Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Horváth Árpád: Cholnoky Jenőre emlékezik egykori tanítványa

A középen álló férfi: Cholnoky Jenő a kínai utazása alatt (Cholnoky Tibor gyűjteményéből) Érdekes dolgot mondott a távoli vidékekre tervezett expedíciókról. Szerinte legfőképpen nevelő hatásuk miatt fontosak, mert a fiatal ember az úti fáradalmak, a magára hagyatottság következtében megedződik, megfigyelőképessége kifejlődik. Néha kirándulást vezetett a budai hegyekbe vagy a Dunazug-hegység erdeibe. A vonatban a lányok és a törtetők úgy körülvették, hogy alig lehetett hallani. Ő kerek, zöld lódenköpenyben, térdnadrágban, geológuskalapácsát lóbálva gyalogolt (akkor még nem volt 60 éves), magyarázott, a térképet mutatta. Élvezet volt magyarázatait hallgatni! Az amerikai földrajzi társaság meghívására Teleki Pállal nagy amerikai körutazást tett. Könyve is jelent meg Amerikáról, sokat mesélt róla. Telekivel nagyon jól megértették egymást. Anekdotaként mondta el, hogy a hotelben nem tisztították meg a cipőiket, így aztán Cholnoky Telekiét és viszont tisztogatták azokat. Nagyon sokszor emlegette, hogy a magyarságnak a keleti népekkel — oroszokkal, kínaiakkal — jóban kell lennie, a barátság útját kell egyengetnie. Amikor az egyetemen zsidózások voltak — jól emlékszem a jelenetre —, óra előtt néhány nagyhangú fiatalember jött az osztályba. Mögöttük jött díszmagyarban, karddal Kémeri Nagy Imre. Hírhedt alakja volt annak az időnek, mindig magyar ruhában, karddal az oldalán járt. A társaság vezetője, egy Faggyas nevű fiú — a győri gimnáziumban osztálytársam volt — elkezdett igazoltatni azzal, hogy a zsidókat kiküldjék a teremből. Ekkor lépett be Cholnoky. Felháborodottan kiutasította a társaságot a teremből. Cholnoky gyakran beszélt arról, hogy milyen az ideális középiskolai tanár. A veszprémi Laczkó Dezsőt emlegette példaképül, aki tanítás mellett a paleontológiában ért el sikereket. Ő fedezte fel a „fogas teknős" kövületét, és vált vele világhírűvé. Az emlékek mozaikja Feleségétől tudom, hogy szerette a szivart és kávét. A háború utáni ínséges időkben három szem kávébői főztek neki gyűszűnyi kávét. Fia valami nagy holland dohánykertészet főbotanikusa volt, tőle kért szivart az ebéd utáni pihenéshez. Nem kapott, ez nagyon fájt neki. Az űrhajózás még sehol sem volt — mit tudtunk mi akkor Ciolkovszkijról, Goddard-ról, Valier-ről, Oberth-ről! —, de ő előadásain beszélt a jövőbeli űrhajókról, amelynek utasai bejárják a kozmoszt. Egy ilyen előadását lelkesen megtapsoltuk. Tudományos cikkeken kívül sok ismeretterjesztő könyvet, cikket, közöttük kedves novellisztikus elbeszéléseket írt, persze mind utazásról, tudományos kutatásokról szólt. Családi gondjai, bajai bőven voltak. Özvegyénél járva régi dolgait nézegettük, és Íróasztala fiókjából egy dosszié került elő. „Váltók" volt a felirata, tehát az öregúr váltóadósságokat csinált, ami pedig veszélyes volt. A váltójog rendkívül szigorúan megszabta az adós kötelezettségeit. Intézetében óriási tömegű fényképet gyűjtött. Jelentékeny részük magyarországi városokat, tájakat ábrázolt, de sok külföldi képet is őrzött. Visszavonulása után az utódok lelketlen selejtezést