Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)

ÉRTEKEZÉSEK - Egy ismeretlen magyar légionárius múlt századi leírása Dahomeyról

Manyok plantage-ra* kerültünk, és egyhamar hasznát is vettük annak. A manyok alakja a bour­gundi-répához hasonlít, de sokkal hosszabb. íze közel van a mi burgonyánkéhoz, de sokkal édesebb, így ha az ételbe sok sót is tesznek, annak édes, cuk­ros íze megmarad. Hamuban sütve nagyon jó, gesztenye ízű. Különös jó oldala pedig, hogy na­gyon táplálékos, úgyhogy az egész háború alatt és után a fő táplálékunk lett. Sok helyen pálmaolajra is jöttünk, de kevés hasz­nát vettük, mert nagyon vastag, és ételbe keserű. A bennszülöttek naponta kétszer-háromszor rizs­kását esznek pálmaolajjal, de a mi gyomrunkkal ritkán bírtuk ezt utánozni. Dahomeyban mindenre felhasználják a pálmafát és gyümölcsét. Fájából házat építenek, bútort készítenek (szék, ágy, takaró stb.). Koronájának szíve (fiatal hajtása) kitűnő sa­láta, főzve igen hasonló a kelkáposztához. A dió sokféleképpen használható. Sütve mogyoró ízű, csak kissé keserű, legnagyobb haszon az ebből ké­szült pálmaolaj, mely a fő kereskedelmi cikke Da­homeynak. Naponta lehet látni Cotonou-ban ha­jókat ilyen dióval megrakva távozni. Rendesen a marseilles-i olajgyárakban dolgozzák fel, a keres­kedelemben kitűnő gép- és festőolajként ismeretes. Végre egy kis forrásra leltünk, de mivel veszélyes lett volna katonáinknak megengedni, hogy igyanak, előbb néhány bennszülött foglyunkat itattuk meg. Miután meggyőződtünk, hogy a viz kivételesen nincs megmérgezve, mi is utánoztuk őket, szakácskato­nánk pedig régen kívánt kávét készített. Éppen nagy élvezettel ittam ezt a jó italt, kedves hazámra, roko­naimra hátra gondolkozva, mikor hirtelen vad kia­bálással amazonok, női katonák rohantak ránk. Kezükben 3 vagy 4 méteres pálmanyelet tartottak, végükre régi fegyverekről való szuronyok voltak kötve... A támadást visszaverték. Vagy 150 halott nő maradt a porban, köztük 17—18 éves lányok. . . A megtizedelt légiós csapat tovább nyomult északra. November 4-én el­foglalták Kotót, 7-én pedig már Behanzin király kotopai várának ostromára készül­tek. A dahomeyi király ekkor békét kért... A békealkudozás alatt mindenféle ajándékokat küldtek, egybek közt marhát, amely igen ritka és drága. Az itteni marha alig magasabb egy 8 hetes magyar borjúnál. Kevés húsa van, és az is rendesen olyan kemény, hogy jobbnak találtuk sokszor az öszvérhúst. A velünk jött tirellieur senegalis (szene­gáli vadászok) cola-diót kaptak ajándékba. A cola-dió** igen jó hideglelés ellen, és sokszor azt állítják, hogy a fekete azért nincsen kitéve any­nyira a betegségeknek, mert reggeltől estig cola­magot rágnak. íze nagyon keserű, héja igen kemény, és csak nagy bajjal törhető fel. A dió magja három részből áll, egyik része magától elválik a másiktól (kis rajzon szemléltetve). Reggel a fekete első dolga, hogy egy erre a célra szolgáló fával szép hófehér fogait tisztogassa. Két felső előfoguk két-két sarkát rendesen letörik, ez náluk éppen olyan hiúság, mint a mi tisztelt höl­gyeinknek a rizspor az arcukon. Ami még a hiúságot illeti, abban a nem civilizált fekete sem marad hátra, így az arcuk, karjuk, sőt az egész testük tele van tetovirozással, és az olyan fekete, akinek a teste nincs jelekkel égetve, az nem számít előkelőnek. A légionisták újabb súlyos harcokat vívtak a bennszülöttekkel. Behanzin király kény­telen volt visszavonulni, Dodds tábornok csapatai bevonultak Cana városába és a várba. A vár igen nagy terjedelmű. Kapujainak különös faragványairól könnyű megismerni a szent templo­mait. Belsejükben különféle fétiche-k (bálvá­nyok), 3—4 méternyi fából készült alakok vannak felállítva... Különös, hogy bármilyen nagy az alak, rendesen csak egy darab fából van készítve. Az ilyen fétiche igen sok alakban van, hol egy térdén ülő asszony minden ruházat nélkül, hol férfi, hol kígyó vagy pedig krokodil. A fétiche mellett különféle természetes kecskefej, üres és tele pálinkás üvegek vagy pedig nagy fazék rizs van. De miután a tisztelt fétiche alakok mind ehhez nincsenek hozzászokva, az áldozati anyagok rendesen heteken át ott hever­nek, míg meg nem eszik a patkányok. Innen nem messze van az úgynevezett áldozatok temploma. A templom sok folyosóból áll és kerek cirkuszalakú. Fedélzete emberi koponyákból van kirakva, a padlózatát szintén emberi fejekkel tape­tirozták ki. A bejárat jobb és bal oldalán igen nagy, emberi vérrel megtelt edények álltak. A templom közepében néhány fából készült fétiche alak nézte az áldozatok kivégzését. November 15-én este Abomey előtt hat óra távol­ságban bivouakot (tábort) vertünk. De alig lett sö­tét, messziről nagy füstfelhők voltak láthatók. Abomeyt, Dahomey fővárosát a királyi család maga felégette... November 16-án délután 3 órakor min­den lövés nélkül, de a legnagyobb óvatossággal be­vonultunk a fővárosba. Sajnálatunkra a gyönyörű palotának csak egyes falait lehetett látni. . . E háború után Cotonou-ba mentünk... de nem­sokára, 1893 augusztus elején újra Behanzin és csa­patai után jártunk. Egészen Dahomey szomszédjá­nak határáig jutottunk, míg végre Behanzin király minden hívétől elhagyatva, utolsó áldozatként még asszonyait kivégeztetve, átadta magát. * Manióka-ültetvény. A manióka (mandióka, kasszava, tudo­mányos nevén: Manihot esculenta) a trópusi Amerikából szár­mazik, a spanyolok hozták át és terjesztették el Afrikában még a XVI. században. Az ismeretlen szerző által használt „manyok" név a spanyol rnanoco (francia: manioc) elnevezés­ből származik. (Szerk.) ** Magyarosan kóladió. A Cola nitida és Cola acuminata Afrika nyugati trópusi vidékein honos növényfajok. Magjuk 2 — 3% koffeint, valamint theobromint is tartalmaz, innen ered a kóladió rágásának élénkítő hatása. Manapság üdítőitalokat készítenek belőle.

Next

/
Thumbnails
Contents