Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Érd múltja a régi térképek és földrajzkönyvek tükrében

6. ábra. Részlet Görög Demeter—Kerekes Sámuel: Fejér vármegye térképéből (1800 körül) A XIX. század elején (1806-ban) jelent meg Magyarország addigi legszebb kiállítású térképe, mely Lipszky János (1766—1826) gondos munkáját, művészi érzékét dicséri. A rajzokkal ékített, latin feliratos, 12 lapból álló térképen Érd „Hanzelbek (Érd)" névalakban szerepel. A térkép azt is jelöli, hogy Érd környékén szőlőt termelnek. Érd a régi földrajzkönyvekben Az írott szó hazánkban először latin, majd párhuzamosan német nyelven jelent meg nyomtatásban. Az első magyar nyelvű földrajzkönyvek, pontosabban országismertetők, az ún. „államismék" a XVIII. század második felében láttak napvilágot. Ezek általában igen száraz adat- és ismerethalmazok, melyekből azonban jól kiviláglik hazánk akkori állapota. Az államismék kiadása a XIX. század elején különösen megsokasodott, valamennyinek az ismertetése meghaladná cikkünk kereteit, ezért közöttük tallózva csak néhány olyat említünk, melyek érdekes adalékokkal szolgálnak Érd múltjának kutatásához. A latin nyelven írott művek közül Érd neve felbukkan Brodarics István (kb. 1490—1539) nevezetes munkájában, amely a mohácsi csatáról szól (De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohacz verissima descriptio = Igaz leírása a magyaroknak a törökökkel vívott csatájáról Mohácsnál). Érd volt II. Lajos király Mohács felé vezető útjának első állomása Buda után, kíséretével Sárkány Ambrus kastélyában szállt meg. Tovább indulásakor itt pusztult el a király lova, amit rossz előjelnek véltek. Említi Érdet — mégpedig mezővárosként — Oláh Miklós (1493—1568) is a Hungária című, 1535 körül íródott könyvében, melynek középpontjában Mátyás király méltatása áll. A latin nyelvű könyvek közül jelentőségben messze kiemelkedik BÉL MÁTYÁS (1684—1749) Notitiája, melyben húszévi országjárás eredményeképpen írta le hazánk történeti—földrajzi viszonyait. Bél kiadatlan kézirataiból Tomka-Szászky János készített 1753-ban egész országot ismertető művet, melyben Érdről ezt írja: Erd, alias Hanza-Beg, oppidum processus Bitskeiensis [magyarul: Erd, másképpen Hanza-Beg városkát a bicskei (város lélekszámban) megelőzi]. A XVIII. századi latin nyelvű leírások részleteket nem közölnek Érdről, nevét jobbára csak felsorolás keretében említik. TÚROCZI LÁSZLÓ (1768) munkájában például ezeket olvashatjuk az 53. oldalon: „Danubio sere adjacent, Erd, sive Hansabeg, Tárnok, Bara, Kevehaza, Ertsi, Adany, Pentele, belli injurias millies experta". (A Duna mellett fekszenek Erd, más néven Hansabeg, Tárnok, amelyek számtalanszor tapasztalták a háború erőszakát.) A tíz évvel később megjelent LEXICON UNIVERSO RUM (1773) Érdet városként említi (oppidum), melynek katolikus plébániája van, s felsorolja a település névszinonimáit (Erd = latinul és magyarul, Hanslpech = németül, Hanzabyk = = sziavon nyelven). A városnak egy tanítója van. A német nyelvű földrajzkönyveink közül — időbeli sorrendet tartva — elsőként említjük WINDISCH KÁROLYT (1725—1793), aki 1780-ban kiadta a Magyar Királyság földrajzát. Könyve első kötetének 371. oldalán azt írja a székesfehérvári ispánság bicskei járáshoz tartozó mezővárosról: „Hanzabeg, wird auch sonst Érd genennet, und ist ein ansehnlicher und volkreicher Ort, mit einer Katholischen Pharre". (Hanzabeg, Érdnek is neveztetik, tetszetős és népes település, katolikus plébániával.) KORABINSKY JÁNOS német nyelvű vaskos földrajzi—történelmi lexikona (1786) hosszú időn át kézikönyvnek számított, mivel ábécés sorrendben, könnyen kezelhetőén ismerteti a magyarországi településeket. Érd nevét (ékezet nélkül) a 160. oldalon találjuk: „Erd, sonst Hansabeck, Hanslbeck, r. an der Donau im Stuhlweissenburger Kom. mit einem Kastell, gehört dem Graphen Uléschhásy. Katolische Kirche." [Érd, másként Hansabeck, Hanslbeck, a Duna j(obb) partján, Fejér megyében, kastéllyal, mely Ulésházy gróf tulajdona. Katolikus templom.] Magyarországról az első részletes német nyelvű útikalauzt ADOLF SCHMIDL írta és adta ki Bécsben 1835-ben. Többek közt bemutatja a Pestről Eszékre vezető út nevezetességeit. A 392. oldalon ez áll: (Nach Tétény...) „Im Stuhlweissenburger Komitate folgt hier der Markt Hamzsabek (Érd), Kastell des Grafen Ulésházy. Hier befindet sich noch ein gut erhaltener türkischer Thurm aus Quadern erbaut, und auch hier sieht man Reste der Römerstrasse. Ein Seitenarm der Donau geht vorbei und schadet oft durch Überschwemmungen." Magyarul: (Tétényi elhagyva...) „Fejér vármegyében következik Hamzsabek (Érd) mezőváros, Ulésházy gróf kastélya. Itt található még egy jó állapotban megmaradt, faragott kockakövekből épült török torony és itt látható még a római út marad-