Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Dojcsák Győző: Molitor Ágoston
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 2. szám, 1986. p. 25—27, Érd Dr. Dojcsák Győző MOLITOR ÁGOSTON ÖSSZEFOGLALÁS Molitor Ágoston 1849-ben, a komáromi vesztes csata után kényszerült külföldre és 1873-ban tért vissza Magyarországra. Huszonnégy évig tartó emigráns életének nagy részét Kaliforniában töltötte, ahol vegyészből aranyásó, majd végül újságíró lett. Kényszerű és önként vállalt utazásai révén érdemelte ki azt a tiszteletet, hogy számon tartsuk a múlt század jeles magyar utazói között. Hazatérte után nyomban bekapcsolódott a Magyar Földrajzi Társaság életébe, és több előadást tartott olyan, addig ismeretlen területekről, mint Kalifornia, Nevada, Florida és Alaszka. Molitor Ágoston neve valószínűleg ismeretlenül hangzik az olvasónak. Nem is csoda, hiszen nem szerepel a lexikonokban. Talán azon kevesek számára ismerős, akik lapozgatni szokták a Földrajzi Közlemények legrégebbi számait, mert az 1874, 1877, 1878 és 188l-es kiadásokban találhatók azoknak az előadásainak a szövegei, amelyek a Magyar Földrajzi Társaság ülésein hangzottak el. Ezeken kívül csak egy rövid nekrológ jelent meg róla a Vasárnapi Újság 1883. február 25-i számában, amely a következőképpen kezdődik: ,,A múlt hét utolsó napjaiban hunyt el az egyetem belgyógykórházában Molitor Ágost sokat hányatott hazánk fia..." A folytatást nem idézem, mert az nem csak hiányos, de tévedéseket is tartalmaz. Azóta több mint száz év telt el, ami alatt annyira elfelejtődött, hogy csak egy helyen sikerült ráakadnom a nevére: a Magyar Földrajzi Társaság megalakulásának századik évfordulójára kiadott „Magyar utazók, földrajzi felfedezők" című kötetben. Az „Idegen földre vándorolt magyar utazók a XIX. században" című fejezetben 1 a következő olvasható: „Müller-Molitor Ákost (1810—83) ugyancsak Kalifornia aranya vonzotta magához, ahol változatos, kalandokkal tele életutat tett meg, melyekről számos tudósítást közölt a hazai folyóiratokban, lapokban." Ez bizony nem sok, igazában csak annyit jelent, hogy szerepel a nyilvántartásban, de azonkívül szinte semmit sem tudunk róla. Tulajdonképpen ez nem is meglepő, hiszen tudjuk, hogy az utókor emlékezete hiányos. Különösen hiányos azokra vonatkozóan, akik valamilyen okból eltávoztak itthonról és életüknek egy részét vagy az egészét külföldön élték le. Ide értendő elsősorban is a Kossuth emigráció népes tábora, akik a világosi katasztrófa után külföldre kényszerültek. Ezek jelentették a reformkorszak kiváló nemzedékének egy jelentős hányadát, akiket általában úgy emlegetünk, mint „akik szétvitték a hírünket a nagyvilágba". Róluk csak annyit tudunk, hogy becsülettel megálltak a helyüket, s bárhová is vetette őket a sors: elismerést és tiszteletet vívtak ki nem csak maguknak, de az egész magyar népnek is. Közülük leginkább csak olyanokról van részletesebben tudomásunk, akik újra kézbe vették a kardot, akár Törökországban maradva 2 , vagy átkelve ÉszakAmerikába 3 , vagy valamely más részén a világnak 4 . Akik viszont nem a kardot, hanem a szellemi képességeiket használták, azokról sokkal kevesebbet tudunk. A ritka kivételt leginkább azok jelentik, akik egy idő után hazatértek, és eredményesen kapcsolódtak be az itthoni szellemi életbe 5 . Pedig az emigránsok közül többen is kiváltak szellemi tevékenységükkel, és ezzel jól jelezték a világ felé, hogy a XIX. század közepén Magyarország már nem csak a csatákban kitűnő hősi harcosokat nevelt. Ezek a magas szellemi képzettségű menekültek voltak azok, akik „látószemei" lettek a hazának. Ilyen volt Molitor Ágoston, aki ugyan nem nevezhető a „legnagyobbak" egyikének, hiszen nem ért el különösebben látványos sikereket, de méltó arra, hogy felidézzük emlékét. Molitor Ágoston életútja Nehéz dolga van a kutatónak, mert az eredeti neve nem Molitor, hanem Müller volt. Ráadásul a Szepességből négy ilyen Müllerből lett Molitor került a szabadságharc bukása után Amerikába és azon belül is Kaliforniába 6 . A Müller név német eredetet jelent, ami nem meglepő, hiszen a MagasTátra és a Szlovák-érchegység közötti területre már a XII. században sok szászt telepítettek 7 , de hogy a Müllerből miért lett Molitor, az ezideig titok. Különös ez a névcsere már azért is, mert a Molitor családi név francia eredetű 8 . Azonkívül már nagyon régóta Magyarországon élt egy ilyen nevű család, akik a Zemplén megyei nemességhez tartoztak 9 . A minket érdeklő Molitor Ágoston 1820-ban született 10 . A forradalom kitörésekor honvédként jelentkezett a hadseregbe, de végül tüzérségi százados lett, és Komárom kapitulációja után menekült külföldre. Számos társával együtt ő is Hamburgon át került Angliába, ahol két tiszttársával ő képvi-
