Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kubassek János: Gubányi Károly szerepe Kelet-Mandzsúria földrajzi megismerésében
Dr. Kubassek János GUBÄNYI KÁROLY SZEREPE KELET-MANDZSÚRIA FÖLDRAJZI MEGISMERÉSÉBEN* ÖSSZEFOGLALÁS Ötven esztendeje halt meg a világjáró Gubányi Károly vasútépítő mérnök, a neves Ázsia-kutató Lóczy Lajos professzor tanítványa. Mesterének példája nyomán ő is Kínát választotta munkaterületéül. KeletMandzsúriában nehéz körülmények között végzett vasútépítő munkája során alaposan bejárta és megismerte ezt a távoli vidéket, amelynek földjéről, éghajlatáról, városairól és népeinek életéről színes, korhű földrajzi leírásokban számolt be. Emlékét később a méltatlan feledés homálya burkolta be. Fél évszázaddal ezelőtt, a Földrajzi Közlemények hasábjain Cholnoky Jenő földrajzprofesszor fájdalmas hangú nekrológban vett búcsút a világutazótól és az éles szemű földrajzi útleírótól, Gubányi Károlytól. Az ötven esztendővel ezelőtt, 1935. január 14-én, életének 67. évében a Pest megyei Pilisen elhunyt tudós mérnök nevét ma már a szakberkekben is alig ismerik, pedig életműve szigorú nemzetközi mércével mérve sem jelentéktelen, s méltán megérdemli az utókor tiszteletét és megbecsülését. Életútja főbb állomásainak, a földrajztudománynyal való kapcsolatának felidézése nemcsak Gubányi Károly elhunytának 50. évfordulója miatt kötelez az emlékezésre, hanem azért is, mert ragyogó példája, hogyan válhat egy mérnök hazájától távol végzett szakmai munkája révén a magas színvonalú, tudományos földrajzi ismeretterjesztés avatott tollú művelőjévé, s hogyan tudja viszontagságos körülmények között szerzett páratlan tapasztalatait élvezetes formában, mindenki számára érdeklődést keltő módon feldolgozni. Gubányi Károly 1867. szeptember 9-én született a Nógrád megyében levő Jobbágyi községben. Cegléden kezdte meg elemi iskolai tanulmányait, majd a budai II. kerületi állami reáltanoda tanulójaként 1884. június 14-én tett sikeres érettségi vizsgát. Ezt követően lett a József nádor Műegyetem általános kultúrmérnöki karának hallgatója, ahol 1890ben szerzett diplomát. 1892. április 1-től 1895. május 15-ig a Földmívelésügyi Minisztérium fennhatósága alatt működő Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal kultúrmérnökeként tevékenykedett. Hivatali főnöke, Antos János kultúrfőmérnök Gubányi Károly alkalmazásának megszűnésekor, 1897. május 22-én keltezett tanúsítványa szerint „Gubányi Károly hivatalos kötelességeit mindig teljes megelégedésünkre, a legnagyobb szorgalommal és szakértelemmel teljesítette." A következő munkahely, a Győr—VeszprémDombóvár Vasút Építési Fővállalatnál elfoglalt új, érdekes beosztás lehetőséget adott a fiatal szakembernek arra, hogy az Északi-Bakonyban, a Cuha völgyében vezető szakaszon gyakorlatot szerezzen az alagutak építésében. 1895 nyarán a műegyetem híres geológus professzora, Lóczy Lajos három munkatársával, Cholnoky Jenővel, Laczkó Dezsővel és Papp Károlylyal az Északi-Bakonyban végzett földtani tanulmányokat. A Cuha völgyének mérnökbarakkjában találkozott a mester Lóczy Lajos és egykori műegyetemi tanítványa, Gubányi Károly, aki egykori diáktársával, Szentgáli Antallal együtt dolgozott a vasút építkezésén. Ez a találkozás meghatározóan hatott Gubányi Károly életpályájának alakulására. A nagy tapasztalatú, világot látott, nemzetközi tudományos tekintélynek számító Lóczy Lajos — Széchenyi Béla 1877—1880 között lebonyolított keletázsiai expedíciójának egyik résztvevője — élénk szavakkal ecsetelte a lelkes, tudásvágytól égő fiatal mérnökök előtt Kelet-Ázsiát, mint a mérnöki munka Ígéretes és még akkor kiaknázatlan, feltáratlan színterét. Lóczy nem alaptalanul vallotta a saját élettapasztalataival igazolt és ma is megszívlelendő tanulságot: „A hivatásos természetvizsgálónak, különösen a geológus, geográfusnak mielőtt hazája földjét vizsgálná, világot kell látnia, hogy munkája sikeres és a hétköznapi mesterségnél jobb legyen. Nem kevésbbé áll ez a mérnökre is." Gubányi Károlyban tanára, Lóczy Lajos hatására rövid töprengés után született meg a döntő elhatározás: részt vállal az épülő transz-bajkáli vasútvonal munkálatainál. 1897. augusztus 28-án az orosz—kínai határon, Szujfun határfolyó partján, Poltávka falu közelében ünnepélyes külsőségek között találkoztak Ázsia két szomszédos nagyhatalmának magasrangú képviselői, az Usszuri-vidék orosz főkormányzója és az elő* Elhangzott előadás az Érdi Kulturális Napok keretében a Magyar Földrajzi Gyűjteményben megrendezett konferencián 1985. március 1-én.
