Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Bernard Le Callocli (Párizs): Benyovszky Móric dossziéja a Francia Nemzeti Levéltárban

urai legyenek. A lelkiismeretes francia tisztviselő sietve közli a hírt miniszterével. Desroches még azt jegyzi meg, hogy ,,ez az idegen úr tele van sebekkel, melyek testét elcsúfítják és járásában gátolják." Befejezésül azt írja: „Minden okom megvan ra, hogy vallomását elhigyjem, de kizárólag azért volt bizalommal velem szemben, mert tudta, hogy a király embere vagyok", és az óvatosság kedvéért azt teszi hozzá: „úgyis csak azt mondta, amit akart mondani". 4. A tengerészeti és gyarmatügyi minisztérium főkincstárnokának Versailles-ban 1773. április 24-én kelt végzése, mely szerint 7000 font azonnal kifizethető Benyovszkynak. Ez az összeg tulajdonképpen megtéríti azokat a berendezkedési és felfegyverkezési költségeket (jobban mondva adósságokat), amelyeket Benyovszky az ő nevét viselő csapat toborzására, fenntartására és kiképzésére fordított. 5. Ugyanilyen végzés 1017 font kifizetésére, ugyanilyen dátummal. Az iratban nincs semmi, amiből tudni lehetne, hogy mit törleszt ez az összeg. 6. Ugyanilyen végzés részletfizetésül szolgáló 4000 font kifizetésére, 1773. november 6-i keltezéssel. Feltüntetik, hogy előlegezett összegről van szó, de nem világlik ki, miféle kiadást térít vissza. 7. Ugyanilyen végzés, ugyanilyen keltezéssel 6000 font kifizetésére, amelyen az aláíró határozottan jelzi, hogy Benyovszky ezredesi zsoldjáról van szó. Az árakhoz képest ez nagyon komoly jövedelmet jelentett. Nem szabad viszont elfelejtenünk, hogy az akkori fogalom szerint az ezredes voltaképpen az ezredének a tulajdonosa (ezért is viseli az ő nevét). Neki kell katonáinak felszereléséről, ellátásáról, ápolásáról gondoskodnia. Nem azt jelenti, hogy saját pénzéből kell eltartania alakulatát, hanem azt, hogy szükség esetén, ha az állami szervek bármilyen oknál fogva késnek a fizetéssel vagy kötelességüket a kitűzött időben nem teljesítik, a tulajdonos parancsnoknak kell ideiglenesen őket helyettesíteni. Tehát mindig kell egy aránylag nagy összeggel rendelkeznie. A katonák csak akkor hajlandók harcolni, ha a megígért zsoldot megkapják. A szó szoros értelmében zsoldosok. Benyovszky — a Mascareignes-szigetek kormányzójának akadékoskodó rosszakarata miatt — később sokszor kénytelen váratlan kiadásokba bocsátkozni. 8. Ezt jól mutatja a következő okirat, mely szerint a tengerészeti és gyarmatügyi minisztérium főkincstárnoka elrendeli azonnali hatállyal, hogy 144 250 fontot fizessenek ki Benyovszkynak „megelőlegezett kiadások térítésére". Ezeket az előzetes kiadásokat csapatának felszerelésére fordította abban a tudatban, hogy a bemutatott szabályosan kiállított számlák alapján majd kifizetik a király nevében. így volt akkoriban az eljárás egyszerűen azért, mert az államnak pontosan meghatározott költségvetése nem is volt. Ezt a végzést 1778. november 7-én írta alá a főkincstárnok. Azt jelenti, hogy a francia kormány elismerte, hogy Benyovszky a madagaszkári működése alatt — körülbelül három év alatt, 1774 és 1776 között — ennyit költött el az Antongil-öbölben alapított település érdekében. Közismert, hogy a forradalom előtti francia királyság gyenge pontja a pénzügyi feslettség volt. A királyi udvar eszeveszetten költekezett, soha nem vigyázva a kincstár egyensúlyára. Benyovszky madagaszkári vállalkozása tipikus példája ennek a komolytalan politikának. Még szerencse, hogy a végén mégis csak törlesztették kiadásait. 9. A tengerészeti és gyarmatügyi minisztérium főkincstárnokának végzése Benyovszky dandárparancsnoki zsoldjának kifizetésére. A végzést, mely 4061 fontról szól, 1775. május 6-án írták alá. Mivel Benyovszky akkor Madagaszkáron volt, az összeget elküldték utána a Bourbon-sziget kormányzójának hivatalán keresztül. Mindezeket a fizetési végzéseket César Luc Marie De Selle írta alá. 10. Benyovszkynak 1778. április 8-án Versaillesban kelt és Monsieur de La Rivière-hez intézett levele, amelyben háláját fejezi ki a címzettnek, hogy közbenjárására a király engedélyezte: az Ő császári Felségének táborába menjen „kegydíjának fenntartása mellett". Nincs benne semmi utalás arra, vajon miért ment Benyovszky a német császár táborába. 11. Okirat, amelynek értelmében 1779. október 1-én 4000 fontra rúgó kegydíjat kap Benyovszky a király jóvoltából. Miért? Az iratból nem derül ki. Arra gondolhatunk, hogy a dandárparancsnoki fizetéséről van szó. 12. Benyovszky sajátkezűleg írott levele a Bretagnebeli Morlaix városból egy ismeretlen személyhez, amelyben közbenjár egy hadnagy érdekében, aki ez ideig csapatában szolgált: új alkalmazást kér számára a hadseregben. Ez a levél jó példája annak, hogy Benyovszky milyen választékos stílusban bírta a francia nyelvet. Helyesírása azonban eléggé bizonytalan. A levél keltezése: 1779. január 10. 13. Benyovszky (talán Lauzun) herceghez intézett, 1779. október 1-én kelt levele, amelyben kéri, hogy szolgáltassanak neki igazságot, és hogy térítsék vissza azokat az összegeket, amelyeket elköltött Madagaszkáron az engedélyezett hitelen túl „a király érdekében". Panaszkodik, hogy nagy költségekbe verte magát a Mascareignes-szigetekbeli kerékkötők cselszövései miatt. 14. A francia kormány egyik miniszterének dátum nélküli jegyzéke. írója beszámol arról, hogy Benyovszky grófné a királytól 194 955 fontot követel azzal az indokkal, hogy ezt az óriási összeget férje költötte el a király érdekében madagaszkári tartózkodása idején. A névtelen miniszter arra figyelmezteti ismeretlen címzettjét (talán a főminisztert, de nem a királyt, mert másképpen fejezte volna ki magát, felséges úrnak címezte volna), hogy Benyovszky egy kijelentést írt alá, mely szerint