Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Bernard Le Callocli (Párizs): Benyovszky Móric dossziéja a Francia Nemzeti Levéltárban

SLe'-6^^4 W *' /W*jAi<%r- . 5. tíö/a. /4 Francia Nemzeti Levéltúrban őrzött Benyovszky iratköteg felzete. Utólag ugyanazon kézírússal írtuk rú a születési és halálozási dátumot, mint az „Aladár" név beszúrását („született 1741. szeptember 20-ún Verbován, Magyarországon, megöletett 1786. május 24-én Madagaszkáron") jelenteti magát és kedvező megvilágításban mutatkozhat be. Úgy sem tudja kijelentéseit a francia kormányzó ellenőrizni. Beszélt-e neki Madagaszkár esetleges meghódításáról? Nem valószínű, mert Desroches egy szóval sem hivatkozik rá, és különben is csak később, a Jóreménység foka felé vitorlázva ismerkedhetett meg Fort Dauphin-nal és Madagaszkárral. Desroches „Monsieur de Aladar"-nak nevezi látogatóját, amiből következtethetjük, hogy így mutatkozott be Benyovszky. De miért? Nem ad neki semmiféle nemesi cimet. Érezhető a szavak mögött, hogy nem bízik a jövevényben, úgyhogy a végén elég szűkszavúan így ír róla: „Azt mondja, hogy lengyel származású", és hogy „nagyapja Erdélybejött át a német császár meghívására". Nem tudjuk, vajon Desroches rosszul értette-e Benyovszky magyarázatait, mivel összetéveszti a Felvidéket Erdéllyel, vagy esetleg Benyovszky vezette volna félre? Tudtul adja, hogy Benyovszky egy évig élt Franciaországban, de nem mondja el, hogy mit csinált, kikkel érintkezett, sem hogy mi okból volt francia földön. „Többször volt a bécsi udvarban", teszi hozzá, de úgy látszik különleges ok nélkül, holott tudjuk, hogy miért járt Bécsben: felvidéki birtokának elsikkasztása ügyében. Részt vett a lengyel országgyűlési diétában akkor, amikor Poniatowski Sztaniszló Ágost fejedelmet Lengyelország királyává választották, de nem ad hozzá kommentárt. Említi viszont, hogy a Bari Szövetség, azaz a lengyel hazafias összeesküvés szolgálatában állt, mely ősei szülőföldjének az idegen iga alól való felszabadítására törekedett. Egy lovas ezred élén mint dandárparancsnok harcolt az oroszok ellen. Benyovszky nyilván érzékeny pontján találta a franciát, hiszen tudta, hogy Franciaország rokonszenvezik a lengyelekkel. A néhány évvel korábbanelhunyt királynét Maria Leszczynskának hívták. A versailles-i kormány többször pénzt és önkénteseket küldött az összeesküvőknek. Egyszóval a lengyel szabadságharcosok hősies küzdelme nemzetük függetlenségéért közelről érintette a franciákat. „Fogságba esett Podólia és Oláhország (azaz Moldávia) közötti határnál", írja. Azután hosszasan elmondja, mi történt a fogollyal Oroszországban, és hogyan hurcolták a végén Szibérián keresztül egészen Kamcsatkáig. Ezt a véget nem érő kegyetlen utazást itt nem érdemes részletezni. Elég az hozzá, hogy a krakkói érsek társaságában deportálták Kamcsatkára. Mihelyt odaértek, az érseket a félsziget északi, a magyart pedig a déli részébe szállították. Amikor elhatározta, hogy megszökik a deponálási helyéről, állítólag Acapulcóba akart menni. Óriási távolságot jelentett egy ilyen utazás a Csendesóceán északi felén keresztül, de érthető volt, hogy Acapulco lett volna a végcélja, hiszen a XVI. század vége óta ez volt a spanyolok nagy kikötője Mexikó nyugati partján, ahonnan minden évben indultak hajók a Fülöp-szigetekre. Végül nem sikerült a terve, úgyhogy egy hosszú kerülő után az Aleut-szigeteknél az eddigivel ellenkező irányba fordult és dél felé folytatta útját. Japán, majd Formoza partjára ért, és onnan Macaóba hajózott, mely akkor az egyetlen állandó európai település volt kínai földön. Bár portugál területről volt szó, a Kantonban székelő francia kereskedelmi kirendeltség főnökének azonnal igyekszik hírt adni magáról, ami világosan mutatja, hogy már akkor Franciaországot tűzte ki maga elé végcélul. Egyúttal a francia király oltalmába helyezkedett, és hajóján felvonta a királyi lobogót. És Desroches hozzáteszi: „Monsieur le chevalier de Robin, a kirendeltség főnöke tekintettel lett kérelmére." Bár Távol-Keleten a franciák helyzete elég gyenge lábon állt (arrafelé nem volt gyarmatuk), Benyovszky mégis Franciaországba veti minden reményét. Elmeséli, hogy az angolok akarták szolgálatukba kényszeríteni. Tisztában van azzal, hogy akkortájt nagy volt az ellenségeskedés a franciák és az angolok között a hétéves háború után. Valószínűleg azért súgta Desroches fülébe, hogy tudomása szerint az angolok mindenáron meg akarják venni Macaót a portugáloktól, hogy a kínai kereskedelem egyedüli