Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684-1749-ig (A magyarországi halászatról fordítás) (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)

„Ugyanígy halásznak télen is. Különösen, amikor már a jég alá szorult levegőt a vízi élőlények elhasználták. Ilyenkor léket vágnak a jégbe, s úgy sereglenek aztán ide levegőért a halak, hogy gyakran kézzel avagy kosarakkal lehet őket kimerni. Az ilyen eseteknél csinálják a halászok azt is, hogy lehasalnak a jégre, kissé a lék fölé hajolnak, és amint feltűnik a hal, megszigonyozzák és kiemelik. A halfogásnak ezt a módját a különböző állóvizekben és a nemesek halastavaiban egyaránt alkalmazzák." Az uraknál azonban parádésabb szertartása van a „jégi" vagy „jeges" halászatnak. Ennek leírásához egy sematikus rajzot is mellékel Bél Mátyás, hogy a munkafolyamatot könnyebben elképzelhetővé tegye. „Először is azt a részt, melyet hálójukkal meg akarnak szűrni, a halászok szemügyre veszik, majd a jeget kb. 10-12 láb hosszan és többnyire 3 láb szélesen felvágják; aztán beleeresztik a hálót, azonkívül van két lehéjazott rúdjuk, melyekhez a hálót odakötözik, majd szép sorban három láb oldalú négyzetes lukakat vágnak a jégen egymástól olyan távolságban, hogy a rudakat a jég alatt elérjék és tovább tolhassák; tehát az így vízbe bocsátott rudakra kötelet kötnek, és mindkettőt megragadván, a rudakat a sorakozó lékek vonalában tovább vonják, míg ahhoz a helyhez nem érnek, ahol a hálókat újra ki akarják húzni: a rudak mozgatásának ez a szertartása kb. ötven lépés hosszan folyik. Miután ennyire jutottak, a jeget a kezdésnél vett hosszúságban és szélességben itt is feltörik. Itt aztán először kihúzzák a rudakat, aztán a hálót, hogy a kifogott halakat rekeszes bárkákba rakják, majd miután a hálóikat elrendezték, hazamennek . . ." Bél Mátyás komplex földrajz és történelem szemléletének illusztrálására idézünk az Esztergomi Főszékescgyház Könyvtárában található „Descriptio Comitatus Csongradiensis" (Csongrád megye leírása) című kéziratból egy részt: Csongrád vára* Egykor nagyon erős várnak a nyomai a Tisza egyik nagy kanyarulatában találhatók, mely több ezernyi várvédőt is be tudott fogadni, és nagyon sikeresen lehetett védeni. * Neve a „cslun-grad" szarmata szavakból ered, melyeknek magyar jelentése „átkelőhely", ill. „hajók tábora". Ebbül a magyaroknál „Csonokgrád" lett, majd hangzó kiejtéssel „Csongrád". A magyarok ugyanis a sajkákat és a könnyebb halászhajókat csónaknak nevezik. Arra az átkelőhelyre kell itt gondolnunk, mely innen a Tisza túl