Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Benyovszky Móric helye és szerepe a XVIII. század történelmében

Benyovszky 1771. július 8-án érkezett hajójával a japán partok közelébe. A helyi elöljárók ellátták legénységét rizzsel, friss vízzel és sóval, de minden egyéb —• különösen valamiféle kapcsolat létesítése — elől mereven elzárkóztak. A hatóságok hivatalos hidegsége párosult a lakosság barátságtalan, sőt olykor ellenséges magatartásával. E körülmények késztették Benyovszkyt arra, hogy több japán hercegnél próbáljon szerencsét, hogy felkeressen több várost, több japán kikötőt. Feltehetően valamiféle kereskedelmi kapcsolat létesítésén fáradozott a japánokkal, és ehhez — közvetítőként — a hollandok Nagaszakiban székelő kereskedelmi igazgatóját is fel akarta használni. Német nyelven több levelet is írt a holland telepek vezetőihez és a japán hatóságokhoz. A japánok a német nyelvű leveleket fordítás végett elküldték a holland faktóriákra. Itt, mielőtt visszaküldték, lemásolták azokat. Ily módon Benyovszky japán-érdekű leveleiből a Hágai Nemzeti Levéltár egy kisebb gyűjteményt őriz.

7 A levelek többsége Benyovszky köszönetét tartalmazza a japán hatóságok felé, a neki és legénységének nyújtott segítségért. De van közöttük egy, melyet különleges tartalma miatt, és mert konferenciánk elsődleges célja eddig ismeretlen források minél szélesebb körű alkalmazása az új Benyovszky-portré megalkotásában, teljes terjedelmében, fordításban közlünk: „Uszma szigetén, 1771. július 20-án. Nagytekintélyű kegyelmes uraim, a dicsőséges Németalföldi Köztársaság tisztjei! Kegyetlen sorsom, amely hosszú tengeri hányattatásra kárhoztatott, immár másodízben vetett japán vizekre. Partra szálltam, remélve, hogy találkozhatom kegyelmességetekkel és elnyerhetem segítségüket. Egészen elszomorít, hogy nem adódott lehetőség az Önökkel való személyes megbeszélésre, így hát előadom azon fontos értesüléseket, melyeket Önökkel kívántam közölni. A nagy tisztelet, melyet az Önök dicsőséges állama iránt érzek, késztet arra, hogy tudomásukra hozzam, miszerint ebben az évben két orosz hadihajó egy fregatt kíséretében titkos katonai küldetést teljesített Japán partjai mentén, és megfigyeléseiket térképre rögzítették. Macuma [Hokkaido], és a közelében, az északi szélességi 41° 38' alatt fekvő sziget megtámadására készülnek. A támadás a jövő esztendőben várható. E célból a Kuril-szigetek egyikén, amelyik legközelebb fekszik Kamcsatkához, erődöt és tüzérségi, valamint élelmiszerraktárakat építettek. Ha sikerült volna személyesen is találkozni Önökkel, ínég egyebeket is elmondtam volna, mindazt, amit nem merek a papírra bízni. Tegyék meg Kegyelmességetek mindazon óvintézkedéseket, melyeket megtenni szükségesnek vélnek, ám, ha mint jóakaratú együttérzőnek szabad tanácsolnom, tartsanak harci készenlétben egy cirkálót. Ezzel bátorkodom magam ajánlani, és maradok alulírott alázatos szolgája Kegyelmességeteknck : Báró Aladár von Beugoró fogoly hadseregparancsnok. P. S. A parton hagytam Kamcsatka térképét, amely hasznos lehet Önöknek."

8 Azon kérdések tisztázása, hogy mennyi lehetett Benyovszky ezen tudósításának valóságalapja, és hogy miért a holland kereskedőknek adta tovább értesülését, továbbá hogy miért vitorlázott el Japán partjaitól, mielőtt a hollandok válaszolhattak volna levelére? — mindez a jövő kutatásainak feladata. Jelen ismereteink alapján, ma még csak azt a feltevést kockáztathatjuk meg, hogy e hírrel — akár valóságos, akár a cél érdekében kitalált, hamis hír volt — Benyovszky a japán provinciák kormányzóinak bizalmába igyekezett férkőzni — talán, hogy áttörje a szigetország több évszázados kereskedelmi elzárkózását —, de levelének feltételezett és terveire nézve kedvező hatását, a lakosság ellenséges magatartása miatt, nem várhatta ki. 3. Benyovszky és az észak-amerikai függetlenségi háború A harmadik, Benyovszky világnézetének formálódása szempontjából rendkívül jelentős színhely és esemény, Amerika, a függetlenségi háború éveiben. Az észak-amerikai függetlenségi háború a XVIII. század végének „választóvize" volt. A függetlenségi harchoz való viszony megmérte és osztályozta az embereket, úgy, amint az 1848-as európai forradalmakkal kapcsolatos állásfoglalás is elválasztotta a tiszta búzát az ocsútól. De a XVIII. század utolsó negyedében, a francia forradalom előtt, egy politikailag sokkal iskolázatlanabb közegben a függetlenségi harc helyes értékelése lényegesen nehezebb feladatot jelentett, és a nagyvilágban elsősorban azokat az embereket ösztönözte cselekvő részvételre, akik otthon, hazájuk függetlenségéért is harcoltak. A függetlenségi hadsereg ily módon tapasztalt, és az európai hadvezetést és hadviselési módokat többé-kevésbé ismerő, s az angolokkal szemben ezáltal eredményesebben fellépő erőkkel gyarapodott. Ott voltak az amerikai hadsereg vezetői között Kosciuszko és Kazimir Pulaski, és szinte természetesnek, vagy akár törvényszerűnek tekinthetjük, hogy Benyovszky is Amerikába készült. Konferenciánk forrásfeltáró jellegét reprezentálja az a körülmény, hogy az előzetesen bejelentett előadások közül több is foglalkozik Benyovszky amerikai tevékenységével, azzal a témával, amely eddig teljesen hiányzott a hazai Benyovszky kutatásokból, és amelyet a külföldi szakemberek sem méltattak jelentőségének megfelelő figyelemre. Jellemző, hogy mindmáig nem alakult ki egyöntetű vélemény abban a kérdésben, hogy hány alkalommal járt Benyovszky A meri kában ? Az effajta bizonytalankodás a rendelkezésre álló források nem teljes körű ismeretéből következik, ami álproblémákat szül, hiszen a vonatkozó okmányokból minden nehézség nélkül kideríthető, hogy Benyovszky három ízben — kétszer egyedül, harmadszorra pedig családjával —járt Amerikában.