Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Bernard Le Callocli (Párizs): Benyovszky Móric dossziéja a Francia Nemzeti Levéltárban

hoz intézett jelentése Benyovszky ellen indított expedíciójáról (5. ábra). Egy 16 oldalas kéziratról van szó, ahol Larcher részletesen elmondja a hadművelet kifejlődését és Benyovszky halálát. Ez a jelentés nem újdonság, tehát csak röviden szándékozom foglalkozni vele. Véleményem szerint főleg Mayeur válaszát kell kiemelni, amikor Larcher ajánlja, hogy menjen előre Benyovszkyhoz békekövetként. „Felakasztana", mondja Mayeur, és az ajánlatot a legerélyesebben visszautasítja. Különösen érdekes ez a válasz, mert Mayeur több évig Benyovszky mellett dolgozott. Ő volt a tolmácsa; ő vezette földrajzi és felderítő expedícióit, tehát jól ismeri. Tudja, hogy tárgyalásról nem lehet szó. Benyovszky önállósította magát, nem akar többé a franciákkal érintkezni. Ha megtámadják, ellentámadást intéz szemrebbenés nélkül. Ez az elve. így is lett. A Souillac-tól kapott parancs értelmében Larcher-nak élve kellett volna foglyul ejtenie Benyovszkyt. Sajnos a véletlen folytán egyetlenegy puskalövéssel halálosan megsebesítették. Nem is tudták halála előtt kihallgatni. Larcher hangsúlyozza, hogy Benyovszky tetemét földbe temették és hozzáteszi: ,,ez a beszámoló kínosan pontos". Azután az erődöt lebontatta, és az egész települést tűzzel hasznavehetetlenné tette. Elárverezte Benyovszky ott található ingó javait (de a legtöbb még a Cap d'Ambre vidékén maradt), és május 26-án reggel fogadta az ott uralkodó törzsfőnököt, aki hódolni jött neki, és esküdött, hogy a franciák jó barátja, holott még két nappal ezelőtt ugyanazt esküdte Benyovszkynak. 19. Souillac beszámolója a francia kormánynak. A tényeket pontosan előadja és megmagyarázza, hogy az expedíció fő célja Benyovszky elfogatása volt. Saját kifejezése szerint, Larcher-nak azt a parancsot adta, hogy ,,e kalandor által elkövetett erőszakosságoknak véget kell vetni egyszer s mindenkorra". Mivel végeredményben csak egy ember letartóztatását tűzte ki céljául, úgy gondolta, bőven elég, ha egy hatvan katonából álló különítményt küld a szigetre (6. ábra ). Figyelmezteti a kormányt, hogy a „Benyovszky úr irataiban nem találtak semmiféle okmányt a német császártól, sem más európai hatalomtól", ami azt jelenti, hogy a franciákat mégis csak izgathatta a feljebb idézett császári okmány. Beszámolójához még a következő okiratokat csatolta Souillac: a) Benyovszky Angontsyban írt levele társainak a Foulpointe elleni támadás tervéről ; b) Madagaszkár uralkodóinak és törzsfőnökeinek eskülevele, „mely bebizonyítja, hogy amikor Franciaország szolgálatában állt Benyovszky, már felkészült az önállósulásra"; c) az előzőleg említett eskütétel következtében adott teljhatalomról szóló oklevél; 5. ábra. Részlet Larcher de Vermand százados jelentéséből, melyet de Souillac őrgrófhoz intézett 1786 májusában a Benyovszky ellen indított expedícióról. Itt azt az oldalt mutatjuk be, mely Benyovszky haláláról tudósít d) a Londonban élő Magellan úr részére elküldendő meghatalmazás az európai államokkal való tárgyalás céljából ; e) utasítások Magellan úr részére; f) oklevél, mely szerint egy Kensky nevű lengyel lovag fel van ruházva államtitkári és helytartói tisztséggel Madagaszkáron; g) oklevél, mely szerint báró Adelsheim is államtitkári tisztséget kap Madagaszkáron. 20. Gróf Otto, Franciaország bécsi nagykövete 1810 novemberében levelet írt Napóleon kormányának, amelyben értesítette, hogy gróf Benyovszky Móric özvegye felkereste az előző napokban. Férje madagaszkári követeléseinek végleges elszámolását kérte a francia kormánytól.