Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)
ÉRTEKEZÉSEK - Tar Ferenc: Lendl Adolf dél-amerikai útja
Lendl Adolf utazása gyalogszerrel az argentínai Neuquénből a chilei Puerto Montiba és vissza Az egész napos gyaloglás után az estéket a begyűjtött anyag kikészítésével, preparálásával töltötték. A magukkal vitt térképek hiányosak, alig használhatók voltak, így a gyűjtés mellett kartográfiai munkát is végezniük kellett. (Amikor később Lendl Buenos Aires egyik könyvtárában Neuquén tartomány részletes térképét kereste, azt válaszolták neki, hogy egy senor Adolfo Lendel nevű európai úr most jár a Rio Limay völgyében és kartografál.) A fárasztó, sok nélkülözéssel járó út idején voltak azonban kellemes órák is. „így például egész utunkon a legkellemesebb óránk volt az, amikor reggelenkint fölkeltünk; mert olyan kemény volt rendesen az ágyunk a puszta földön, hogy megfájdult a hátunk, vállunk tőle, és örültünk, ha fölkelhettünk" (LENDL A. 1911). A nappali és az éjszakai hőmérsékleti különbség, a változatos terepviszonyok nehézzé, fárasztóvá tették a szorgalmas tudósok gyűjtőútját. Egyik alkalommal, hogy felfrissüljenek, fürödni készültek egy, a térképen nem található kis folyócska vizében, amikor a parton megkövesedett állatmaradványokra leltek. Ez azt is jelentette, hogy betervezett pihenőt a serény munkálkodás váltotta fel. Kihalt állatok és tengerből való kagylók kövületeinek sokaságát találták. Az összegyűjtött anyagot csak nagy nehézségek árán tudták elszállítani. A ládákba csomagolt preparált állatok, növények és kövületek az argentin posta segítségével érkeztek meg néhány hét múltán Buenos Airesbe. Lendl Adolf útjával nagy szolgálatot tett — Argentína egy ismeretlen, ritkán lakott tartományának megismertetésével — az argentin államnak és a tudományos világnak, gyűjtéseivel pedig hozzájárult több múzeum anyagának gazdagításához. A budapesti Természettudományi Múzeumban is sok anyagot őriznek, melyek Lendl Adolf preparatóriumából ajándékozás útján kerültek közgyűjteménybe, így többek közt egy alkoholban tartósított pampái nyúl vagy viszkacsa (Wiscacia viscacia v. Lagostomus maximus), melyet Lendl 1907 novemberében Nogueiránál ejtett el. Alkoholban konzerváltak egy vad tengeri malacot („cuiss", Microcavia australis), egy argentínai ugróegeret és egy pampái nyúl embrióját. További 11 különféle emlős (főleg rágcsálók) borszeszben áll a kutatók rendelkezésére, ezeket Lendl a Lago Nahuel Huapi vidékén gyűjtötte. A földrajzi ismeretterjesztés szempontjából igen jelentős Lendl Adolf könyve, a már említett „Úti levelek két világrészből", melyet 38 egyszínű „színes" fényképpel illusztrált. A geográfiai ismeretek terjesztését szolgálták azok a népszerű cikkek, amelyeket a hazai és külföldi újságok, folyóiratok számára írt; ezek jegyzékét dolgozatunk végén közöljük. A rádiózás megindulása után Lendl az éter hullámain is tartott népszerűsítő előadásokat az argentínai útjáról. Tar Ferenc Balatoni Múzeum Keszthely Postafiók 23 8361 IRODALOM ANGHI CS. (1964) : Lendl Adolf emlékezete - Állattani Közi. 1 —4. füzet, p. 3—5. Budapest HERMAN O. (1893): Az északi madárhegyek tájékáról Budapest MADARASSY L. (1942) : Dr. Lendl Adolf a tudós és az ember — Keszthely LENDL A. (1911): Úti levelek két világrészből - Budapest WITTMAN T. (1978) : Latin-Amerika története - Budapest
