Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
A régi Berettyó vízgyűjtője a szabályozás előtt
esete 9 láb; Bakonszegtől a mocsáron át egész a Túr alattig, hol a Nagy-Körössel egyesül, 33 000 ölnyire esete 34 láb, tehát 100 ölre nem több, mint 10 vonal... ...Igaz ugyan, hogy magának a Berettyónak víztömege nagyobb hajók elfogadására elegendő nem lenne, miért is eszközről kellene gondoskodni a netalán előforduló vízhiány pótlására; de milly kedvező ezen szándékra a földtér helyzete, kitetszik onnan, hogy a Sebes-Körösből Nagy-Várad alatt egy kisebb ág folyik ki, melly Püspöki, N.-Szántó, N.-Kereki, Bojt községek mellett elvonulván, Váncsodnál a Berettyóba szakad, és Kis-Körösnek hivatik. Mivel a Sebes-Körös azon ponton, hol belőle a Kis-Körös kifoly, a Berettyónál mintegy 10-12 öllel (19-23 m) fekszik magasabban, világos, hogy a Sebes-Körös vizének egy részét a Berettyóba lehetne vezetni... " Vásárhelyi ezt követően leírja, hogy milyen müvek létesítése lenne szükséges ahhoz, hogy a hajózást biztosítsa. Végül azt is felveti, hogy a hajózásnak a Berettyón történő biztosítása milyen előnyökkel járna Nagyvárad és Debrecen számára. 39 Huszár Mátyás értekezésében a Kis-Körösről a következőket írja: „Péterszeg közelben a Berettyó a Kis-Körösön át a Sebes-Körössel van kapcsolatban. A Kis-Körös Olaszinál szakad ki a Sebes-Körösből. Biharig nagy eséssel folyik, majd kevésbé lejtős síkság laza talaján és a Berettyóba torkollik. Ha a Sebes-Körös megárad, e folyóágon keresztül nagyobb víztömeg zúdul a mélyfekvésű helyekre, mint a Berettyóba. A földterület fekvése a bihari területektől a torkolatig olyan, hogy a kiáradt víz nem tud visszafolyni, és így tavak, mocsarak keletkeznek. A természet külön jótéteménye, hogy a Sebes-Körös tetözése általában csak néhány napig tart, amikor e kiágazásnak sok vizet kell levezetnie. Különben a Kis-Körös és a Berettyó melletti terület már régen mocsárrá vált volna."^ (Kiemelés szerzőktől!) A Kis-Körös neve az Árpádkorban Jószás volt. Ezen a néven először Imre király 1198-ban kiadott oklevelében fordul elő. Ebben az oklevélben a király megerősíti az egyházat a bihari várhoz tartozott körös folyói vámja birtokában. A Köszmő-ér a Bihar hegység feletti dombok vizéből keletkezett vízfolyás, mely Paptamási felé folyik és Gyapoly alatt ömlik a Berettyóba. Huszár Mátyás értekezésében röviden annyit ír róla, hogy Paptamásiig az esővizeket nagy sebességgel szállítja, majd a sík területen hirtelen szétterül, s befogadójának (Berettyó) növeli vízhozamát, és ennek vízszállítását. Egy 1825-ben született mérnöki jelentés szórói-szóra a következőket írja erről a vízfolyásról: „Esős időben és hó olvadáskor sok vizet kap, annak Biharon felül és alól égészen Paptamásiig jó partos árka is vagyon, mégis azon, valamint földből készült gátak azért vágynak készítve, hogy a víz a paptamási urbarialis kaszálókat el ne öntse, ahonnét késztelenittetik az országúton is némelykor által csapni és a többi erejét a Sívó érbe bocsátani, holott ennek előtte a .. .gát helyett a Paptamásiak fahidat tartottak. A Kösmö a maga vizét az országutak rombolása mellett a Sívó érbe és onnan az Ereszi ér által a félegyházi kaszálókra bocsájtja. Megtetszik ebből, hogy mivel a Kösmö egészen Paptamásiig szabadon folyhat, s onnan tovább utat engedni szükséges, hogy magát valahol a Berettyóba önthesse, mert a régi folyása a Dékány aljára vezető árok volt, amit betömtek. " 41 9 Vásárhelyi Pál akadémiai székfoglaló beszéde megjelent a Magyar Tudós Társaság Évkönyve 1842. évi ötödik kötetében. 40 Huszár Mátyás id. m. 28. p. 41 Bihar Vármegye Levéltára. Kgy. 1825 Pasc. IV. No. 93. idézi Reszeghy Lajos id.m. 3l. p.
