Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Horváth Árpád: Cholnoky Jenőre emlékezik egykori tanítványa

Cholnoky Jenő szülőháza Veszprémben a Kossuth L. utcában: a középen álló, egyemeletes „ménküfogós" ház az 1900-as évek elején (Cholnoky Tibor gyűjteményéből) A csillagászat meglehetősen nehéz tárgy, sok rajzzal, számolással járt, de Cholnoky előadásában az első hallásra meg lehetett érteni. Sokan ezt hibájául rótták fel, köztudomású ugyanis, hogy igazán tudományosnak csak azt tartják, amit vagy egyáltalán nem lehet megérteni, vagy csak kissé. Matematikai és csillagászati földrajzot Kövesligethy Radó is adott elő, kevés hallgatóval (én sok előadását hallgattam), aminek fő oka az volt, hogy előadásait a legmagasabb matematika nyelvén tartotta. Hamarosan rájöttünk, hogy Cholnoky bizonyos, általa helyesnek vélt nyelvtani formákhoz ragaszkodott. Latin eredetű szavainkat latinos végződéssel kellett mondani. A modern — modernus, az oxigén — oxigéneum stb. Vigyázni kellett a vizsgán, hogy el ne tévesszük. Cholnoky tudományos működésének méltatása szép feladat, minden bizonnyal lesz majd valaki, aki szentel rá időt. A következőkben életéből néhány epizódot elmondok úgy, ahogy óráin, vagy vizsga utáni beszélgetésekben, esetleg később magánbeszélgetésekben tőle hallottam. Ifjúkori emlékek Veszprémben 1870-ben született, édesapja ügyvéd volt, aki Sió néven írt is, a Gróf Monte Christót ő fordította először magyarra. Két testvéréről is szólt néha, bár nagyon keveset. Cholnoky László (1879—1929) bohém újságíró, író volt, nagy szegénységben élt, öngyilkos lett. Viktor (1868—1912) ugyancsak író volt. Gyermekkorukban jóban voltak, később a két testvér hányatott élete eltávolította őket egymástól. A veszprémi piarista gimnáziumba járt. A családi ház a Toborzó utcában ma is megvan. A földrajz iránti lelkesedése gyermekkorában kezdődött, elolvasta Reclus csodálatos kétkötetes könyvét A föld és életjelenségeiről, azután Lóczy könyvét, A Khinai Birodalom természeti viszonyainak és országainak leírását és más könyveket. O maga is kisdiákként írt a Csillagokról, Előszámoló földirat, A víz és más kisebb dolgozatokat. Ezeket az írásokat én is láttam, átlapoztam; megható volt, hogy a tíz egynéhány éves gyermek mivel foglalkozik. Sokat rajzolt, festett. Tanárai közül Hénap Tamást emlegette leginkább. Amikor a Kasza-völgyben ,,ösemberesdit" játszottak, a barlang lösz-falára domborműveket vésett, melyekről a városban beszélni kezdtek. Hénap azt hitte, valami illetlenséget ábrázolnak a domborművek, de megnyugodva látta, hogy csak karikatúrák. Gyermekkori kirándulásaira sokszor visszaemlékezett, hogy mászta meg a Séd völgyének szikláit, járta be a város körüli erdőket, figyelte meg az időjárást. Meteorológiai feljegyzéseket készített, szélmérőt szerkesztett, egyszóval lelkesen készült arra, hogy tudós legyen. Tizenhét éves korától naplót írt, melyet rajzaival illusztrált. Elmondta, hogy gyermekkorában szeretett térképvázlatokat készíteni, és sikerült neki Veszprémről meglehetősen jó térképet rajzolnia. A távolságokat becsülte — nem mérte —, mégis a hivatalosan kiadott Veszprém térképpel összehasonlítva megállapíthatta, hogy egészen jó munkát végzett. Későbbi útjain sokszor rajzolt — távolságbecslések alapján — térképet, igaz, akkor már okleveles általános mérnök volt. Arácson kicsiny nyaralójuk volt, ott kezdte meg a Balaton tanulmányozását. Első megfigyelése az volt, hogy észrevette a tó vízszintjének ingadozását, ami a széljárástól függött. Veszprémben 1888-ban érettségizett, s mint a legjobb végzős, megkapta a Lánczy féle ösztöndíjat, 80 forintot (ma kb. 8000 forint). Ausztriába utazott édesapjával, és útjáról „könyvet" írt, amit átadott szeretett osztályfőnökének, Hénap Tamásnak.