Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Társulatok szerveződése a XIX. században

1868. december 10-én - munkavégzés közben - Biharnagybajomban elhunyt Bodoki Károly. A Társulat pedig 1869. május 20-án megtattotta utolsó ülését Debrecenben, s ekkor mondott le tisztségéről Dobozy István, kinek utódja az elnöki tisztségben Kelemen Sándor lett. A Társulat székhelye ettől kezdve Nagyvárad, s a következő választmányi ülést, 1869. július 1-én már itt tartották. A Társulat neve és érdekeltségi területe eddig is sokat változott, hiszen 1859-1868 között az Ér szabályozása is a Társulathoz tartozott. De az igazán nagy változások még csak ezután következtek. K ü Z G Y ÜLÉSÉHEZ. IlJTEEJMTÍH PAP ELEK tànwfatl oki kneé A Hortobágy-Berettyó Vidéki Belvizeket Szabályozó Társulat előterjesztésének címlapja A Sebes- és Hármas-Körös jobb parti töltéseit a Társulat építette ki Körösladánytól Sina-fokig. Sina-foktól a Szolnok-aradi vasútvonal töltéséig a gyomaendrődi Wodianeruradalom épített saját birtoka védelmére töltést, innen tovább Bánrévéig a mezőtúri érdekeltség. A Társulat 1879-ben a Hármas-Körös jobb parti töltéseit is átvette. Viszont még ebben az évben kiváltak a fent említett töltések tulajdonosai és Ivánfenéki társulat néven új társulatot alapítottak. Azonban ez sem tartott sokáig, mert az 1881. évi LII. tc. alapján a közlekedési miniszter 18985., 25045. és 40341. sz. alatt elrendelte nemcsak az Ivánfenéki Társulat, hanem a Mezőtúr-mesterszállási érdekeltségek csatlakozását is. Az így kibővített társulat neve Berettyó -Ivánfenék-Mezőtúr-Mesterszállási vízszabályozó és armentesítő társulat lett, az osztályok székhelyei Nagyvárad, Gyoma és Mezőtúr. Ezt követően tisztázták a határokat a szomszédos társulatokkal, majd kijelölték a határvonalat a három osztály között is. így aztán nem jelentett gondot, amikor a földmívelésügyi miniszter engedélyével a három osztály önálló társulattá alakult, s a felső osztályból létrejött a Berettyó vízszabályozó és armentesítő társulat 110 406 kh érdekeltségi területtel. Az 1860-as évtized aszályos esztendeit csapadékban gazdag évek követték, az árvízszintek magassága is állandóan emelkedett, s az eredetileg kiépített védtöltések nem mindig bírták az egyre növekvő terhelést. 1867, 1868, 1869, 1871, 1872, 1874, 1876, 1877, 1879, 1880, 1881, 1882, 1886, 1887- és 1888. években egyik árvíz a másikat követte, ezek közül is különösen veszélyes volt az 1879, 1881. és 1888. évi árvíz. 1879-ben