Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Horváth Árpád: Cholnoky Jenőre emlékezik egykori tanítványa

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 2. szám, 1986. p. 45—50, Érd Dr. Horváth Árpád CHOLNOKY JENŐRE EMLÉKEZIK EGYKORI TANÍTVÁNYA ÖSSZE FOG LA LAS A szerző— aranydiplomás középiskolai tanár, szakíró és tudománytörténész — az 1920-as években Cholnoky Jenő tanítványa volt a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Magnószalagra rögzített visszaemlékezéseiben sok érdekes történetet mond el szeretett földrajzprofesszoráról, nem titkolva el a nagy tudós gyengéit sem. Az elmondottakból élénken kirajzolódik neves geográfusunk emberi alakja is, a visszaemlékezések egyben értékes tudománytörténeti adalékot szolgáltatnak a korszak jobb megismeréséhez. Cholnoky Jenőről, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem földrajzprofesszoráról, az utazóról és íróról középiskolás koromban — talán 1925-ben — hallottam először. Akkor olvastam el A sárkányok országából c. rendkívül érdekes útleírását, melyet az 1896—1898 közötti kínai magányos expedíciójáról írt. A könyv 1900-ban jelent meg, fényképekkel, térképekkel és sok-sok rajzzal. A könyvet többször elolvastam, és érthető örömmel értesültem 1926-ban az egyetemi beiratkozáskor, hogy tanítványa leszek négy éven át. Cholnoky a középiskolai földrajztanári pályára készülőknek adott elő. A felső kereskedelmi iskolai ún. C. szakos tanárjelöltek — amilyen én is voltam— még Teleki Pál és Fodor Ferenc előadásait is kötelezően hallgatták. Voltak „speciál-kollégiumok", barlangtan, tengerpartok morfológiája stb., ezeket is fel lehetett venni, azaz nem kötelezően hallgatni. Cholnoky négy év alatt adta le az általános földrajzot (légkör, szárazföldek, tenger, emberföldrajz), úgy emlékszem, hétfőn és kedden 9—10 óra között. A leíró földrajz ugyancsak négy éven át tartott, szerdán és csütörtökön. Pénteken matematikai és csillagászati földrajz volt, szombaton 9—11 között Magyarország földrajza két éven át. Katalógust vezetett, a hiányzást számon tartotta. Óráin — egy földszinti nagy teremben —• hihetetlen zsúfoltság volt állandóan. Nemcsak azért, mert egyes tárgyaknál mind a négy évfolyam hallgatói jelen voltak, hanem azért is, mert régibb hallgatók, írók, újságírók is bejártak a magas színvonalú, rendkívül érdekes előadásokra. Áldom a sorsot, hogy négy éven át hallgathattam. Milyen volt egy ilyen — oly messze tűnt — Cholnoky óra? Ahogy belépett, felálltunk, ő felment a katedrára, kissé meghajtotta magát, mire leültünk. Alacsony, vékony, ősz szakállú és bajuszú rokonszenves jelenség volt. Az első padsor előtt sétált és beszélt; tisztán, nagyon szép magyarsággal adott elő. „Sleppje": gyakornokok, tanársegédek Cholnoky Jenő 65 éves korában vették körül, jegyezték szorgalmasan. Néha zsebéből — mindig sötétszürke zakóban járt — krétacsonkot kotort elő, és a táblára remek rajztudással térképeket, tömbszelvényeket — mikor hogy — rajzolt. Milyen kár, hogy akkor nem volt magnó, és valaki nem fényképezte a pompás táblarajzokat! Én — részben gyorsírással — minden szavát jegyeztem, a jegyzeteket később gépírásba tettem át.