Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684-1749-ig (A magyarországi halászatról fordítás) (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)

Vitatkozó, polemizáló hajlamáról tanúskodik az a rész, amikor a hagyományos vagy régi térképkészítési módokat és térképeket bírálja annak érdekében, hogy az olvasót az ő általa alkalmazott térképkészítési eljárások helyességéről meggyőzze: ,,A térképek első fajtájába azokat soroljuk, melyek nélkülöznek minden személyes tapasztalatot, midőn csupán mások elbeszélése, leírása, vagy képzelődése, avagy éppen a szerző saját fikciói alapján készültek. Ezeket a fajtákat készítőik „atlaszoknak" hívják, nehogy valaki több mint gigászi munkáikról vakmerő módon feltételezhesse, hogy tévednek . . . Nehogy azt higgyék azonban rólunk, hogy a térképeknek ezt a „jeles" fajtáját a geográfiából ki akarjuk zárni, ha úgy tetszik, a geográfiai álmok között helyet adunk nekik. Második helyre tesszük a térképeknek azt a fajtáját, melyeket olyan emberek állítottak össze, akik ugyan a területet jól ismerik, de nem járatosak a geometriában vagy éppenséggel földmérők, akik a felméréssel nem törődtek, csupán az érzékeikre hagyatkoztak. Ezek a térképek az első csoportbelieknél különbek, jóllehet térképeknek még nem nevezhetők, legfeljebb a térképek ideájának . . ." Ilyen előkészítés után az olvasó előtt nyilvánvalóvá válik, hogy az ő térképei felülmúlják az összes eddig készítetteket. Ö ugyanis nemcsak lelkiismeretesen és pontosan dolgozik, hanem olyan „alapokra" helyezte a térképezést, melyek biztosítják a munka pontosságát. Az általa készített térkép a „geográfiai, vagy másképpen, csillagászatiföldrajzi", minden térképfajta közül a legtökéletesebb, mely nem csupán geometriai mérésekre, hanem asztronómiai megfigyelésekre is támaszkodik, s a tudományok meg a közélet bármely gyakorlatában egyaránt megbízhatóan eligazít és megfelel. Módszerének lényegét így foglalja össze: „Minden munkánkat négyféle alapra helyeztük. Elsősorban asztronómiai és geometriai, másodsorban magnetikai és hidrográfiai alapra." Mikoviny szavaiból saját módszerébe vetett hite és eredményei felett érzett büszkesége csendül ki. Tudta, hogy korszakalkotó volt munkássága a magyar térképkészítés területén. Nem véletlen, hogy a „Notitia"-ban Bél Mátyás, midőn Mikoviny szülőfaluját írja le, így emlékezik meg munkatársáról: „Ábclfalva nevezetességéhez tartozik, hogy itt látta meg a napvilágot Mikoviny Sámuel, jelenleg az Udvari Kamaránál császári térképész, aki eme művet ékesítő térképeknek is nagyon gondos készítője. Aminek mi nagyon örülünk! („Notitia" IV.p.68.)