Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Dojcsák Győző: Emlékezés Czegei Wass Sámuelre
sága, amikor Franklin és Humboldt alapján idézi a „physicai geográfiában" hasznos ismereteket, és fejtegetései még ma is élvezetesek. Figyelemreméltó a szerénysége, amikor „dilettánsként" ír egy akadémiai tagságra jelölt, és elhallgatva olyan útjait, amelyekért mások világutazónak tekintették magukat. Amerikáról az oda került magyarok írásai vagy optimistán, hívőn, idealizálva szóltak 26 , vagy kételkedőn, bírálón 27 , vagy csak a látottakat, hallottakat írták le. 28 Wass Sámuel első újvilági benyomásai kedvezőek voltak, mert már a kanadai Halifaxról azt írja, hogy „Európa városait s épületeit az aggság fekete korma borítja, az ifjú Amerikának fiatal városain az újdonság tisztasága ömlik el." New Yorkról részletes leírást ad, sok érdekes megfigyeléssel, mint pl. a sok német ott léte — akik nagy részét az „alacsony néposztályba" sorolja. Megállapítja — helyesen —, hogy a mottó ott „time is money" 29 . De a természeti megfigyelései Amerikában is dominálnak: „Midőn legelőször egy amerikai erdő szemléléséhez jut az európai utazó igen természetesen ebben is, mint minden egyébben — a már ismert honi tájakkal egybehasonlításokat keres, s szinte mint régi ismerőjét képzeli, ha az élettelen tárgyban a honinak mását találja fel." 30 A „hon", a hazához ragaszkodás kifejezése gyakran jelentkezik nála. Ennek jó példája a következő sorai: „Vajmi különös az emberben ama ragaszkodás és szeretet, mely érzelmei a natale solumon csüngnek. Bajos ennek lélektani okait biztos boncolgatás alá venni... Szeretjük a helyet, ahol születtünk, s ha ott töltöttük el gyermek, serdülő, s férfi korunkat... ott fogjuk magunkat mindig legotthonosabbnak, szívünkben legboldogabbnak, s legmegelégültebbnek találni... Szerencsésebb helyzetű, boldogabb országokat találhatunk, új hont alapíthatunk magunknak, jó emberek lakhatnak ott közelünkben, azokkal meg is barátkozhatunk, s e barátság kölcsönös, őszinte becsülésen alapulhat, óh, de mindez a dulce natale solumot soha, de soha kipótolni nem fogja." 31 Milyen szépen fejezi ki ezekben a sorokban a tulajdonképpen majdnem vele kezdődő emigráció érzéseit, amelyeket azután tovább visszhangzottak az őket követő kivándorlók százezrei. A főleg a Nyugat-indiai-szigetekkel foglalkozó második kötetéből Borsody Bevilaqua Béla 1969-ben közölt részleteket 32 , valamint olvasható róla a Messzi népek magyar kutatói (A Magyar Néprajz Klasszikusai, Budapest, 1978) című könyvben és máshol is, így azok ismertek, ezért eltekinthetünk ennek a résznek az ismétlődést jelentő ismertetésétől. Az egész könyvre vonatkozóan viszont érdekes, hogy azt „nővérének", Wesselényi Farkasnénak ajánlotta. Annak a Wesselényinek volt a felesége, aki a régi Közép-Szolnok vármegyének volt a főispánja, s már 1831-ben Amerikában járt. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy Wesselényiné szerepet játszhatott-e Wass amerikai küldetésében, amely végül is a könyv megírására vezetett? Wass Samu hátralevő élete úgy foglalható össze, hogy itthon lelkesen részt vett szinte mindenféle jónak tetsző vállalkozásban, és főleg az iparvállalatok előmozdítását szorgalmazta. Ezzel kapcsolatban 1863-ban részt vett a Magyar Földhitelintézet megalapításában, és több lap részére is készített írásokat. 1866-ban ugyanaz a kerület választotta meg Deák párti országgyűlési képviselőnek, ahol 1848ban megszavazták (szinte bizonyságául a „natale solum" viszontragaszkodásának). Ezekben az években Pesten Lányai Menyhért és Eötvös József a legközelebbi barátai. Társasági életében a legszorosabb kapcsolatai Kemény Zsigmonddal, Trefort Ágostonnal és Szalay Lászlóval voltak, miközben általános tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett. 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalakításában és indulásában is. Végezetül megállapíthatjuk, hogy Wass Sámuel becsületes ember volt, és az is maradt haláláig. Kissé talán túl becsületes és hiszékeny is, ezért sem itthon, sem kint nem érvényesült jobban. Változatos, mozgalmas, érdekes és tartalmas életének 1879. március 20-án vetett véget a halál. A Kerepesi úti temetőben már nem találtam meg a síremlékét. Az utolsó részletesebb megemlékezést róla személyes ismerője, Deák Farkas 1880-ban tette az Akadémián. Azután hosszú időre elfelejtődött, de a világutazó, tudós, aranyásó, író, politikus emléke azért nem halt el teljesen. 33 Ezt bizonyítják azok az újabb kutatási eredmények is, amelyeket ezen megemlékezés tartalmaz. Dr. Dojcsák Győző Budapest Brassó u. 126. H-1118 JEGYZETEK 1. Gyakran Wass Samunak írják, ahogyan ő jobban is szerette, és könyvében is így szerepel. 2. A két kötet: Kiiencz év egy száműzött életéből, Pest, 1861. és Szárazt és tengeri utazások Nyugaton, Pest, 1862. címen. 3. A Magyar Nemzetiségi Zsebkönyv, Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság kiadása, Budapest, 1888., 264 oldal. 4. Miklós bátyja egy évvel volt nála idősebb, de ő zárkózottabb, „komolyabb" volt, ezért az „öreg" becenevet kapta. Tizenkét éves korában Samu megmentette bátyja életét, akivel később is szoros kapcsolatban maradt. 5. Kiiencz év egy száműzött életéből, előszó. 6. A forradalmi magyar kormány párizsi követe. 7. Kossuth londoni diplomatája. 8. Ezt Kossuth a következőképpen írta meg későbbi visszaemlékezéseiben: „A magyar hadsereg bármi úton minnél előbb s minnél jobb fegyvereket kapjon. Fiume s a dalmát partokon egy kis tengeri erő is nagyon jól fogna." 9. Útjának ez a része még a mai viszonyok között is nehéznek számitana, de hogy 136 évvel ezelőtt, pénztelenül menekülve milyen lehetett, az annyira elképzelhetetlen, hogy szinte valószínűtlennek tűnik. 10. Ami az ő kettős küldetése részéről nem is járt kellő eredménnyel, mert a Kossuth kormány elismerése elmaradt, s a fegyverek és a hajók vonatkozásában is becsapták. 11. Erről számos emlékirat is tanúskodik. 12. Ez körülbelül 70 személy részére jelentett otthont, és első lakói Újháziék lettek, aki társaival Komáromból menekülve népes családjával együtt érkezett. 13. Ez 1848-ban kezdődött San Francisco vidékén, és azután indult oda az emberáradat, amely révén Kalifornia lakossága az 1848-beli 1200-ról 1857-re 84 000 lett. A magam részéről valószínűnek tartom, hogy Wass Haraszthy Ágostontól kapott biztatást az odautazásra, aki először 1840-ben érkezett az Unióba, ahonnan 1842-ben visszatért Magyarországra, amikor megírta az „Utazás Éjszak-Amerikában" című munkáját, de még 1842-ben az egész családjával végleg kiköltözött
