Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

A védekezésről negyven év távlatából

A befogadó Berettyó folyó telítettsége miatt hirtelen emelkedő árvízszint és az eddig soha nem tapasztalt árvizet „jósló" előrejelzések igen gyors intézkedést követeltek. A beszállított védekezés anyagokkal azonnal nekiláttunk a gátszakasz magassági hiányainak, a- nyúlgát, jászolgát, - kiépítéséhez szinte az egész hosszon. Az előreláthatólag szükséges további védekezési anyagokat és a kellő létszámú közerőt sürgősen kértem a szakaszvédelem vezetésétől. A töltésmagasítási munkálatokat pedig másnap is folytattuk, döntően kubikos dolgozóinkkal. A gyorsabb munkát sürgette, hogy a már megépített magasítások alját is elérte a víz, és további emelkedés volt várható. Közben a töltés mentett oldali rézsűjénél és lábazatánál több helyen átázás és szivárgó átfolyások jelentkeztek, s helyenként a töltés oldala gyepszőnyegével együtt leszakadozott. Az átfolyások mérséklését rőzsézéssel, majd bordázott homokzsák leterheléssel próbáltuk megoldani, de azok egyre több helyen újból- és újból kialakultak. A töltés romlása fokozódott. A külső rézsű veszélyes romlásának megállítására további védekezési anyagot és munkaerőt, valamint a rendelkezésünkre álló fáklyák helyett, az éjszakai munkavégzéshez nélkülözhetetlen világítás kiépítését kértem. Védekezésünk közben észleltük, hogy a töltés egyes szakaszain a gátkorona hosszában több helyen repedések keletkeztek, előre vetítve a töltéstest szétválásának veszélyét. Ezek a repedések szélesedtek, és hosszúságuk is növekedett, ezért a veszélyesebb helyeken rézsű leterhelésével próbálkoztunk. A kért anyagok csak akadozva juthattak a védekezés helyszíneire, mivel a töltésen történő szállítást a szétrepedt töltések mozgása miatt már nem engedélyezhettem. A helyzetünk egyre reménytelenebbé vált, a kevés védekezési anyaggal, az árvizet soha nem látott közerővel és egy kétségbeesett gátőrrel /aki a töltés elhagyására buzdított egészen hazaküldéséig/. A fokozott izgalmak között értesültünk róla, hogy az alattunk levő folyószakaszon, a Foki-hídi védekezésnél még a mieinknél is válságosabb a kialakult helyzet. A kiépített telefonvonalak folyamatosan foglaltak voltak, a védelmi központtal nehéz volt kapcsolatot teremteni. Nagy megkönnyebbülés volt számunkra, hogy a negyedik napon honvédségi erők érkeztek, melyek segítették vízen történő anyagszállítással a védekezést. Közreműködésükkel sikerült beszállítanunk több köbméter útburkoló kockakövet a gátszakasz megerősítéséhez. (Állítólag a debreceni Árpád-térről felszedett kockaköveket szállították a védekezés helyszínéte). A kőbordás leterhelések ugyan lassították a káros töltésmozgást, de a helyszínen dolgozókban továbbra is félelmet keltett a függőmeder és a folyószakasz teljes telítettségének látványa, a három ember magasságú víztömeg érzete, és az a tudat, hogy életük folyamatosan veszélyben van, mert a töltés bármikor elszakadhat. A védekezés utolsó napján Kovács Sándor árvízvédelmi csoportvezető rádióján hallgattuk Papp Ferenc vízügyi igazgató, Ambrus István Hajdú-Bihar megyei védelemvezető és Dégen Imre vízügyi államtitkár telefonbeszélgetését egy várható töltésmegnyitás esetleges helyszínéről (hol? mikor?). Másnap hajnalban a folyó vízszintje csökkenni látszott, később a csökkenés folyamatossá és intenzívebbé vált. Okát ma már ismerjük; a vésztározó megnyitásával menekültünk meg nagyobb tragédia bekövetkezéséről. A részünkről eredményesnek mondható, emberfeletti helytállást igénylő, fizikai és szellemi kimerülést okozó védekezési feladat megszűnt. Dr. Dunka Sándor: Egy különös éjszaka 1970. június 14. Ady Endre után én is nyugodtan állíthatnám, hogy „egy különös nyát éjszaka", de távol áll tőlem, hogy a költőfejedelem versében szereplő ezen jelzőt Tőle eltulajdonítsam. Bár amint majd a továbbiakban megállapíthatjuk, számomra és sokak számára ez az éjszaka „különös nyári éjszaka" volt. Ezen a napon Szeghalomban az árvízvédelmi központban dolgoztam. Délután azzal bocsátott el Debrecenbe a védelemvezető, Némethy László mérnök: „Honfi" - így szó-