Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)
ÉRTEKEZÉSEK - Bemard Le Calloc'h: Egy feledésbe merült magyar—francia földrajztudós: Ujfalvy Károly
szert. Kiderült, hogy Marie de Ujfalvy-Bourdon voltaképpen az első nő, akiről azt lehet mondani, hogy felfedező volt. Ez a bátor párizsi polgáraszszony nagy feltűnést keltett higgadt merészségével, hiszen abban az időben nem volt szokás, hogy aszszonyok ilyen vállalkozásba fogjanak. Mindenesetre visszhangot keltett Magyarországon is, úgyhogy könyvét magyarra lefordították. Megjelent 1882ben a „Révai utazások könyvtára" sorozatban. Sajnos, ez az egyetlen Ujfalvy mű, amelyet magyarul kiadtak, és ez sem Károly szerzeménye. Amikor a felfedező pár Budapesten járt, többször hírt adtak róluk a sajtóban, különösen a „Vasárnapi Újságban". 1880. július 29-én Ujfalvy Károlyt ismét az orosz Turkesztánba küldték azzal a feladattal, hogy ott a különböző népeket és nyelveiket tovább tanulmányozza. Hogy eredményesebben tudjon munkálkodni, két társat is rendeltek melléje: egy botanikust (Guillaume Capus) és egy térképész-fényképészt (Gabriel Bonvalot), elfelejtve, hogy Ujfalvy mindig a feleségével utazott, aki titkárként, munkatársként a legnagyobb megelégedésre dolgozott vele együtt. Ujfalvy úgy összeveszett két társával, hogy azok Taskentben cserbenhagyták. (Egyébként később belőlük is híres Ázsia-kutatók lettek.) December végén a szibériai tél beköszöntése miatt, látva, hogy nem tudnak tovább haladni, megszakították útjukat és haza siettek azzal a sok tárggyal és jegyzettel, amit nagy szorgalommal sikerült összegyűjteniük. Tanulmányút Indiában A francia közoktatásügyi minisztérium a félbeszakított utazás miatt nem neheztelt meg Ujfalvyra, mert már 1881 áprilisában újabb megbízást adott neki: készüljön fel azonnal egy harmadik expedícióra. Most nem orosz, hanem angol fennhatóság alatt levő terület felé indult, Nyugat-Himalájába. Ott azokat a vidékeket járta végig, ahová Victor Jacquemont ötven évvel előtte még nem tudott eljutni, tehát főleg Gilgit, Baltisztán és Ladakh területét. Az elválaszthatatlan és nélkülözhetetlen Mariéval együtt hajóra szálltak Marseille-ben Bombay felé. Onnan Delhin át először Szimlába mentek. Ott találkoztak Leitner Gottlieb Wilhelm (Leitner G. Vilmos) budapesti születésű, osztrák eredetű angol professzorral, aki a Lahori Egyetem rektora és többek között a Dardisztan felfedezője, az eddig ismeretlen dard nyelv kutatója volt. Említésre méltó, hogy arrafelé előttük fél évszázaddal egy másik magyar utazó járt: Körösi Csorna Sándor. Felső-India úttalan útjain a bátor házaspár újra kutat és dolgozik. Az Indus völgyén felfelé haladva zord vidékeken keresztül, kopár vagy hóval borított hatalmas hegyeken át utat törnek alig ismert törzsek között, az ottani időjárás vad szeszélyeinek kitéve. Minden valószínűség szerint ők voltak az első franciák, akik ezeken a járhatatlan csapásokon áthatoltak, míg végül 1881 augusztusában eljutottak Iszkardóba, Baltisztán fővárosába. /^ 1 ^ ****^/V^ ~ßfa<m*+*ri tát. t*i* yf/u,,*r-^C-í.:- •yt.Se^' :^:t.^/í A, Ujfalvy Károly kézirata a Francia Földrajzi Társaság irattárában. Részlet abból a jelentésből, amelyet 1884. március 4-én a Társaság főtitkárához intézett a nyugat-himalájai utazásáról Onnan felmentek a Ladakh-ba és Körösi Csorna Sándor nyomdokain a Drasz-folyó mellett, Purik tartományon keresztül indultak vissza Kasmírba. Srinagarban több hétig időztek, hogy kipihenjék a sok izgalmat és szenvedést. Azután vissza Európába. Erről az útról két könyvet jelentettek meg. Az elsőt Károly írta német nyelven, Lipcsében adták ki 1884-ben „Aus dem westlichen Himalaya" címmel. A másodikat Marie írta franciául, és Párizsban jelent meg, de csak 1887-ben. Azért húzódott ennyi ideig a könyv kinyomtatása, mert közben Károly súlyosan megbetegedett. Egy szemgyulladásától, amelyet alkalmasint Baltisztánban kapott, majdnem megvakult, úgyhogy hirtelen vissza kellett vonulnia a világtól. Két évre teljesen abbahagyta minden folyó munkáját. Amikor újra megjelent a közéletben, munkaképessége már annyira megromlott, hogy nem tudott tovább tanítani. Nagy utazásokról nem lehet szó többé. Letörve, kénytelen-kelletlen lemond minden tudományos tevékenységéről, állásáról, s nyugdíjba helyezteti magát, bár még csak negyvenöt éves. Igaz,
