Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

A régi Berettyó vízgyűjtője a szabályozás előtt

A Berettyó hossza a szabályozások előtt 364 km volt, folyása a szabályozás során 178 km-rel megrövidült, tehát hossza a szabályozás után 186 km lett, ahogy ezt 1893-ban a Pallas Nagylexikon írta. „Vízkörnyéke" (azaz vízgyűjtő területe) 5180 km

2

. A Nagylexikon szerint Szalárdnál az Alföld síkját éri el, innen hossza Szeghalomig 91 km. Szalárdtól Berettyóújfaluig Nyugatnak tart, majd a Sárrét terjedelmes posványain széjjel terülve, miután a Hortobágyot magába felvette, Mezőtúron alul az Egyesült Körösbe ömlik. Bakonszegtől Szeghalomig 19 km, Szalárdtól Kismarjáig 15 km csatornát ástak. Fentieket nem szó szerint idéztük ugyan, de ebből a néhány sorból is megállapítható, hogy a leírás keveri a szabályozás előtti állapotokat és a szabályozás utáni helyzetet: Kétségtelen, hogy a folyó hosszát jól állapította meg. De a szabályozás után a torkolat már nem az Egyesült Körösnél, hanem Szeghalomnál a Sebes-Körösnél volt. Es a Hortobágyot sem vette fel a mocsár után, hiszen ekkor már a mocsártól egy 20,4 km-es (nem 19 km) csatorna megásásával eltávolították, s vizét belevezették a Sebes-Körösbe. 10 958 km

2-es vízgyűjtője természetesen magában foglalta sajátján felül a Hortobágyot is, hiszen az a szabályozás előtt a Berettyó mellékfolyója volt. Ez a terület jelentős részét tette ki a Körösökkel közös, már említett 26 538 km

2 vízgyűjtőnek. A Bakonyszegi vízbeeresztő műtárgy az 1980-as évek végén