Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Horváth Árpád: Cholnoky Jenőre emlékezik egykori tanítványa

A középen álló férfi: Cholnoky Jenő a kínai utazása alatt (Cholnoky Tibor gyűjteményéből) Érdekes dolgot mondott a távoli vidékekre terve­zett expedíciókról. Szerinte legfőképpen nevelő ha­tásuk miatt fontosak, mert a fiatal ember az úti fá­radalmak, a magára hagyatottság következtében megedződik, megfigyelőképessége kifejlődik. Néha kirándulást vezetett a budai hegyekbe vagy a Dunazug-hegység erdeibe. A vonatban a lányok és a törtetők úgy körülvették, hogy alig lehetett hallani. Ő kerek, zöld lódenköpenyben, térdnad­rágban, geológuskalapácsát lóbálva gyalogolt (ak­kor még nem volt 60 éves), magyarázott, a tér­képet mutatta. Élvezet volt magyarázatait hallgatni! Az amerikai földrajzi társaság meghívására Te­leki Pállal nagy amerikai körutazást tett. Könyve is jelent meg Amerikáról, sokat mesélt róla. Telekivel nagyon jól megértették egymást. Anekdotaként mondta el, hogy a hotelben nem tisztították meg a cipőiket, így aztán Cholnoky Telekiét és viszont tisztogatták azokat. Nagyon sokszor emlegette, hogy a magyarságnak a keleti népekkel — oroszokkal, kínaiakkal — jó­ban kell lennie, a barátság útját kell egyengetnie. Amikor az egyetemen zsidózások voltak — jól em­lékszem a jelenetre —, óra előtt néhány nagyhangú fiatalember jött az osztályba. Mögöttük jött dísz­magyarban, karddal Kémeri Nagy Imre. Hírhedt alakja volt annak az időnek, mindig magyar ruhá­ban, karddal az oldalán járt. A társaság vezetője, egy Faggyas nevű fiú — a győri gimnáziumban osz­tálytársam volt — elkezdett igazoltatni azzal, hogy a zsidókat kiküldjék a teremből. Ekkor lépett be Cholnoky. Felháborodottan kiutasította a társasá­got a teremből. Cholnoky gyakran beszélt arról, hogy milyen az ideális középiskolai tanár. A veszprémi Laczkó Dezsőt emlegette példaképül, aki tanítás mellett a paleontológiában ért el sikereket. Ő fedezte fel a „fogas teknős" kövületét, és vált vele világhírűvé. Az emlékek mozaikja Feleségétől tudom, hogy szerette a szivart és ká­vét. A háború utáni ínséges időkben három szem kávébői főztek neki gyűszűnyi kávét. Fia valami nagy holland dohánykertészet főbotanikusa volt, tőle kért szivart az ebéd utáni pihenéshez. Nem ka­pott, ez nagyon fájt neki. Az űrhajózás még sehol sem volt — mit tudtunk mi akkor Ciolkovszkijról, Goddard-ról, Valier-ről, Oberth-ről! —, de ő előadásain beszélt a jövőbeli űrhajókról, amelynek utasai bejárják a kozmoszt. Egy ilyen előadását lelkesen megtapsoltuk. Tudományos cikkeken kívül sok ismeretterjesztő könyvet, cikket, közöttük kedves novellisztikus elbeszéléseket írt, persze mind utazásról, tudomá­nyos kutatásokról szólt. Családi gondjai, bajai bőven voltak. Özvegyé­nél járva régi dolgait nézegettük, és Íróasztala fiók­jából egy dosszié került elő. „Váltók" volt a felirata, tehát az öregúr váltóadósságokat csinált, ami pedig veszélyes volt. A váltójog rendkívül szigorúan meg­szabta az adós kötelezettségeit. Intézetében óriási tömegű fényképet gyűjtött. Jelentékeny részük magyarországi városokat, tája­kat ábrázolt, de sok külföldi képet is őrzött. Visszavonulása után az utódok lelketlen selejtezést

Next

/
Thumbnails
Contents