Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)

IRODALMI FIGYELŐ - Könyvismertetések (ifj. B.L., B.L., K. J., K. S.)

forrásanyagok segítségével bebizonyította, hogy a 18—19. században (és korábban) nem volt szőlőmonokultúra Tokaj-Hegyalján, mint azt a gazdaságtörténeti és néprajzi irodalom állítja. A szőlő legnagyobb kiterjedése 8055 hektár volt, s ez a táj mezőgazdasági földalapjának alig több mint egytizede. A hegyaljai települések gazdálkodási térszerkezetét négy-öt termelési öv — erdő, szőlő, szántó, rét és legelő (ártéri erdősávokkal) — képezte. A tájnak ezek a termelési szférái ma is megtalálhatók, jelezve az ember és környezete szoros, a termelésben megnyilvánuló kapcsolatát. Olvashatunk a Zemplénihegységben az erdő irtásával megjelenő életkamrákról, a vidék manufaktúraiparáról (üveg-, porcelán-, keménycserépgyártás, fafeldolgozás, hordó-, csónak-, szekérkészítés stb.), a Tisza, a Szamos és a Bodrog hajdani jelentős forgalmi szerepéről (faúsztatás, só- és gyümölcsszállítás), a Kárpátaljáról, Erdélyből érkező ősi útvonalakról, amelyek a Nyírségen, a tokaji réven és a Hernád-völgyön át a Felvidékre, Lengyelországba vezettek tovább. A könyv a szerző szerint lezárt, de nem befejezett. Tartalmi gazdagítása a további kutatások feladata. Szinopszisnak tekinti, mely csak a leglényegesebb ismeretek magvas megfogalmazása (egyes részleteit külön dolgozatokban, nagyobb terjedelemben publikálta). Az úttörő jellegű munka nemcsak itthon, hanem külföldön is ismert; a könyv egyes részleteiről írt dolgozatát a Moszkvában megjelenő földrajzi referáló folyóirat nagy terjedelemben ismertette. A földrajzi irodalmunkat gazdagító könyv remélhetően kedvet és új lendületet ad a történeti földrajzi kutatásoknak, elősegíti hazánk történeti földrajzának alaposabb feltárását. Dr. Boros László VÁMBÉRY ÁRMIN SZEMÉLYI BIBLIOGRÁFIÁJA Összeállította: Tóth Lídia Kiadta: Járási Könyvtár, Dunaszerdahely, 1983. Kétnyelvű: szlovák, magyar „Ha megmaradok a keleti tudományok megszokott ösvényén, békésen művelhettem volna keleti veteményem kertecskéjét a szaktudósok ismeretes módja szerint. De aki dervis módjára, egy árva garas nélkül barangolta be az iszlám egész világát, attól ilyet ne várjatok. Szobatudós sohasem válhatott volna belőlem." Ezeket a sorokat Vámbéry Ármin írta magáról önéletrajzi regényében és e találó jellemzést olvashatjuk mottóként a róla készült személyi bibliográfia élén. Vámbéry Ármin törökországi tanulmányok után 1862—64. között — élete kockáztatásával — dervisruhában megtett közép-ázsiai utazásával hatalmas mennyiségű tapasztalat birtokába jutott, amelyet későbbi műveiben dolgozott fel. Nyelvészeti téren elmélete, a magyarság török eredete bizonyításával kudarcot vallott. Elévülhetetlen érdemei azonban, hogy egyrészt az európai befolyás kezdete előtti utolsó évtizedekben adott bepillantást az ott élő népek sajátos kultúrájába és életmódjába, másrészt nagy mértékben bővítette a Turáni-alföld sivatagjaira és oázisvárosaira (Khiva, Buhara, Szamarkand) vonatkozó földrajzi ismereteinket. Gazdag és sokrétű életművében találunk számos nyelvészeti, néprajzi, politikai témájú munkát, de legidőállóbbnak talán mégis földrajzi útleírásait tarthatjuk. Halálának 70. évfordulójára készítették el Vámbéry Ármin személyi bibliográfiáját a dunaszerdahelyi könyvtárban. Á kis példányszámú, házilag sokszorosított bibliográfiát formai fogyatékosságai ellenére hiánypótlónak tartjuk e műfajban, mert — bár nem a teljesség igényével — átfogó képet nyújt a nagy tudós munkásságáról. Külön fejezet sorolja fel Vámbéry több nyelven megjelent, több kiadást megért munkáit és külön csoportosítja a róla szóló irodalmat (önálló műveket és cikkeket). Külön feltünteti a bibliográfia azokat a műveket, amelyekben Vámbéry — ha csak társszerzőként is —• közreműködő volt. (Pl. Kunos Ignác: Török népmesék, Szamota István: Régi magyar utazók Európában című művek). Külön értéke a bibliográfiának, hogy Vámbéry magyar nyelven megjelent munkáin kívül felsorolja az angol, francia, német, cseh és szlovák nyelven megjelent írásműveit is. Á bibliográfiát bő életrajzi összefoglaló, név- és időrendi mutató teszi praktikusan használhatóvá. Az értékes könyvadományért ezúton mondunk köszönetet dr. Pomichal Richárdnak, a Csallóközi Múzeum igazgatójának. Kovács Sándor Derek Howse: GREENWICH TIME AND THE DISCOVERY OF THE LONGITUDE (A greenwichi idő és a hosszúságok fellelése) Oxford University Press, 1980. 254 oldal, 79 kép; ára 12 angol font A könyv címe egy kis szójátékot rejt: a „discovery of the longitude" kifejezés egyaránt jelenti a keresett földrajzi hosszúság megállapítását — vagyis föllelését —, és a földrajzi hosszúságnak, mint geográfiai és geometriai fogalomnak szabatos „felfedezését". Ez a játékosság (vagy inkább könnyedség) végig kíséri az egész könyvet, amely pedig címe szerint egy szigorúan szakmai kérdéssel: a földrajzi hosszúság és a kezdőmeridián mérésének történetével, módszereinek és eszközeinek kialakulásával, és a mai zérus meridiánt jelző Greenwichi Királyi Csillagvizsgáló — ma csillagászati és helymeghatározási múzeum — múltjával, valamint jelenével is foglalkozik. A könyv szerzője, Derek H. Howse a londongreenwichi Nemzeti Tengerészeti Múzeum nyugalmazott osztályvezetője, a hosszúságmérések múltjának és a greenwichi Obszervatórium történetének kiváló ismerője. Talán ennek is köszönhető, hogy könyve — amely egyaránt tanulságos olvasmány