Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

A Hortobágy-Berettyó medence népeinek története

határait már kezdik megjelölni. Területünkön elsősorban az egri és váradi püspökségnek és káptalannak voltak birtokai, de birtokot kaptak távolabbi apátságok is, így a garamszentbenedekiek I. Gézától Artándot. Korabeli okiratokból azt is megállapíthatjuk, hogy a XII. században megindult nagy birtokadományozás eredményeként a Berettyó és a Sebes-Körös vidékén az Ákos, a Barsa, a Marót, a Told, a Turul és a Szabolcs nembeliek, a Hortobágy vidékén pedig a Zeleméryek és a Dobyak kaptak birtokot, de a XIII. századtól már sok egyfalus nemesről is tudunk. Azokból az okiratokból, melyek a lakosságnak a földesúrral szembeni szolgáltatásait tartalmazzák, megtudhatjuk, hogy területünkön virágzott a földművelés, de még mindig másodlagos volt az állattenyésztés mellett. Főképpen búzát, árpát és zabot termeltek, elsősorban saját használatukra, s a földesurak részére. A közös legelőkön , erdőkön számtalan szarvasmarha, sertés és juh legelt, az udvarokban pedig sok háziszárnyast tartottak. A méhészet elterjedését bizonyítja, hogy az 1075-ben kelt garamszentbenedeki alapítólevél szerint Ártánd évente 12 disznót, 2 lovat és 12 akó mézet volt köteles szolgáltatni az apátságnak. A Sárrétek vidékén, de a Hortobágy mellett is a legfontosabb foglalkozás az állattenyésztése kívül a nádtermelés és a halászat volt. Élet a lápon A XV. századtól kezdve egyre nagyobb területek álltak a földművelés rendelkezésére, s a szorgalmas nép munkájának eredményeként a szántó-vető ember nem akadt már lépten-nyomon mocsarakra, lápokra, erekre. Minél nagyobb területek váltak földművelésre alkalmassá, annál inkább emelkedett a földbirtok értéke is, mert a békés viszonyok között szaporodott a lakosság is, s ellátásukra egyre több művelhető mezőgazdasági területre volt szükség. Fokozatosan kezdtek kialakulni az uradalmak, de a XV. századtól ismét megkezdődik a nagybirtok felaprózódása, egyre több közép- és kisbirtok alakul ki. A gazdálkodás egyre belterjesebbé válik. A fötermény ugyan továbbra is a búza maradt, de mellette árpát, zabot, kölest, sőt ipari növényeket, lent és kendert is termeltek. Általában elterjedt a szarvasmarha, a juh, a sertés és a lótenyésztés, de a méhészet is kezdett egyre