Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Havas Gáborné: Középkori magyar utazók

Julianus két útjának vázlata. A folyamatos vékony vonal a második utazás útvonala, a vékony szaggatott vonal a második visszatérést jelzi. A térképet dr. Bendefy László tervezte és rajzolta 1935-ben Ottó útmutatása nyomán indult útnak 1235 tavaszán Julianus barát három társával, akik közül Gellértet ismerjük név szerint. A Fekete-tengeren áthajózva a Kaukázus lábánál keresték az Ottó által felfedezett magyarokat. A tatárok ismételt betörései azonban időközben a vidék lakosait menekülésre kényszerítették. Julianus két társát visszaküldte, és Gellérttel folytatta útját. „Elhagyott pusztaságon át meneteltek, megszakítás nélkül, 37 napon keresztül." (Megkapóan idézi a két utazó testi szenvedéseit és lelki erejét Antal Károlynak a Halászbástyán álló Julianus szobra.) A mordvinok földjére érve Gellért súlyos betegségbe esett és rövidesen meghalt. Julianus egyedül folytatva a küldetést a „nagy Etil folyó" mellett, a mai Kujbisev táján szinte csodával határos véletlen folytán megtalálta a keleti magyarok szállásterületeit. A találkozás megrendítő volt: „Beszédjük azonos volt... körülvezették, házanként, falvanként." Itt találkozott a nagykán követével, akitől megtudta, hogy a tatár seregek ötnapi járóföldre vannak és Európa elpusztítására készülődnek. Julianus sietve indult vissza. Míg jelentésével Rómában járt, IV. Béla 1237-ben újabb dominikánus csoportot indított a Volga menti magyarokhoz, ez azonban már nem jutott el kitűzött céljához. Hazatérve maga Julianus is újra útnak indult (1237—38), de a Felső-Volga vidékétől visszafordulásra kényszerítette a hír, hogy „a tatárok teljességgel elpusztították a pogány magyarok, a volgai bolgárok és még igen sok más királyság földjét... az egykor gazdag vidékeken még csak magot érlelő gyümölcs sem maradt." Julianus Batu kán fenyegető levelével érkezett vissza hazájába. Sajátkezűleg írt beszámolója hiteles egykorú képet nyújt a mongol birodalomról és a nyugati kultúrát fenyegető veszélyről. Julianus felfedező utazása mind a maga korában, mind a történelem léptékével mérve felbecsülhetetlen jelentőségű. Közel akkora területet „fedezett fel" a művelt Nyugat számára, amekkora az akkor ismert Európa volt. A Kaukázus előterétől a végtelen, száraz pusztaságokon át, a Volgától a rejtelmes Rifei- (Ural-) hegységig terjedő utazásai, az ott élő népekről adott, túlnyomórészt pozitív információi bátoríthatták a hittérítő tevékenységet.