Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
A védekezésről negyven év távlatából
hogy az anyagellátás hibáinak felhozása csak relatív jellegű, ha figyelembe vesszük, hogy két nap alatt 15 000 db karót gyártottak és szállítottak le, több mint 100 m 3 fenyő fűrészárut szereztek be és vittek a helyszínre. Védekezés Újiráznál Csaknem katasztrofális helyzet alakult ki Újiráz közelében a Sebes-Körös 33+10034+600-as szelvényei között. A szeszélyes és szélsőséges időjárás a megbontott töltés helyreállítását követelte. A munkálatokat kedvezőtlen körülményekre tekintettel dózeres kereszttolással hajtották végre. A helyreállított profil persze sem minőségileg, sem magasságilag nem volt azonos értékű az eredeti töltéssel. A kritikus 1,5 km-es szakasz egyes részein azonban 30-40 cm magas vízoszlop is terhelte a nyúlgátat. A június eleji csapadékos időjárás hatására 10-én délután elrendelték az említett szakasz hullámtér felőli felső részének fóliával történő bevédését. A fóliázási munka 11-én reggel 7 órakor kezdődött és 15 órára a teljes szakaszon befejeződött. A munka jól sikerült és szükség is volt rá, mind a szivárgás csökkentése, mind elhabolás elleni védekezés miatt. Ugyancsak 11-én délutáni órákban megkezdtük a mintegy 0,7-1,0 m magas nyúlgát építését. A munkát a tanácsi szervek által aznap távoli községekből kirendelt és a késő délutáni órákban érkezett mintegy 1300 fő közerővel végeztettük. A töltés az előző éjszakai csapadéktól olyannyira el volt ázva, hogy gyalog is alig volt járható. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat emberei a déli órákban hozzákezdtek a világítás kiépítéséhez. Az oszlopok, lámpatestek, sőt a vezeték kifeszítése is elkészült, és azt ígérték, hogy a községi hálózatba a bekötést 19 órára befejezik. A határidőt 20 órára, majd 22 órára módosították, míg végül 23.30 órakor gyúlt ki a villany. Miután a villanyta számítottunk, nem készültünk fel egyéb világítóeszközzel. Közben az eső újból eleredt, 22 óra felé tudtunk a helyszínre fáklyákat szállítani. Nem volt lehetőség felkészülni a nagyszámú és folyamatosan érkező közerő fogadására és megfelelő munkába állítására. A nyúlgátépítés ennek ellenére elfogadható ütemben haladt. 12-én a déli órákban a magas vízállás következtében olyan szivárgások jelentkeztek a szakasz csaknem teljes hosszában, melyek lényegesen nagyobb mértékű műszaki munkát igényeltek a nyúlgátépítésnél. A mentett oldali rézsű középmagasságában hosszanti irányú repedés keletkezett, jellegzetes töltéssuvadás képét mutatva. A repedés mentén kiszivárgó víz eláztatta a rézsű még kemény kérgét, és kialakult a töltésmegfolyás. A töltés anyaga egy jelentős, kb. 1,0 m vastag rétegben finom homokos iszap, mely a víz hatására minden kohézióját elvesztve, képlékeny, folyós anyaggá változott. A töltés feltárása és az időközben kialakult kép egyértelműen a bordás rézsűterhelés alkalmazását indokolta. A késő délutáni órákban már 1900 fő közerő és 50 honvéd egységesen a helyes védekezési módot, a bordás megtámasztást alkalmazta. Miután a Sebes-Körös árvédelmi anyag készletében rőzse nem szerepelt, intézkedtünk, hogy azt a Tisza védvonaláról szállítsák oda. (24 óra alatt 3000 kévét juttattak a helyszínre.) Az első órákban készült bordás rézsűterhelés még rőzse nélkül épült. Jellemző volt a töltés anyagának képlékenységére, hogy két-három sor zsák elsüllyedt, ill. a bordák között a földanyag kitüremkedett a bordák magasságáig. Bár rőzseanyag beépítésére az első órákban nem volt lehetőség, a terhelés hatása 18 órával később már jelentkezett, amennyiben a bordák közt levő anyag megkeményedett, azaz víztartalmának egy részét leadta. A munka nagyságára jellemző, hogy ezen az 1,5 km-es szakaszon 12-én a délutáni óráktól kezdődően 13-án késő estig 80 000 homokzsákot, 300 tonna követ, 2000 kéve rőzsét építettek be.
