Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)
IRODALMI FIGYELŐ - Könyvismertetések (ifj. B.L., B.L., K. J., K. S.)
IRODALMI FIGYELŐ FEJÉR MEGYEI TÖRTÉNETI ÉVKÖNYV 16 A Fejér Megyei Levéltár Évkönyve Szerkesztette: Farkas Gábor Székesfehérvár, 1985. 431 oldal, ára 150 forint A Fejér Megyei Levéltár 1985-ben megjelent évkönyvében köszönthetjük Záborszky Miklós munkájaként az Érdről szóló első nyomtatott, tudományos igényű monografikus történeti áttekintést. Mivel a helytörténeti ismeretek nyújtása a korszerű történelemtanításban és a hazafias nevelésben egyaránt kulcskérdésként szerepel az utóbbi évek pedagógiai törekvéseiben, elengedhetetlen, hogy az iskolákba is eljutó kiadványt kritikailag elemezzük, számbavéve erényeit és hibáit egyaránt. A szerző imponáló mennyiségű levéltári anyagot feldolgozva 54 oldalon kísérli meg felvázolni Érd történetének legfőbb csomópontjait az Árpádkortól 1946-ig. Mivel Érd vonatkozásában nagyon kevés könyvészeti anyag van, a szerző kutatásai hiánypótlónak és megalapozónak tekinthetők. Arányait tekintve a tanulmány kiegyensúlyozott. Egy oldal tárgyalja Érd földrajzát (sajnos csak geológiai szempontból), 4 oldal foglalkozik a középkorral a török uralom végéig, 12 oldal a XVIII. századdal, ugyanennyi a XIX. századdal, 22 oldal a XX. századdal 1945-ig és 3 oldal 1945—1946-tal. A tanulmány legerősebb oldala a gazdaságtörténeti, társadalomtörténeti folyamat adatgazdag, hiteles ábrázolása. Hadtörténeti szempontból azonban nagyon hiányos (kisebb csaták zajlottak Érd körzetében 1684-ben, 1849-ben és 1921-ben, de ezekről a monográfia nem tesz említést). A birtoklási viszonyok — ha elszórtan is —jól kiolvashatók belőle. Különböző forrásoknál sok földrajzi helynevet is tartalmaz és ezek eredetét is megvilágítja. Nagy érdeme, hogy igyekszik az egymással szemben álló néphagyományi és történetírói nézeteket ütköztetni, és sok legendaszerű, beidegződött álismeretet oszlat szét. Kár, hogy ókori-őskori kitekintéssel nem foglalkozván, nem teszi kritika tárgyává az Érd és Százhalombatta határában található ún. hun halmok legendáját. (Ezeknek a temetkezési halmoknak valójában semmi közük a hunokhoz. Jóval korábbi keletkezésűek, az i. e. 7. században itt élt, vaskori hallstatti kultúrát,, hordozó nép vezetőinek hamvait tartalmazzák.) Érdeme, hogy megpróbálja a helyi délszláv lakosság nemzeti azonosításának (szerb vagy horvát), eredetének problémáját is tisztázni. (Határozott, perdöntő állásfoglalása azonban nincs.) A tanulmány néhány súlyosabb, zavart keltő tévedésére különösképpen rá kell mutatnunk. A szerző Hamzsabég várának létét tagadja. Szerinte Hamzsabég csak egy szeráj tulajdonosa volt (Hamzsabég szerája). Valójában a minaret körüli palánkvár léte régészeti tény (Hamzsabég palánka). Az ófalui kastélyról mit se tud, mintha az nem is létezett volna. 1972-ben valóban lebontották, de addig jelentős, központi szerepet játszó építménye volt a falunak. Hasonlóképpen nem szól a kastélyt neoreneszánsz stílusban átépítő Sina családról. Szerencsére a Sinákra vonatkozóan bőséges adatokat találunk az Ercsit tárgyaló tanulmányban. Súlyos tévedés Bél Mátyásnak az Illésházy-kastélyról szóló leírását (211. oldal) — ami egyértelműen azonosítható az ófalui kastéllyal, hisz a mellette akkortájt épült templomról is megemlékezik — a következő oldalon a Wimpffen-kúriára vonatkoztatni. ("A felszabadulás után a községi tanács költözött bele. Elképzelhető, hogy erről a kastélyról emlékezik meg Bél Mátyás is.") Úgy tűnik, a keveredés a helyismeret hiányából fakad. Összegezve: a monográfiát gazdag és jó forrásnak tartjuk. Közművelődési célra azonban egységes, rendező elveken alapuló szerkezet hiányában kevéssé használható és csak kritikával. Kovács Sándor EVLIA CSELEBI TÖRÖK VILÁGUTAZÓ MAGYARORSZÁGI UTAZÁSAI 1660—1664 Második kiadás Fordította: Karácson Imre Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1985 622 oldal, ára 75 forint Az első kiadás még 1904-ben látott napvilágot, 1908-ban pedig megjelent a török utazó 1664—1666 közt tett magyarországi utazásait tartalmazó kötet is. Most egyelőre csak az első könyvet üdvözölhetjük újra, de reméljük, a másik sem késik sokáig. A mostani kiadást Fodor Pál dolgozta át, látta el előszóval és szómagyarázatokkal, az eredeti fordítást változatlanul hagyva, csak az arab betűs jegyzeteket írva át könnyebb olvasat kedvéért fonetikusan magyarra (a visszafordításhoz mellékelve egy táblázatot is). Evlia Cselebi előkelő isztambuli család sarja volt, aki már a családban magába szívta az utazási vágyat, amelynek magas társadalmi rangja (szpáhi volt) következtében élete végéig hódolhatott. 1640től az 1670-es évek végéig szinte állandóan úton volt, bejárta a birodalmat, de eljutott Perzsiába, Szudánba és Ukrajnába is. Többnyire egyedül (csak szolgái kíséretével) vagy felvonuló hadseregekhez csatlakozva utazott. Utazásai tapasztalatait, amelyeket másokhoz hasonlóan ő is vegyít a legendák és csodák világával, tízkötetes útikönyvsorozatban foglalta össze.
