Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Cholnoky Jenő: Lóczy Lajos: a tudós és ember

Nyelvészeti viták Legjobban összeütközött kollégáival és különösen az Akadémiával a Bécs—Wien kérdésben. Lóczyt nagyon bántotta, hogy a német geográfusok még mindig Ofenpestet, Stuhlweissenburgot stb. írnak, s azt hitte, hogyha ő igen következetesen minden külföldi városnevet hivatalos alakban ír le, akkor majd azok is így járnak el. Azt mondta, hogy nincs jogunk Budapestet követelni Ofen-Pesth helyett, ha mi Bécset írunk Wien helyett. Ezt a puritanizmust a magyar nyelv elleni merényletnek tekintették, s különösen Szily Kálmán haragudott meg érte. A természetvizsgálók nagy része ugyan Lóczynak adott igazat, de nemigen törődtek ilyen kérdésekkel, s nem keltek Lóczy védelmére. Magam maradtam, aki a törvényes neveket sürgettem Lóczy val együtt, s ezért haragjukat rám is kiterjesztették. Pedig nem követtem Lóczyt a túlzásaiban. Én kezdtem el azt a tisztogatást, hogy irtsuk ki nyelvünkből a németes névcsonkításokat. Gyermekkoromban még Homér, Virgil, Horác, Ovid, Traján stb. járta. Indítványomat először a középiskolai tanárok körében tettem meg, aztán a M. Földrajzi Társaságban. Igen gyorsan elfogadták, és csakhamar eltűntek az irodalomból ezek a rút csonkítások. Akkor tovább mentem egy lépéssel s indítványoztam, hogy a külföldi földrajzi neveket ne mondjuk németesen: Florenc, Padua, Genua, Lisszabon stb., hanem nevezzük azokat a sokkal szebben hangzó olasz vagy portugál nevükön: Firenze, Padova, Genova, Mantova, Lisboa stb. Ellenben nem tettem kifogást a Velence, Nápoly, Róma, Bécs, Hága stb. ellen, bár itt is helyesebbnek véltem a törvényes nevek használatát. Ámde ezek a nevek vagy régi magyar szavak (Bécs, Velence), vagy pedig a magyar nyelv szellemének megfelelő átalakítások, tehát használhatók. Az utolsó nagy feladat Lóczy szinte lehetetlen helyzetbe került tanártársaival szemben, s amint alkalom nyílt, lemondott a tanárságról, s átvette a Földtani Intézet igazgatását. Nagy szükség volt ott az ő energiájára és tudására, mert az Intézet színvonala nagyon lehanyatlott. De munkatársai nem szívesen követték az ő lelkes, fáradhatatlan és a legnagyobb alaposságra törekvő működését. Az első világháború meg is akasztotta a munkát, s a forradalom idején durva támadások érték, úgy hogy lemondott, és nyugalomba vonult. Utolsó nagy munkája volt Szerbia geológiai tanulmányozása abban az időben, amikor hadseregünk megszállva tartotta Szerbiát. Mint ezredes, katonai szolgálat alakjában járta Szerbia hegyeit, egy helyen valami agyagbányában le is zuhant és meglehetősen megsérült. Bámulatos munkaképessége 70 éves korában is még elég volt, hogy kimutassa Szerbia hegyeinek korát és rendszerét. Egészen más világításba került ez a hegyvidék, mint amilyenben a szerb geológusok bemutatták. Tüdőtágulása azonban nagyon kifejlődött, 1919ben Csopakon súlyosan megbetegedett, s a veszprémi kórházban 1920. május 13-án meghalt. Az arácsi temetőben pihen, sziklaszerűen faragott, vörös homokkő sírkő alatt, néhány év múlva elhalt feleségével együtt. A sírkövet kis üveggel lezárt medallionban az a gyopárcsokor díszíti, amelyet Stein Aurél küldött a Himalájából a nagy szellem sírjára. LAJOS LÓCZY, THE SCIENTIST AND THE MAN This posthumus paper by Professor Jenő Cholnoky is about his master, Lajos Lóczy. Lajos Lóczy (1849—1920) was one of the greatest Hungarian geologists and geographers. He studied at the Technical University of Zurich from 1869 to 1874. Returning to Hungary, he worked in the Mineral Collection of the National Museum. He took part in the expedition of Count Béla Széchenyi to Eastern Asia (1877—1880) and had a valuable contribution to the knowledge on the geology of China. From 1888 he was a professor of geography at the Budapest University of Sciences and from 1908 to his death the director of the Geological Institute. Jenő Cholnoky was first Lóczy's student at the university and then worked with him at the Department of Geography for many years. Thus he knew the great scientist very well. In his present article, Cholnoky tells several interesting episodes which promote the better understanding of the human nature of Lajos Lóczy. Translated by Dénes Lóczy JIAHOIII JIOHH, YHEHblM H HEJIOBEK nocMepTHO H3AaHHbiH Tpyfl npodpeccopa Ehő Hojihokh nocBsimeH ero y^HTemo, Jlafioiny Jlomi. Jlaüoiu JIoith (1849—1920), oahh h3 caMbix bhflaiomnxcH BeHrepCKHX reoJioroB h reorpa<J)OB. C 1869 no 1874 roAH ooynaJica b IlropHXCKOM noJlHTeXHHieCKOM HHCTHTyTe. B03BpHTaCb AOMOH, paöoTan b reonorHHecKOM KaömreTe HauHOHajibHoro My3eH. B 1877—1880 roAax npHHJui ynacnie b 3KcneAHUHH rpa<j)a Bejia Ceneirbu b BocToiHyio A3HK) H MHOrHMH 3HaHHTejTbHbIMH HaŐJIIOAeHHflMH oöoraTHJi 3HaHHH b oŐJiacTH reoJioruH KuTaa. C 1888 rofla — npodpeccop reorpa^MH EyAaneiiiTCKoro ynHBepcMTeTa, a c 1908 roAa h ao kohua îkh3hh — AHpeKTop MHCTHTyTa reoJiorHH. Eho Hojihokh cHanaJia ohji hmchhkom JIouh b yHHBepcuTeTe, 3aTeM Ha KadpeApe reorpa4)HH b TeneHHe MHornx neT paöoTaji BMecre c hum, HTaK otjihhho 3Han 3aMenaTejibHoro yneHoro. Hojihokh b HacronmeM TpyAe paccKa3biBaeT o MHorwx TaKHX HHTepecHbix 3-nH30Aax, KOTopbie noMoraiOT Jiynuje y3HaTb Jlauouia Hoiih KaK HenoBeica. LJepeee.ia JI/oÓMu/ia Ma.noHKoea