Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Cholnoky Jenő kínai útinaplója

a partok felöl, olyan forma zúgása hallatszott, mintha tehervonat jönne nehéz kocsikkal a pesti összekötő hídon... Az özönár hullámainak tetején a víz őrült sebességgel rohan, rettenetes iszapos... A hullám magassága 3 m 80 cm... Az alsó rakparton álló dsunkákat hihetetlen sebességgel kapta fel s szerencse, hogy a háncsból vagy rotangból font kötelek karvastagság mellett elég erősek, hogy nem szakadtak el." (Több rajz segíti az özönár-jelenség megértését.) Cholnoky ezen az útján temérdek néprajzi tárgyú megfigyelést is tett és erről sok szép rajza tanúskodik. Eljutott Hang-csou-fu vidékére és onnan március 30-án érkezett vissza Shanghaiba. A várvavárt pénz megérkezett, s kapóra jött, hogy egyik ismerőse, De Marteau mérnök, gazdag bányavállalkozó, meghívta őt egy Hang-csou-i útra. „Hihetőleg véleményeimre van szüksége" — írta naplójába Cholnoky. Vitorlás dsunka helyett ezúttal „gőzbárka" vontatta európaias házhajóval mentek, így az utat gyorsabban megjárták. A sikeres kirándulás után Cholnoky felvette pénzét a bankból és Pekingbe utazott. Itt meglátogatta az Osztrák—Magyar Monarchia nagykövetét, Czikann bárót; jelentést készített eddigi útjáról és további munkatervének ismertetésével beadványt nyújtott be a kínai kormányhoz. „1897. Május 9. — Kifizettem a vendéglőt, 100 dollárt beváltottam taëlekre, azaz alaktalan ezüst darabokra, s egyszersmint kölcsönöztem hozzá egy kis mérleget. Ebéd után azonnal elindultam egy kocsival és a másikkal szolgám... Az út típusos löszvidéken visz éjszaknak, majd éjszaknyugatnak. .." „1897. Május 13. — Csütörtök. — ... csupa lösz, mély szakadékokkal. A hegy éjszaki lábánál vannak a kőszénbányák. ... A szénbányák művelésmódja igen gyalázatos. Olyan szűk lyukakat ásnak csak, hogy egy ember éppen bele fér s nagy kínnal hozza ki a szenet kosárban... Tökéletesen meztelen alakok dolgoznak a szén körül, ezek a tulajdonképeni bányászok." „1897. Május 21. — Péntek. — Lama-miaotól délnyugatra és délre gyönyörű és óriási homokbuczkák, valóságos barkhánok vannak. Amikor a buckák közé értünk s a folyót a buczkák közt lefotografáltam (97. V. 21.L.), teljes erővel tört ki a szélvihar. A homok vágott, mintha tűszúrások érnének, a buczkák füstölögtek, s puszta földön a homok futott a szél előtt egyik buczkától a másikig." Május végén Cholnoky visszatért Pekingbe. Abban reménykedett, hogy a kínai kormányhoz benyújtott kérelmére állami támogatásban részesül, de segítséget nem kapott. Erre visszautazott Shanghaiba. A következő kiemelést érdemlő dátum: június 17.: Cholnoky Shanghaiból hajóval Wuhu, majd onnan tovább Nankingba utazik. Útinaplójának oldalai ismét tele vannak rajzokkal: dzsunkák, vejszék, hidak, gátak szerkezeti vázlataival, valamint panorámaképekkel és szelvényekkel. Tanulmányozza a Nan-hu kialakulását, s úgy véle, hogy „a Nan-hu medencéje egy magaslati tó a laterit terasszokon, de erősen kitöltve a hegyi patakok iszapjával." Cholnoky június 28-án visszaérkezett Shanghaiba. Tárgyal De Marteau mérnökkel és elfogadja annak ajánlatát, hogy utazzék egy hosszabb kutatóútra Mandzsuországba. Előtte azonban még egyszer ellátogat Nanking vidékére, ahol főleg szénbányákat vizsgál. „1897. Augustus 1. — Vasárnap. — Este felszálltam a Chun-Sang hajóra, mely Vladivostokba indult." A hajó kikötött Nagaszakiban, s Cholnoky bekukkanthatott Japánba is. „1897. Augustus 9. — Hétfő. — ... festoies, meredek partú dombok közt befutottunk Vladivostok kikötéjőbe d.u. 1 órára. A sziklás szigetek gyűrt, de majdnem horizontálisan fekvő üledékes rétegekből állnak. Vastagabb padok közt vékony palásabb rétegek látszanak, ha nem csalódom, úgy carbonkorú mésznek látszik." Később ezt írja: „A város igazán gyönyörűen fekszik. A kikötő bejáratánál nagyszerű kép, amint a köd elvonul a tenger felszínén a szigetek közt, hogy azoknak teteje mind a köd felett van." A város megtekintése után Cholnoky átköltözött a Növik nevű kis orosz gőzösre, mely augusztus 12-én átvitte őt a Possziet nevű kikötőbe. Innen Novokievszkbe kocsizott, ahol fogadta őt az orosz kormányzó és láttamozta útlevelét. Egy nappal később már a kínaiak ellenőrizte területen folytatta útját. Vele tart Bengué francia bányamérnök is. Cholnokynak —- megbízatása szerint — Mandzsúriában bányákat kellett meglátogatnia és geológiai szakvéleményeket adnia a további kiaknázási lehetőségekről. Először Tien-pao-sant kereste fel, ahol galenitet bányásznak. Innen kiindulva három hétig öszvérháton vándorolt a pusztákon át, s temérdek érdekes megfigyelést tett, főként a teraszokat, a löszképződményeket tanulmányozta. Útján nemcsak fényképezett és grafikus vázlatokat készített, hanem akvarell képeket is festett. Közben az időjárás egyre mostohábbá vált, a hőmérséklet fagypont alá süllyedt, a folyók kezdtek befagyni. „1897. Deczember 2. — Csütörtök. — Reggel Csin-csien-szuot elhagyva, egy homokbuczkával fedett gránitplató darabon lementünk a Ta-ling-ho-ra s a jégen átkeltünk. A folyó sokkal nagyobbnak látszik, mint a Liau-ho, a jég még gyenge volt, vakmerőség rajta átkelni." Útközben többször megbetegedett, megfázott és gyomorbántalmai is voltak, de lázasan is dolgozott fáradhatatlanul. Három és fél hónapon át vándorolt, jórészt gyalogszerrel, míg végül is december 6-án Tien-czinbe érkezett. Innen már vonattal utazott Pekingbe, ahol két hetet töltött. „Ez alatt az idő alatt — írja naplójában — jelentéseket és leveleket írtam s a fényképekről másolatokat készítettem... A nagykövet meghívása folytán kénytelen voltam még a karácsonyestét Pekingben tölteni." „1897. Deczember 25. — Szombat. — Délután indultam meg Pekingből a legsúlyosabb anyagi körülmények közt. Hogy miképen jutok Shanghaiba, azt a jó Ég tudja." Kínai szekéren utazott az épülő vasútvonal mentén, szegényes vendégfogadókban szállt meg és nap