. Ezért is a legrosszabb viszonyban volt île de France intendánsával, MaillardDumesle-lel. Magától értetődik, hogy Bourbon-sziget kormányzója csodálkozott. „A nyilvánvaló igazságot tovább tagadva" azt állította Benyovszky, hogy követelései egészen jogosak, bár nem volt képes őket semmiképpen bizonyítani. Mégis, hogy ennek a kalandnak vége legyen, és egyúttal az alkalmatlankodótól szabaduljon, a francia kormány 22 000 font pénzjutalmat adott neki. Erre még 12 000 fontot követelt, amiből 4000-et kapott meg „utazási költség" címén. Amikor Benyovszky úgy érezte, hogy nem tud több hasznot húzni a franciáktól, külföldre távozott. „Az angol kormánynak felajánlotta — írja a levéltáros —, hogy az egész Madagaszkár-sziget fölött átvenné az uralmat." Mivel akkor a franciák háborúban álltak Angliával, el lehet képzelni, menynyire jól eshetett Napóleon kormányának egy ilyen cselszövés leleplezése. „Benyovszky sajnálatára" pompás tervét elutasították az angolok, ezért Amerikába utazott. Baltimore-ban 1784. szeptember 9-én, Zolichofier és Messonnier üzletemberekkel együtt társaságot alapított Madagaszkár „kifogyhatatlan gazdagságának kiaknázására". A szigetre való érkezése után nyomban „az uralkodó hangját alkalmazta. Parancsolt, rendelkezett, királlyá kiáltotta ki magát, felvette az Aladár herceg
