Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Francis S. Wagner (Kensington, USA): Benyovszky Móric Amerikában

kodása (1773—1776) csak részben volt sikeres. A francia kormány megbízásából szerződéseket kötött a bennszülöttekkel. Barátságos viselkedésmódja révén nagyon népszerű lett a bennszülöttek között. A párizsi kormányzat azonban nem hagyta jóvá a szerződéseket, és ahogyan Benyovszky Emlékiratok és utazások (London, G. G. J. és J. Robinson, 1790) c. könyvében magyarázza, a francia minisztérium ,,azt kívánta, hogy a kereskedelmi és barátsági szerződéseket változtassák a korlátlan alávetettség elismerésévé a sziget főnökei és népe részéről". Benyovszky visszautasította, hogy eleget tegyen ezeknek a törekvéseknek, ezáltal nem sikerült korlátlan fennhatóságot teremtenie Madagaszkár szigetén. Az adott helyzetben nem csoda, hogy a nehézségek megoldására az egyetlen út Amerikában kínálkozott. Benyovszky üres kézzel tért vissza Párizsba, ahol találkozott barátjával és rokonával, Casimir Pulaski gróffal, aki éppen Amerikába készült. Részletesen megvitatták Benyovszky tervét egy madagaszkári katonai bázis alapításáról, amelyet fel lehetne használni a britek ellen az éppen folyó Függetlenségi Háborúban

5

. Pulaski Bostonból küldte első, francia nyelvű jelentését a philadelphiai Kontinentális Kongreszszusnak, 1777. július 28-i dátummal. Ez a jelentés, amely teljes egészében Benyovszky Madagaszkárra vonatkozó javaslatával foglalkozik, az angol fordítás alapján a következőképpen hangzott: ,,A Madagaszkár szigetére indítandó expedíció terve, amelyről, feltételezem a megbízók (Franklin és Deane) már szóltak, sürgős elhatározást kíván, hiszen a parancsnok (Benyovszky) a helyszínen vár a válaszomra." A továbbiakban Pulaski két lehetőségről ír, ahogyan az amerikai hadsereg elfoglalhatná Madagaszkárt. A jelentés ezekkel a szavakkal ér véget; „Van egy feljegyzésem a parancsnoktól (Benyovszkytól), amelyet majd megérkezésemkor fogok tiszteletteljesen átnyújtani"

6

. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy a madagaszkári terv akkoriban teljesen irreális volt, sohasem valósulhatott volna meg mint amerikai támaszpont Nagy-Britannia ellen a háborúban. A francia kapcsolat kiábrándító hatással volt Benyovszkyra. Figyelme az Egyesült Államok felé fordult. 1777. szeptember 25-én Versailles-ból levelet írt Benjamin Franklinnak, aki akkoriban követ volt Franciaországban (1. ábra). Ez az első dokumentum, amely Benyovszky és Benjamin Franklin személyes ismeretségét tanúsítja

7

. Kongresszusi elutasítás Időközben Benyovszky felajánlotta szolgálatait II. József császárnak, hogy segítséget kapjon madagaszkári gyarmatalapításához. Törekvése azonban sikertelen maradt, ezért Benyovszky ezredes megvált az osztrák hadseregtől. Ettől kezdve Benyovszky az Egyesült Államokban próbált szerencsét, ahová 1779 augusztusában érkezett. Azonnal felkereste Horatio Gatest, az amerikari forradalom tábornokát. A Benyovszky Móriccal való személyes találkozása után Gates tábornok, 1779. augusztus 21-én, a Rhode Island állambeli Providence-ben keltezett levelében így tájékoztatta John Jay-t: „Uram! A múlt héten Bostonból egy idegent küldtek hozzám. . . Ez a külföldi azt állítja, hogy ő Pulaski (vagy Pulawszki) gróf egyik testvére, hogy kétszer fogták el az angolok, először hajóval Hamburgban 300 huszárral. . . Úgy vagyok értesülve, hogy Bostonban néhányan ezt az idegent gyanakvással kezelték, bajkeverőnek tartották, de mivel, Uram, nem kér pénzt bátyja (Pulaski) nevében és mivel megelégszik egy méltányos támogatással, míg Karolinában nem csatlakozhat a grófhoz, és még arra is el van szánva, hogy gyalogosan vállalkozzék az útnak, ha nem teljesülne szerény kérése, úgy vélem, az Egyesült Államok méltósága nem engedné meg egy parancsnoki jogkörrel felruházott tisztségviselőjének, hogy ilyen helyzetben bizalmatlan legyen egy idegennel szemben . . . Miután elláttam egy jó lóval és 400 dollárra szóló csekkel, a Kongresszushoz küldöm. . . "

8

. 1779 szeptemberében Benyovszky Philadelphiába érkezett, az Egyesült Államok Kontinentális Kongresszusának színhelyére. A Háborús Bizottság újabb lovat utalt ki neki és „1000 dollárt, hogy követhesse Pulaski tábornokot, aki a Déli Hadsereghez tartozik"

9

. Pulaski már Savannah-nál volt, ahol 1779. október 9-én halálos sebet kapott és néhány nappal később meghalt. Rokona és barátja, Benyovszky gróf mellette volt utolsó óráiban

10

. Benyovszky levele 1779. december 13-án jutott el a Kontinentális Kongresszushoz. Latinul írta, miután angolra fordították, még aznap fel is olvasták. Levelében Benyovszky hangsúlyozta, hogy „a szabadság drágább, mint az arany". Kijelentette továbbá, hogy Amerikába „azzal a határozott szándékkal jöttem, hogy életem fennmaradó részét az Önök szolgálatának szenteljem, és semmit sem kívánok annyira, hogy olyan helyzetbe kerülhessek, ahol a legnagyobb veszéllyel szemben életnek vagy halálnak kitehessem magam. . .'

nl

. A Kongresszussal való kapcsolata nagyon szerencsétlenül alakult. Kalandvágya és a madagaszkári terv előmozdítását szolgáló nemzetközi (francia, brit és osztrák) kapcsolatai valószínűleg igen téves képet alakítottak ki jelleméről az amerikaiak szemében. Ez lehet a fő ok, ami miatt a Kongresszus azt a döntést hozta, hogy „a hadsereg körülményei nem teszik lehetővé alkalmazását

12

" és hogy 1780. június 26-án Benyovszkyt „elbocsátotta"

13

. Mielőtt visszatért volna Európába, Benyovszky kétszer kért anyagi és egyéb segítséget a Kongresszustól. Mindkét levele Philadelphiából kelteződik. Az 1780. május 9-i levelében, hogy Spanyolországba hajózhasson, arra kérte a Kongresszust, hogy „biztosítsa Spanyolországba utazásomat és egy utalványt adjon, hogy ottani költségeimet rangomnak megfelelően fedezhessem.. ,"

14

. 1780. június 15-i, második levelében Benyovszky ezt írta a Kongresszusnak: „.. . Mivel forrásaim teljesen kiapadtak, könyörgöm a Tiszteletreméltó Kongresszusnak, hogy annyi