Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Mederszabályozások a XIX. században

H") Bakonszeg és Kismarja között a régi Berettyó meder átvágásokkal is szabályozható volt, ezért ezen a szakaszon 39 átmetszéssel kívánták rendezni a folyó medrét. Az átvágások összes hossza 14,1 km volt. Kismarja felett Szalárdig a medret az elmocsarasodás miatt nem lehetett rendezni, ezért Szalárdtól Kismarjáig is egy 14,4 km hosszú új csatornát kellett ásni. Ezt a csatornát 5,68 m fenékszélességgel kilométerenként 49 cm eséssel tervezték. Bakonszegtől Szent-Imréig ugyanolyan töltésméretekben gondolkodtak, mint az alsó szakaszon, s a hullámtér szélességét 94,8 m minimális távolságban határozták meg. A hidak nyílásait az egész folyón 45,5 m-ben tervezték. Ez a terv szorosan kapcsolódott a Körösök és a Berettyó völgyének általános rendezési tervéhez. A szabályozások alapelveinek betartása érdekében leszögezték, hogy „az átvágások megkezdhetők a folyó bármely pontján, tanácsos azonban azok munkáit az alsó vidéken jobban siettetni, mint a felső vidéken, mert az átvágások fejlődése a völgy alsó részén az ottani kisebb esés miatt lassabban megy végbe és mert a felső vidékbeli munkálatokból származó duzzadás az alsó vidékre könnyen kártékonnyá válhat, ha ottan a szabad lefolyásra figyelem nem fordíttatik." Ezt az elvet a megvalósítás során be is tartották, hiszen nemcsak a tervezést, hanem a kivitelezést is Bodoki Károly irányította 1868-ig. Bodoki Károly társulati igazgató mérmök